„bohóccipő”

 BMW Z3 Coupe

(Majorette)

felújítás

 

 

A kétüléses sportautók Z sorozata az 1985-ben alapított és mindössze 60 fős BMW Technik fejlesztőcsapat létrehozását követően jött létre, amelyet új járművek és technológiák avantgárd koncepcióinak tervezésére és fejlesztésére szántak.

  

 

 A sorozat első tagja a rövid életű Z1volt, majd 1995-ben a BMW bejelentette az utódját, a Z3 modellt. Valamivel később a gyártó bejelentette ennek a modellnek egy érdekesebb változatát, a Z3 Coupé-t, és a Z3 M Coupé-t is. Ez a variáns volt az egyetlen shooting break karosszéria-stílusú sportautó, amelyet a német autógyár készített. A kupé eredetileg néhány BMW mérnök szenvedélyes projektjeként indult, akik munkaidő után dolgoztak az Z3 zárt változatán. A végtermék lenyűgözte a menedzsmentet, így rövid időn belül gyártásba került.  

 

 

 

A Coupé (E36/8) modellek gyártása 1998 januárjában kezdődött. A szokatlan oldalprofilú – hivatalosan shooting break  kategóriába sorolt - modellt a kritikusok „bohóccipő” és „kenyérfurgon” becenevekkel ruházták fel. A kupé karosszéria csak a 2.8, 3.0i és M típusú Roadsterekhez illő motorokkal volt elérhető. A motorok teljesítménye változott, mivel a motorarchitektúra három generációját ölelte fel, és a 325 lóerős csúcsot a facelift M Coupéval érte el. A roadster modellekhez hasonlóan ez is csak hátsókerék-hajtással és automata vagy kézi sebességváltóval volt elérhető. Ezekből a BMW M Coupe modellből 2002-ig nagyon kevés készült (6291 db), ami ritkább, mint a legtöbb hasonló kategóriájú autó.

 

 

 

 A Z3 M Coupe néhány jellemzője megegyezett az M Roadsterrel, az első lökhárítót alsó légterelővel és krómozott vízszintes lamellákkal egészítették ki. A lökhárító alsó részén található nagy légbeömlőkkel módosították az autó elejét. A kiszélesített első és hátsó sárvédők lehetővé tették a nagyobb kerekek elhelyezését is. Az autó hátsó része volt a leginkább megváltoztatva. 

 

 

 

A 3,2 literes, 321 lóerős „S50”sorhatos az ötfokozatú kézi sebességváltón, egylapos Sachs tengelykapcsolón és a 25%-os zárású differenciálművön keresztül hajtja a hátsó kerekeket.

 

shooting break:  Lényegében egy kétajtós kombi, még finomítva a dolgot egy 2 ajtós sportkocsi, amelynek nem lapos a hátsó kiképzése, hanem inkább kombiszerű. Persz ez manapság már a végtelenségig legömbölyítve értendő, vagyis alig-kombi. A terepjárók létezése előttről ered a kifejezés, amikor is az arisztokraták párban, lovaskocsikkal jutottak el a vadászterületekre. Ezeknek a kocsiknak két ajtaján kívül volt egy hátsó csomagtartóféle a felszerelések szállítására.    

  

Mint minden Z3-nál, a felfüggesztést elöl MacPherson rugós tagok biztosították. A Z3 M Coupe kissé merevebbre lett beállítva, mint a Roadster. A 3,2 literes E36 M3 Evolutionból a hatalmas, hűtött féktárcsákat is átemelték. Az eredeti E36 M3-hoz képest talán a legfigyelemreméltóbb frissítés egy Double Vanos rendszer hozzáadása volt, amely folyamatosan változtatta a szelepek időzítését mind a bemeneti vezérműtengelyen, mind a kipufogón. Ez volt a BMW-ben eddig látott legfejlettebb motorvezérlő rendszer, amely akár 20 millió parancsot is képes végrehajtani másodpercenként. 

 

A Majorette kisautójának eredetije tehát meglehetősen csúcs gép volt. Vajon a Majo át tudta vinni kicsiben ezt az érzést? Nézzük meg, hogy mennyire követi le az eredetit.

A kereke a Majo egyenkereke volt, így azokat első körben kicseréltem egy sokkal mutatósabb és sokkal autentikusabb szettre. A beltér színét nem változtattam meg valami sötétebbre, így is megfelel(het) a valóságnak. Az ablakpanel egy darabot alkot a két első fényszóró burkolatával. Ennek megfelelően meglehetősen vékonyra sikerült kialakítani, ami azért nem túl gyakori. A hátsó, harmadik ajtó ablaka természetesen gyárilag hiányzik. Ezt a hiányt megszüntettem. A többi pluszt a lámpák és az egyéb részletek kifestése, kiemelése jelentette. Az átfestés elkerülhetetlen volt látván az eredeti színt+dekorációt. A választott sárga szín úgy vélem eléggé illeszkedik a sportos, fiatalos coupe stílusához. A kocsi padlólemeze sematikus kialakítású, viszont nagyon passzentosan illeszkedik a fém kasznihoz.

 Számos színben kiadták, de – az én eredetimhez hasonlóan – „versenydekorral is létezett. A nyitható hátsó ajtó inkább a játszós feelinget segíti elő, mert kinyitva már elég vaskosan bénán néz ki. Sajnos a nyitható részek sokszor torzítják el az amúgy jó formájú és részletezettségű modelleket.

Mindenesetre örvendetes, hogy a sok roadster mellé bégre beállhatott egy Coupe is a sorba nálam is.