Super 3

 Morgan Super 3

(Hot Wheels)

bemutató

 

 Ez a háromkerekű roadster megkérdőjelezhetetlenül egy játékszer, de még micsoda játékszer.

 
Amikor a Morgan Motor Company (újra) bevezette a formabontó 3-Wheeler modellt, pontosan tudta, hogy nem közlekedési, hanem örömszerző eszközt alkotott. Ezért aztán nem vesződött azzal, hogy a mai modern járművekre jellemző extrákkal öltöztesse fel. A minőségből és az eleganciából azonban nem engedett.

A roadster felépítése az eredeti, 1908-ban készült ős-Morganig vezethető vissza. Jóllehet mai technikai színvonalon készül, a járgány szórakoztató-faktora feltehetően így sem csökkent. Miután az előző háromkerekű (ős)modell gyártását 2021 végén leállították, a Morgan 2022- bemutatta az újragondolt háromkerekűjét, a Super 3-at.

A jármű az angliai Malvernben készül. A Super 3 a Plus Four és a Plus Six által is használt CX-Generation platformon alapul. A Morgan háromkerekű gépének most először lesz egy monocoque (önhordó) platformja, amely ragasztott alumíniumból készül, ami a kis, 635 kg-os tömegét biztosítja. Eltűnt az acélcsöves keret, és a Morgan hagyományok legnagyobb megszakításaként a karosszériaelemek vázaként nincs már fa keret.

 

A Ford Fiesta háromhengeres, 1432 köbcentiméteres, 118 lóerős benzinmotorja hajtja, mely az utastér előtt van elrejtve.  A hajtás a Mazda által gyártott, 5 fokozatú kézi sebességváltón keresztül jut el az egyetlen hátsó kerékhez. A kardántengely a hajtást egy kevlárral megerősített gumiszalagon keresztül küldi a hátsó kerékhez.

Hét másodpercre van szüksége ahhoz, hogy elérje a 0–1000 km/órát, a végsebessége pedig 209 km/h. Mindez egy tető nélküli, alig oldalfalas járművel, 10 centire ülve az aszfalttól. Csak két kisméretű szélvédőterelő – hivatalosan aeroscreen - szolgál szélvédelemként az utazók számára. Ha esik az eső, nedves leszel. A nedvesség mértéke attól függ, milyen magas vagy, mennyit takar előtted a kis, tenyérnyi üvegfelület.

A Morgan kínál magasabb légterelőt is (ne nevezzük szélvédőnek, különben a hatóságok arra kényszeríthetik Morgant, hogy ablaktörlőket szereljen fel) azok számára, akik nem szeretnek állandóan sisakot viselni. Mert amúgy az ajánlott, mint egy motorkerékpárnál. Egy tető nélküli járműhöz képest az utastérben minden időjárásálló. A műszerek, kapcsolók és még az USB-portok is IP64-es víz- és porállóak, a kárpitozási anyagokat is alaposan átgondolták.

 

A tető extra, de minek az egy ilyen rodsterre? Az ülések nem állíthatók, viszont a pedálok és a kormányoszlop a vezető igényei szerint beállíthatók. A pilótafülkébe klasszikus megjelenésű, de teljesen digitális műszerek kerültek – középen elhelyezve. A nyitott kerekes architektúra továbbra is magas, 0,59-es légellenállási együtthatót eredményez, ami viszont senkit sem érdekel. És persze hivatalosan némi frontális ütközésvédelmet is kínál, de ne áltassuk magunkat a nagy sebességű ütközés legvalószínűbb kimenetelével. Az az alkotás sokkal szélesebb, mint amilyennek belülről vagy kívülről látszik, így a vezetésnél ezt figyelembe kell venni. A kipörgésgátló, a kanyarstabilizátor vagy akár az ABS hiánya azt jelenti, hogy a Super 3-at nagyobb tisztelettel kell vezetni, mint a legtöbb nagy teljesítményű hagyományos autót.

 

Abban a pillanatban amikor beleülsz olyan, mintha 70 évet repülnél vissza a Forma-1 legkorábbi napjaiba. Úgy érzed, mintha Fangio Ascarival és Stirling Moss-szal száguldoznál valamelyik vidéki úton áll. Kihajolva az oldalsó támaszték nélküli ülésekből még egyensúlyozni is próbál a bátor száguldozó. Amúgy meg háromkerekű járművet vezetni mindig azt jelenti, hogy választani kell: az egyik első vagy a hátsó kerékkel ütöd meg a kátyút? Elől vékony motorkerékpár abroncsokon fut, hátul szándékosan tapadásmentes 195/65R-15 négyévszakos abroncs van felszerelve, hogy egyensúlyba hozza az első-hátsó tapadási szinteket. Ez elegendő ahhoz, hogy a Super 3 kormányozható legyen akár a gázpedál segítségével is.

