2020. március 30., hétfő

Üzemanyagot visz


Bedford Petrol Tanker
(Matchbox)
felújítás


A Bedford azonos teherautójáról itt olvasható némi háttérinformáció. A most bemutatandó kisautó egy korai Matchbox kiadás, konkrétan 1964-ben adta ki először a gyártó és 1967-ig volt a kinálatban. A gombkerekes korszak egyik szép és jellemző darabja. Érdekessége, hogy a fülkéje előrebillenthető és ekkor előtűnik a szépen kidolgozott motorblokk is. Pontosabban először a kissé elnagyolt (lásd kormány) műanyag fülkebelső, és csak azt kibillentve lehet a motorteret teljes egészében meglátni. Kissé átmenetes ez a beltéralkalmazás, mivel a kocsi fülkéje nem rendelkezik műanyag ablakokkal, azok alkalmazása egy következő technikai lépcsőfok lesz. 
 
 
 
 
A kis teherautómodell – a kornak és a teherautókhoz hozzáálló fejlesztőknek megfelelően csak elöl van szépen kidolgozva. A fülke, a lámpák, a hűtőrács mind remekül néz ki, viszont hátul erősen hiányos a a kialakítás. Nincs rajta a lámpáknak és egyéb ott leendő dolgoknak még csak a kezdeménye sem.
Kétféle színben, kétféle cég üzemanyag szállítójaként volt kapható (Aral és BP). Az én kisautóm ez utóbbi változatú. Éltes kora ellenére nem volt túl rossz állapotban, de azért megérdemelt egy felújítást. Sajnos fülkebelső műanyag alkatrész időközben elhagyta valahol (gondolom ennek a rögzítése sem volt valami hosszú életre tervezve), így ennek a beszerzése még folyamatban van.


A "Petrol Tanker" bemutatása után talán érdemes összehasonlítani ugyanannak a kornak a konkurens gyártója (Corgi) által készített hasonló típusú teherautóval, melyet már korábban bemutattam. Mindkét esetben lényegében csak a fülkéket lehet összehasonlítani. Mindkét cég kitett magáért, szépen megmintázta az eredetit. Túlzottan nagy különbségeket nem is lehet találni rajtuk, minden lényeges elem a helyén van. Talán a páros fotók jobban mutatják a kor modellezési igényszintjét, ami igen komoly szinten volt már akkor is.  
 
 
 

A charcoal rod


Ford "A" Hot Rod 
(Matchbox)
átalakítás



A korábban bemutatott bútorszállító „A” Forddal nagyjából egyidőben készült ez a kis hot rod Ford. Talán az egyik legalkalmasabb autó volt a valóságban is ez a kocsi a mindenféle átalakításokra, tuningolásokra, pimpelésekre. Ezért is szinte végtelen számú egymástól eltérő Ford A hotrod létezik, az internetes képtár is hosszú-hosszú oldalakon keresztül képes ontani az ilyen témájú fotókat.



A Hot Wheels is számos verzióval megörvendeztetett bennünket ennek a modellnek az alapulvételével. Ehhez képest a Matchbox kínálata igen szerény volt (régebben) ebben a tekintetben, bár az ilyen jellegű átalakításokhoz nagyon kiváló alapot biztosított az általuk kiadott „A” Ford két változata. Népszerű volt így is, nagyon sok példányban készült, és van forgalomban jelenleg is – bár sokszor már csak romként, átalakítási alapként.



Így voltam én is, előkerült a dobozból a vonatkozó alkatrészkészlet, így nekiálltam kitalálni, hogy milyen változtatásokat eszközöljek. Hot rod lesz belőle, de abból is már készítettem egy sárga változatot.



Az már eldőlt, hogy az ennél a modellnél jellemző dupla padlólemezt megszüntetem, tehát elmaradnak az első és hátsó sárvédők is. Karcsúbb lett az egész autó ezáltal és hosszabbnak is tűnik. Viszont ezen elem rögzítette az első tengelyt, emiatt az első futómű tengelyéhez külön rögzítő elem beragasztása vált szükségessé. Megszűnt az eredeti hűtőrács is a lámpákkal. Ezt nem én szüntettem meg, hanem az idő vasfoga vagy valamelyik kisgyerek korábban. Viszont így ottmaradt a hűtőrács helyén egy hosszanti rés, ami nem szép, nem is valószínű tehát tenni kell vele valamit.

0
Kerítettem egy másik cég másik léptékű modelljéből egy teherautó hűtőrácsot és azt faragtam be a helyére. Pontosítok: nem a helyére, hanem a homloklapot eltávolítva, annak a volt síkja mögé be a motortérbe. Ilyen sem volt még. Ez a hűtőrács viszont aranyozott színű volt, így megkönnyítette a színválasztást. Ehhez a csillogáshoz egy matt fekete kaszni jól mutatna ellenpontként. Ugyanilyen arany napellenző került a szélvédő fölső síkja fölé is, sőt a donor kamion azonos színű kipufogóját is az autó oldalkontúrjának megfelelően az autó mellé hajlítottam. A fényezés előtt még egy kis kasznimunka volt vissza: a tetőt az oszlopok tetejénél levágtam a kaszniról és kicsit lejjebb, az eredetinél jobban megdöntve ragasztottam vissza. A hátsó, téglalap alakú ablakot is megszüntettem és helyette egy kisebb és oválisabb formát vágtam ki. Beltérre ilyen módon nemigen volt szükség. Eredetileg sem volt benne, most meg aztán még kevésbé lehet belelátni a lecsökkentett ablakok miatt. Mégis a hátsó és a kétoldali hátsó ablakokra belülről fóliát ragasztottam, ami majd megcsillanhat. Első szélvédő nincs, ezt a valóságban is olykor elhagyták.


