Belga

 Ford Capri

(Corgi)

átalakítás

   A Capri már szerepelt itt, egyrészt az újraformázott kaszni okán másrészt a Würtz dekoros Zakspeed bemutatásával. Ott már némi technikatörténet is olvasható. Ennél a Corgi modellnél az állapota kiáltott a felújítás után. Viszont némi pluszként egy versenyautó modell lett belőle, amelynek azért voltak eredetijei is.

Érdemes megnézni a Matchbox újabb kiadását a felújított Corgi mellé téve. A hetvenes évek beli Matchbox változatnál egyértelműen jobb lett, az újjal viszont teljesen versenyképes, a formákat, részleteket tekintve.  Talán még a MB jobb is, de közben eltelt ötven év. 

Amúgy nem rossz a kisautó. A kerekeit leszámítva teljesen rendben van, külsőleg. A beltér sárga műanyagja nagyon amorf és elnagyolt, így azt nem kell nagyon nézni. A sárga üvegezés sem előnyös. A motorházfedél nyitható, de a motor látványa sem nyújt sokat. Ezért meg is szüntettem a nyithatóságát. A lökhárítóból egy darab hiányzott, azt ki kellet egészíteni.

A Belga egy belga cigarettamárka, amelyet a British American Tobacco tulajdonolt és gyártott.. Az első világháború befejezése után Alphonse és François Vander Elst dohányárusok egy olyan márkát akartak elindítani, amelyre a belgák büszkék lehetnek. Az új márka az akkori pénznemről, a Belgáról kapta a nevét, pontosan egy csomag ára. Ezenkívül a márkanevet a belga trikolór díszítette, hogy felkeltse a polgárok hazafias érzelmeit. A Belga hamarosan Belgium legnépszerűbb márkája lett. 2004-ben a merksemi Tabacofina-Vander Elst cigarettagyár bezárta kapuit, és áthelyezte a termelést Hollandiába. 2014 júniusában bejelentették, hogy a márkát levonják a polcokról, és a Lucky Strike-kal helyettesítik.   

 

Ford Consullal a világ körül

 Ford Consul 

(Corgi)

bemutató (update)

 

A Corgi magyar blogját böngészve találtam egy utalást egy bizonyos Ford Consulra. Felrémlett, hogy mintha nekem is egy ilyenem volna a vitrinben. Eddig csak annyit tudtam, róla, hogy nagyon régi és Ford Consul. Ennek megfelelően óvtam is. Most beazonosítottam. A blogban leírtak alapján még jobban fölértékelődött a kiskocsi a szememben. Ráadásképpen hozzájárult ehhez az értéknövekedéshez az én Fordom története is.

 

 

Múltba révedés

Ugyanis ez a kis modell szó szerint megfordult már a világ több helyén, mi több, a Föld túloldalán is. A történet röviden annyi, hogy egy nagybátyám Ausztráliába bírt kimenni annak idején és egy ilyen kocsit vásárolt magának. Talán büszkeségből, talán mert csak némi tétova információt akart adni a közlekedési körülményeiről megvásárolta a kocsija modelljét és postán eljuttatta az itthoniaknak. Mindegy volt, hogy Corgi vagy nem, de az ő kocsijának a mása volt. A nagyszüleimnél ez egy közepesen megbecsült játék volt, de mivel elég stabilra sikeredett, túlélt egy-két-három nemzedéket különösebb sérülés vagy fogyás nélkül. Aztán amikor sajnálatos módon eljött az ideje, hozzám került, mint családi kisautó felelőshöz és autórajongóhoz. Ez akkor még számomra mindig csak egy régi, tehát megbecsülendő játékszer volt, így bekerült a vitrinbe. Csak mostanában kezdtem belegondolni az általa megtett hatalmas útra. 

 

 