 A mechanikai teljesítményén túl a Morgan öröksége előtt is tiszteleg a belső terének finom kidolgozásával és a részletekre való odafigyeléssel. Az utastér kézműves elemei modern kényelemmel párosulva a hagyomány és a kortárs kényelem harmonikus keverékét teremtik meg, potom 41,995 angol fontért.

 Motoros tricikliként megosztotta a világ törvényhozóit. Európában a fényszóróit úgy kell felszerelni, mint egy autóét, vagyis közelebb a kerekekhez, míg az Egyesült Államokban a lámpák a középre kerülhetnek mintha motorkerékpár lenne. Az ottani piacon is közúti forgalomba kerülhetett, de autó helyett motorkerékpárként. A Super 3 célja mindössze, hogy mosolyt csaljon az emberek arcára egy olyan élménnyel, amely elvezet a hétköznapoktól és mindezt örömteli lendülettel. A tökéletes sportautó tervrajza? Talán nem. A célnak megfelelő? Teljesen.

 A Hot Wheels kis modellje véletlenül akadt a kezembe a gyerekeknek kiszórt hulladék kinézetű Hot Wheelses förmedvények maradékai között egy hétvégi bevásárlás alkalmával. nagyon megörültem neki, mivel nem sokkal azelőtt olvastam róla. kibontás után sem csalódtam, mert rendkívül szépen megcsinált kisautót tarthatunk a kezünkben. Kezdve ott, hogy teljesen egyedi kerekeket kapott. Beleértve a harmadikat is ami nem is látszik, de szimmetrikus kialakítású. Az autónak motorkerékpár kerekei vannak,  különleges felnire szerelve. Ezt nagyon szépen sikerült megmintázni. Folytatva a sort az első szekcióban levő technikai megoldások pontos lemodellezésével, itt is minden a helyén van. nem egyszerű kialakítás, de lám megoldható lenne máshol is. Ugyanez a szépséges precizitás jön át a nyitott fülkébe is. Lehet, hogy a fekete helyett itt viszont már a barna jobb lett volna, de mivel egy panelen van az első traktussal talán ez így a kisebb kompromisszum.

 

A lámpák kifestése ezúttal elmaradt, azokat én pótoltam. Jutott viszont dekoráció az oldalára, ami viszont már megosztó lehet.

 

Morgan +4

 Morgan Plus 4

(Matchbox)

bemutató 

 

 

 A Morgan francia lemodellezéséről már volt szó itt. Most a Matchbox kisautóját vesszük szemügyre, és egy kis kicsit hosszabb típustörténetet is megejtünk.

Az 1910-ben Henry Frederick Stanley Morgan alapította Morgan Motor Company egy brit befektetési csoport tulajdonában levő autógyártó. Ez így nem különösebben kirívó adat az angol autógyártást kicsit is ismerő számára. De ha elkezdjük közelebbről is megismerni, rengeteg olyan részlet derül ki, amely többszörösen is abszolút egyedivé definiálja a céget illetve a termékeit.

Ilyen régen alapított és még ma is termelő, kisszériás modelleket kézzel előállító üzem nem sok van arrafelé. Favázas sportautót sem sokan gyártottak már a múlt század második felében, nem hogy napjainkban is. A hosszú ideig megőrzött karosszéria jelleg a mai napig megjelenik, még az új modelleken is. Ők gyártottak valamire való háromkerekes (sport)autót – roadstert - hosszú ideig. Ma is gyártanak, ugyanazzal a fazonnal, de belül „űrtechnikával”. Micsoda ellentétek a mai kor szemének. Ők tettek egy tradicionális angol roadsterbe német sportmotort. és számos további érdekességre bukkanhatunk ha belemélyedünk a cég történetébe.

 

  A vállalat minőség és exkluzivitás iránti elkötelezettségét tükrözi az évente gyártott Morgan termékek korlátozott mennyisége. A ma is ugyanott termelő, körülbelül 220 embert foglalkoztató cég évente mintegy 800-850 autót gyárt, természetesen(?) mindegyiket kézzel összeszerelve. Az autók várólistája hozzávetőleg hat hónap minimum, de inkább évek.

