Tractor
(Matchbox)
bemutató
Tractor
(Matchbox)
bemutató
Toyota Land Cruiser 80
(Hot Wheels)
bemutató
Korábban már ráközelítettünk a Land Cruiserekre, így most csak a konkrét típusról következik pár adat.
A konkrét eset kisautónak klasszul néz ki, de talán a dekorációja nagyon harsány. A kerekek mérete, felnije tökéletes. A lámpák festését némileg ki kellett egészíteni, de ez itt belefér. A 2021-es modell négyféle színben volt elérhető. A kerekek között előfordult a barna színű is ami talán a saras gumikat imitálná, de szerintem nem szép akkor sem. A beltér átlagosan kidolgozott az ablakai szépek, nem torzítanak. A pótkerék bár típusdarab, mégsem illik a másik négyhez, de legalább méretben igazodnak. Az eredeti autó stílusvilágához jól hasonlít.
A 70-as évek végére a Toyota terepjáró kínálata már primitívnek hatott egy Range Roverhez, de még egy Nissan Patrolhoz képest is, így ideje volt átgondolni a termékpaletta összetételét. A 4wd Toyoták családfája szerteágazó, és nem is mindig logikus.
A Toyota Land Cruiser 80-as szériája 1990-től indult. A Land Cruiserek közül a 80-as széria volt az utolsó hardcore modell, amiben még merev hidak és diffizárak biztosították a stabil haladást bármely terepen, minden alkatrésze bőven túlméretezett volt, de emellett már kényelmes, komfortos autónak számított. Kellemes rugózott és már kellően biztonságos is volt, a kor követelményeinek megfelelően már légzsák is volt bennük. Még a luxus nyomai is feltűntek némely extra formájában (deréktámasz, motoros ablakok, motoros külső visszapillantók, klíma, tempomat, extra fűtés a hátsó résznek, automata váltó).
A 2,2 tonnás Land Cruisernek azonban a komfort mellett terepen is ütőképesnek kell lennie. A létraalváz és a merev hidak sem is hiányoznak alóla, csakúgy, mint a terepváltó és a differenciálzárak sem. Sőt az őskori laprugót már kényelmesebb csavarrugó váltotta fel. Váltóból négyfokozatú, hagyományos hidrodinamikus található benne, kézzel kapcsolható terepváltóval. Elöl pedig az autó legnagyobb különlegessége, a 4477 köbcentis, szívó, soros hathengeres injektoros vagy karburátoros 24 szelepes benzinmotor, ami 215 lóerős csúcsteljesítményt ad. Míg az Észak Amerikába és Európába szánt példányok állandó négykerék-hajtást kaptak, addig a Japánba, Afrikába, vagy Ausztráliába kerülő modellekben maradt a kapcsolható összkerékhajtás. Komfort és felszereltség tekintetében a J80-as tudta először igazán felvenni a harcot a Range Roverekkel.
1996-ban két Land Cruiser is elindult a Dakar ralin a gyári autók mezőnyében, az eddigiek alapján már sejtheted, hogy szép eredménnyel zártak: az első és második helyezést is megszerezték, további referenciát adva a típusnak. A típus gyártását Japánban 1997-ben fejezték be.
Bár nem igazán fókuszálok az 1/35-1/43 léptékű modellekre, azért van olyan ami megragadja a fantáziámat, olyan magát kellető. Mint ez a Porsche is. Nagyon szép a kidolgozása, a részletei is nagyon a helyén vannak.. A Porsche logo és a felirat is nagyítóval élvezhető igazán.
A Welly újabban eléggé nagy tempóban igyekszik felzárkózni a "nagy" nevek mellé, akik viszont nem igyekeznek már annyira, és egy két kivételtől eltekintve meglehetősen közepes minőséget képesek produkálni. Itt viszont éppen ellenkező a helyzet. Bár a kerekek még nem gumisak, de attól nagyon szépen megformázottak. A padlólemezen is igyekeztek a technikai részletekkel, bár konkrét összehasonlítási alapom nincs ezirányban. A lámpák elöl-hátul külön elemek, precíz illeszkedéssel. A szélvédőkeretek feketére festve, mint a valóságban (ez nem a gumikéder ábrázolása már).
Renault RE40
(Polistil)
felújítás
A Renault úttörő szerepet játszott a Forma-1-ben a
turbómotorok területén, ez tény. 1977-ben érkezett a cég Forma-1-be, és
forradalmasította a technikát, bebizonyítván, hogy a turbófeltöltős motorok
sikeresek lehetnek ebben a műfajban is. 1983-ra a turbós autók fölénybe
kerültek…
A Renault RE40 az 1983-as Forma-1-es szezonra készült el. Mivel a szívópadlós kialakítást előző évben betiltották, így az autót lapos padlólemezre építették. Megnagyobbított szárnyakat tartalmazott, hogy megpróbálja visszakapni a lehető legtöbb elveszett leszorítóerőt. Az RE40 volt az első Renault alváz, amely teljes egészében szénszálból készült. Az alváz építését Hurel-Dubois szénszál-specialistára bízták, akiknek tapasztalatuk volt az anyaggal kapcsolatban az űrhajózási hátterük révén. Az alváz egyetlen része, amelyet nem az új anyagból építenek fel, egy kicsi, alumínium orrkúp, az úgynevezett "ütköződoboz" volt, amely megkönnyítette a javítást egy kisebb kocc esetén. Az újszerű alvázon a Renault immár tiszteletreméltó Gordini EF1 turbófeltöltős, 1,5 literes V6-os motorja ült és ez volt az első turbófeltöltős motor, amely valaha is megnyerte a Forma-1-es nagydíjat. Hengerenként négy szíjhajtású felső vezérműtengelyt használtak a négy szelep működtetésére. A motor két oldalára egy-egy KKK turbót szereltek. Ezen felül néhány újítást is bevezettek, nevezetesen beépítettek egy diffúzort, amely a kipufogóból származó füstgázokat használta fel teljesítményének növelésére.
A Renault viszonylag konzervatív 640 lóerős csúcs teljesítményadatot publikált az autóról, bár számos alkalommal turbóproblémák vetettek véget Prost vagy Cheever versenyének. Mégis Alain Prost a Renault RE40 volánjánál négy győzelemmel második lett az 1983-as Forma-1-es világbajnokságon.