Consul a világ körül

Valahol Nagy Britanniában legyártódott, becsomagolták, aztán még nagyobb dobozokba majd konténerekbe rakták. Hajóra került és a világot körbeutazva megérkezett Melbourne-be, a kikötőbe, ahonnan az ausztrál játéknagykerbe szállították. A sarki játékboltos megvette, polcra tette és így várta a magyarországi származású Ford Consul tulajdonost aki megvásárolta. Becsomagolta ismét és postára adta. Hosszú hajóút következett Európa felé, valahol, talán Hamburgban ismét szárazföldre, tranzitraktárba került a csomag. Hosszú vonatút következett, több átrakodással, zötykölődéssel egészen Budapestig, majd onnan Miskolcig. Itt nyilván valami vámhivatalba került először, talán valamit még fizetni is kellett a csomagért. A kibontás és a levél elolvasása után kezdte meg hazai játékkarierrjét a kis Ford. Sok-sok gyerekkézen át vándorolt, dobozból fiókba, ládából a homokozóba, betonjárdáról a konyhaasztalra. Míg egyszer – egy utolsó, Pécsre vezető útjával - nyugdíjba vonult és nálam végső garázsra talált. Tudom, hogy kissé hosszú volt a történet, de talán érdekes lehetett olvasni, hogy mi minden történhet meg, milyen nagy utat járhat be egy látszólag semmi kis játékszer. A kocsi megjelenése gondolom a vele előttem játszóknak is szép és szokatlan volt a hatvanas évek utcáin röfögő ritkás Moszkvicsok, Pobjedák és Škoda Octaviák világában. Ez a kocsi nyugati volt, egy Ford. Azt meg hogy a modell egy Corgi gyártmány, még jóval később sem értékelte senki, a mostani időszakig. Magyarországon ez a márka ismeretlen volt, minden kisautó „mecsboksz” volt, ezt a nevet azonosították az ilyen és hasonló kis méretű fém játékszerekkel (mint minden láncfűrészt „stíl”-nek hívnak, holott hát...). Már akinek volt ilyen és tudta, hogy létezik egy ilyen márka. Ezen történeti háttér tudatában nagyot emelkedett a kiskocsi ázsiója nálam. Mégiscsak egy Corgi és nem valami „nóném” gyártmány. 

A Corgi történetét, rejtelmeit és modelljeinek egy részét bemutató blogban sem találtam meg ennek az autónak az ismertetését, így magam kezdtem egy kis adatgyűjtésbe, az eredeti kocsit illetően. Nem volt egy igazán emlékezetes típus, így viszonylag kevés adat áll rendelkezésre az amúgy sem túlbonyolított kocsiról.

Az első Ford Consul 1951-ben jelent meg. Angliában gyártották, és 470 fontba került. Önhordó karosszériája volt és – elsőként az angol autógyártás történetében - McPherson első felfüggesztése. 1508 köbcentis négyhengeres, 48 lóerős motor hajtotta.

 

A Corgi 1956-61-ig gyártotta 1/43-as léptékben. Az első tízdarabos sorozat az „üveges” verzió tagja volt. Egyes források szerint a Corgi legelső modellje ez a kocsi. Alumínium keréktárcsákon gumival szerelt kerekekkel. Összesen hatféle színben, például zöldben, plusz egy kétszínű kéttónusú változatban is. Ma meg már egy jó állapotban levő példány akár 25 fontot is kóstál a licitálós piactéren.

 A kocsit kézbe véve egyből érezhető a masszív kialakítás. Az idő bizonyította a méretezés helyességét. A karosszéria részleteinek kialakítása az eredetit ábrázoló fotók alapján elég pontosnak és kellően kidolgozottnak mondható. Az ablaküveg valamikor nagyon mutatós zöld színű volt, mára kissé kopottas lett, de még emlékeztet egykori fényére. Rugózása nincs, viszont jól gurul és az összes kereke ép, minden gumiabroncs a helyén van.

 Ez a kocsi nem kerül felújításra, ez így emlékeztet engem is a gyerekkori nyarakra, amikor ezzel játszhattam a nagyapámmal a kertben.

DB5 Bond

 Aston Martin DB5 (JB Edition)

(Corgi)

 felújítás

 

 Ennél a kisautónál kikerülhetetlen az eredeti autó ismertetése nélküli indítás, máskülönben érthetetlenné válnak bizonyos részletek. A szóban forgó Aston Martin DB5 a James Bond sorozat, Goldfinger című epizódjában tűnik fel először. Ott ismerkedhettünk meg a kocsi trükkjeivel. Aztán később is néha megvillan egy-egy részben, de a legújabb 2021-es epizódban igaziból nosztalgiázhatunk egy kicsit mert a sok modern Lotus, BMW és Aston után a 007-es újra visszaül a DB5-be. Az Aston Martin DB5 modell eredetijéről már volt szó korábban. de ez most határozottan másabb, mint az eredeti koncepció. Ha nem is egészében de részleteiben mindenképpen.   