 Az egész történet úgy kezdődött, hogy a cégalapító 1909-ben saját használatra tervezett és épített egy autót. Sikeresnek ítélte a modellt, mert egy évvel később céget alapított és megkezdte a „sorozat” gyártást. A háromkerekűek gyártása az első világháborúra megközelítette az ezres nagyságrendet és a háború után még inkább belendültek. Morgan első négykerekűje 1935-ben jelent meg, a háromkerekűeket 1952-ben kivonták a piacról. A cég elutasított minden tanácsot ami a korszerű trendi megjelenést és anyaghasználatot illeti, azzal érvelve, hogy a hagyományos technikák mindig is részei voltak a cég vonzerejének, a várólista segített a cégnek megbirkózni a recessziókkal, és nem utolsó sorban megőrizte exkluzivitását. A Morgan autók a hagyományos kézművesség és a modern mérnöki technikák harmonikus keverékei. A Morgan építésének egyik figyelemre méltó szempontja még ma is a faváz használata. A faváz aprólékosan kézi munkával készül kőrisfából. Ez a hagyományos megközelítés nemcsak Morgan gazdag öröksége előtt tiszteleg, hanem hozzájárul az egyes járművek összetéveszthetetlen karakteréhez is.

 A Morgan első négykerekűjét, amelyet a gyár 4/4-esnek nevezett el, mivel négyhengeres motorja és négy kereke volt, egy  34 lóerős 1122 köbcentiméteres Coventry Climax motor hajtotta.   Hamarosan azonban áttértek az 1267 köbcentiméteres Standard Motor Company Ten-re, amely már 39 lóerőt tudott.  A háború utáni új modellt, a Morgan +4-et 1950-ben mutatták be nagyobb motoros ("plusz") autóként, mint a 4/4. A +4 kezdetben a 2088 köbcentis Standard Vanguard motort használta, később azonban már a Triumph TR2-ek kerültek bele. 

A Plus 4 gyártását 1969-ben felfüggesztették, de 1985-ben visszahozták egy Fiat motorral (1985–1988), majd egy 4 hengeres Rover motorral (1988–2000) illetve 2004-től immáron egy négyhengeres 155 lóerős Ford motorral. Érdekesség, hogy volt egy korszak (1964-től 1967-ig), amikor megpróbálkoztak az üvegszálas kupé karosszériával. A könnyű súly és a csökkentett légellenállás minden szempontból javította a +4+ teljesítményét a normál +4-hez képest. A hagyományos Morgan-rajongók azonban nem fogadták el ezt a Morgan-szokástól való eltérést. Ötvenet terveztek, de csak 26-ot építettek meg. Szembesülve azzal, hogy a +4-es modelljeikben használható nagy, négyhengeres motorok már nem elég jók, a Morgan 1968-ban megkezdte a nemrégiben elérhető Rover V8-as motorok beépítését autóiba, így ezek az autók a „+8” típusjelzést kapták. A kocsi jellege is megváltozott valamelyest. Valamennyivel szélesebb lett az egész karosszéria, ezáltal sokkal laposabbnak, sportosabbnak, modernebbnek tűnik az egész autó látványa, meg inkább roadsteres „feeling”-et mutat.  

 Az immáron már 143–204 lóerős de még mindig könnyű favázas sportkocsi sokkal jobban is ment (5,6 másodperc alatt tudott felgyorsulni 0–60 mérföld/óra sebességre), ezért javították az úttartási képességét is. Az ezredforduló környékén tovább léptek a motorizáció tekintetében és a BMW csúcsmotorjait kezdték el beépíteni. Az immáron több, mint háromszáz lóerős motorok az M3 BMW-nél jóval könnyebb kasznit igencsak gyorsan mozgatták. Aki igazán érezni akarja a vad sebességgel való száguldást egy múlt századi nyitott roadsterben, annak ezt az autót kell megvennie. Igaz, hogy készülnek már ennél modernebb anyagokból újabb konstrukciójú Morgan típusok is, de azok már egy másik világot képviselnek. A hagyományos brit roadsterezést továbbra is a Plus 8 képviseli. Ameddig még össze lehet társítani a hagyományt, a kézi gyártást, a korabeli szemléletet a modern technológia és az újabbnál újabb előírások követelményeivel.

 

 

A kisautó egy remekmű. Csak kevés ilyen teljesen perfekt kisautó van mostanában a Matchbox kínálatában (Volvo, Ford Fiesta, Opel Kadett), mint ez. Arányaiban, léptékhelyességében, színösszeállításában, dekorációjában sem lehet rajta kivetnivalót találni. 2024-től van kínálatban ebben a pezsgőszínben illetve strandkorlát kékben. A kerekei telitalálatosak, az eredetihez nagyon hasonlatosak (ebben az esetben). Lámpák szépen kifestve, matricák, logok a helyükön, a kellő de szükséges mértékben. A beltér színválasztása is teljesen hozza az eredeti elegáns bőrjének látványát. Persze tudván, hogy millióféle egyéni beltér színvilág létezhet. A szélvédő - szükségszerűen - vastag egy kicsit de ez belefér. Lényeges viszont, hogy a napellenzőket, a belső tükröt és a három ablaktörlőt is ábrázolták rajta. A belteret is igyekeztek hűen megformálni, a pedálokig bezáróan. Még a kormányt is megpróbálták. Félig sikerült is. Nem teljesen sík, de azért a tömbösségétől nem tudtak elszakadni. Nagyon ajánlott, és régóta hiányzó kisautót sikerült ezúttal alkotniuk.