Színes üveggyöngyből készítettem két első lámpát az első kerekek tengelyét takaró lemezre és érdekességképpen egy borostyánszínű „köd”lámpa került a fülke tetejére középre, a még extrémebb hatás kedvéért. Hátulra egy kis piros lámpa került csak, hogy ott is legyen valami érdekesebb és aszimmetrikusabb.

A tető choppolása vagyis lejjeb hozása

A kerékcsere – pontosabban kerékpótlás – is szükséges volt. Előre egy korai Matchbox Superfast vékony kerék pár került, míg hátra valami ultraszéles noname telifelnis változat. A színüket igyekeztem összehangolni a méretbeli és kialakításbeli különbségek ellenére is. Fehér peremes gumi, piros felni, jól illeszkedik a matt feketéhez.
A kisautó végül az egész kocsit érintő összes átalakítás eredményeképpen hozza a hot rod stílus minden elemét. Pár hasonló vonal vagy megoldás lehetséges a mellettük parkoló Matchbox illetve Hot Wheels rodokkal de ez így jó, így tartoznak egy családba. Mint a testvérek: azonosak is valamiben de különböznek is sok mindenben.




Viharmadár

T-Bird Turbo Coupe
felújítás



A projekt egy véletlen helykitöltő művelet lett végül. Úgy kezdődött az egész, hogy valami kisautó csomaggal hozzám került, ez az első ránézésre ismeretlen és nem is túl formás kisautó. A zsákmány osztályozása során az "elfekvőbe" került. Ez annyit jelent, hogy nem akarok vele foglalkozni különösképpen. Aztán évek múlva egyszer csak rábukkantam miközben alkatrészeket keresgéltem. Ha már úgyis éppen szedek szét más kisautókat és kezdem a festékmaratást azokon, akkor tulajdonképpen belefér még ez is a folyamatba. Szétszedtem, lemarattam a festéket majd megkapta ez is az alapozót. Aztán várt egy ideig. Majd ismét a kezembe került. Be kellene gyorsan fejezni gondoltam, hogy ne lábatlankodjon itt folyton. De milyen színű legyen. Teljesen egyszínű, vagy a középső műanyag betét más árnyalatú legyen-e esetleg. Netán a műanyag osztó alatt egy másik szín legyen, ahogy a tengeren túl ez egy időben menő volt?
Ott volt kézben a fehér festék, így kapott még két réteget... és egy egészen szép kisautó lett belőle, annak ellenére, hogy valójában nem egy érdekfeszítő maga az eredeti autó sem. Maradt a műanyag sáv fekete, ahogy eredetileg is volt, a többi egyenletes fehér színű lett, egy lakkréteggel megfejelve.


Ezt a kisautót a Matchbox 1987-ben jelentette meg, többféle színben is. A többféle alatt azt kell érteni, hogy a karosszéria alsó és felső része hol különböző, hol azonos színű volt, csakúgy, mint a középső műanyag elválasztó sáv ami a feketén kívül készült pirosból és kékből is. A hagyományos színeken túl metálszínben is lehetett kapni a Matchbox Premier Collection limitált kiadásban. A kisautó leginkább az amerikai piacon számíthatott érdeklődésre, mivel a kocsi eredetileg is leginkább ott futott. Érdekes, hogy a T-Bird-ök mennyire felülprezentáltak a Matchbox kínálatában (az első szériás '57-esről 1982-ből már volt szó, de volt egy későbbi példány 1960-ból a Matchbox kisautók korai periódusából, egy jóval későbbi versenyváltozat 1993-ból, de még egy koncepcióautót is eleresztettek 1999-ben), kiváltképpen ha belegondolunk, hogy az ennél sokkal népszerűbb és ismertebb európai modelleket sohasem mintáztak meg az angolok. A kerekek tekintetében is volt néhány szép kivitel az eredeti 8dot-on kívül is: áttört küllős és laser felniken is kiadták.



A kocsi turbós mivoltára enged következtetni a motorházfedélen levő kettő darab erősen túlméretezett légbeömlő. Szép részlete a kisautónak az első és hátsó lámpái. Az első a szélvédő anyagából készült természetesen és szép vékonyra sikerült megformázni. A lámpatestek széle eredetileg is narancsos burkolatú, így ezeket én is ilyenre színeztem egy kicsit. A hátsó lámpasor szintén hűen tükrözi az amerikai "csak piros lámpabúra van hátul" elvet. Bár hozzá tartozik az igazsághoz, hogy többféle, köztük sötétített búrával is lehet látni példányokat, tehát teljesen belefér a képbe a piros hátsó csík is.


A kisautó végül bekerült az amerikai autó szekcióba és egyáltalán nem bántam meg a véletlenül sorra került felújítást, mert így legalább megismertem ennek a modellnek a történetét is és talán sikerült egy olyan külalakúra változtatni, hogy bizonyos szögből még a formája is érdekessé vált.