 

 

 

 

 

Morgan

Morgan +8 

(Majorette)

felújítás

Ha valami kakukktojás a mai műanyagbázisú agyontechnikázott autógyártás palettáján akkor az a Morgan. Rövid bemutató erejéig már volt róla szó itt. Annyit azért hozzátennék, hogy a Morgan is puhul- puhítják. Ma már akkora a nyomás a marketing, pénzügyi és jogszabályozási oldalról, hogy kénytelenek belepréselni olyan dolgokat (a légzsáktól a szervokormányon át a hárombetűs elektronikákig, a műanyag burkolatoktól a digitális kijelzőig) amitől korábban valóban igencsak elütött a többi autótól ez a kocsi. Ma már kevésbé. Pontosabban fogalmazva a megjelenésében és a favázában még az ami, de ami a héj alatt van az már a mai kor technikája. Egy kicsit sajnálom is, hogy így alakult de hát ez a kor követelménye, nem tehetnek mást.

Angol vs. francia gyártó

A kocsi annyira tradicionálisan angol, hogy a fénykorában kevés ilyen tradíciókövető de sorozatgyártott kocsit találhatunk a világon. Mégis, a Matchbox figyelmen kívül hagyta jó ideig és csak az új éra (a Matchbox és a Morgan egyaránt) terméke lett a Matchbox Morgan. De az már nem ez a kocsi, az már az űrhajó forma. A franciáknak, egészen pontosan a Majorettnek viszont volt rá érkezése és előállította a tőzsgyőkeres angol autót. nem is sikerült rosszul, bár vannak hibái. 

Akkor most melyik a sok közül?

Legelőször is tisztázzuk, hogy mit is mintáztak  a derék franciák. Ugyanis, bár első ránézésre mind egyforma mégis számos típusváltozat ( 4/4, Roadster, Plus4, Plus8) létezik. A Majorette csak egyszerűen Morgan felirattal kódolja a kisautót az alján. Az biztos, hogy ez a karosszéria forma a kétüléseseké. Itt is van valami tér az első üléssor mögött de az inkább csak esernyőtartó. Természetesen van négyüléses verzió is de annak a hátulja nagyon más. Ettől eltekintve a még a beltér is jó. Kormányostul, műszerfalastól, ülésestől. Tehát mélyebben ebben a léptékben nem tudunk típust azonosítani.

A kisautó jól visszaadja arányaiban az eredetit. Teszik a lapos és széles szélvédő. Mert azt már én tettem rá. Az eredeti jóval hagyományosabb alakú volt és természetesen irdatlanul vastag. És sárga. Na, hát ez nagyon lerontotta az összképet (meg a csiricsáré metáltükrös zöld és egyéb fényezések), mivel szerintem ez a szélvédő nagyon meghatározza a kocsi karakterét a maga három kis ablaktörlőjével.  De a forma azért ott volt, ezért is került a műtőasztalomra egy felújítás erejéig. És milyen érdekes, hogy egyszerre háromhoz is hozzájutottam egyidejűleg. Így, bár ugyanaz az autó mégis háromféle stílust képviselnek, ahogy a valóságban is különböző féle képpen lehet megjeleníteni ugyanazt az autót, az aktuális stíluselemek alkalmazásával.

Egyből három

A fekete a sportos mai változatot képviseli az én olvasatomban. Nagy motor, széles, csillogó nagy felnik, vajbőr belső. A kétszínfestésű az abszolút hagyományos régiautós verzió a maga régies egyszerűségével. A harmadik egy középút amelyik talán a leginkább kedvelt színben, pirosban jeleníti meg a hagyományos angol roadstervilágot.

 

Itt egy kicsit elszámolták a tanksapkák számát, de nem mutat rosszul így sem

 

Ez az utolsó kép összehasonlításként került ide. Itt lehet összevetni a stíluselemeket, hogy mely időszakból is származhat a kocsink formája. Abból a korból vagy röviddel azutántól, amikor a Jaguar  SS100 volt gyártásban.