   A DB5 felejthetetlen szerepet játszott a Goldfinger-ben amely meghatározza a Bond autó gondolatát: valami egzotikus járgány, tele szokatlan és váratlan ám annál hasznosabb felszerelésekkel. Vitathatatlanul minden idők legikonikusabb Bond járműve, egy évtizedek óta tartó kapcsolat kezdetét jelentette az Aston Martin és a 007 között. Ez volt az első Bond autó, amely az általunk - ma már - elvárt ikonikus felszereléseket használta, és az első, amely megfelelt Bond elbűvölő életmódjának.

    Két Aston Martin DB5-öt szállítottak a Goldfinger című film csapatának, egy alapmodellt és egy - a filmben is látható – extrákkal felszerelt változatot. Ezen kívül – promóciós célokra – még kettő példány állt rendelkezésre. A DB5-öt a sztori forgatókönyvének megfelelően módosították. Bár Ian Fleming Bondot egy DB Mark III-ba helyezte a regényben, meggyőzték a céget, hogy tegye elérhetővé DB5 prototípusát. Az első filmes autót, a DP/2161/1-et kütyükkel hasznos életvédelmi extrafelszerelésekkel látta el "Q" és csapata. Az első indexek helyén kiugró fegyvercső, a hátsó ablak mögött fölemelkedő golyóvédő pajzs és a három állású forgó rendszámtáblák találhatóak, amelyen "LU 6789" vagy "4711-EA" vagy "BMT 216A" látható éppen. A hátsó kerékagyakból forgókéseket tud kitolni oldalra, amivel a mellette haladó járművet lehetett trancsírozni. Hátul füstködöt képes kibocsájtani az üldözők elvakítására és egyúttal olajat permetez az úttestre, hogy kellőképpen csússzon a mögöttük jövőknek. A beltérben a felsorolt berendezések kezelőkonzolja a két ülés közötti kartámaszban van elrejtve. Ezen túl egy rejtett fedél mögött egy nyomkövető radar képernyője bújik meg, valamint egy korabeli mobiltelefon is beépítésre került.

 
Mégis a legnagyobbat a katapultülés szól, amelyből Bond az adott pillanatban az ellenséges kínait kilövi a sötét svájci erdő közepén a fák teteje felé. A katapultot indító gombot - hogy ne legyen feltűnő a bal kéz matatása - a sebességváltó kar végébe szerelték. A második forgatási autót, a DB5/1486/R-t külsős fölvételekhez használták, ez csak kívülről látszott. Mint ilyen, az évek során újra feltűnt a filmekben (Thunderball, GoldenEye, Tomorrow Never Dies, Casino Royale, Skyfall és Spectre).  A sok 007-es filmben szereplő autóval James Bond 1964-es Aston Martin DB5-je valószínűleg a filmtörténet legjobb autója. Az 1964-es New York-i világkiállításon az Aston Martin DB5-öt a "világ leghíresebb autójaként" dicsérték. 

 Az Aston Martin DB5 az 1960-as és 1970-es évek végén a Corgit a présöntvény-játékok piacának meghatározó vállalatává tette. Az Aston 1965 októberében jelent meg, és óriási siker lett a gyerekek körében.  A gyártás első évében 2,5 millió(!) példányt adtak el belőle (ehhez képest elég kevés maradt meg belőle). A Corgi Toys a DB5-Goldfingerrel a megkezdte több évtizedes kapcsolatát a Bond franchise-zal: elkészítettek az autóból egy játékot, amely 1964 legnagyobb eladási sikere lett.  A kisautó nagyon sokat tudott. Jóllehet nem a hagyományos Matchbox méret, hanem King Size léptékű a kisautó, de ez szükséges ahhoz, hogy a sok működő apróságot pontosan kialakíthassák.

A 40 darab (!!) alkotóelemből álló modell aprólékosságának azonban hátulütői is voltak. Leginkább a felfüggesztés szenvedte meg a használatot, hiszen a Corginál akkor már bevált acél rugózás (Glidematic) helyett egy bonyolult műanyag idom tartotta a tengelyeket a helyükön, biztosította azok valamekkora rugózását és fontos szerepe volt a mechanizmusok egy részének mozgathatóságában is. Az idők során és a használat miatt a felfüggesztés megrepedt vagy megsérült így a kisautó lesántult és/vagy a mechanikák sem működtek már úgy. A film DB5-je ezüst volt, a Corgi által eredetileg javasolt ezüstfesték viszont túlságosan is hasonlított a modell anyagát jelentő cink fémre. Mivel a modell megjelenési dátumáig nem volt elég ideje megfelelő festéket találni, Corgi aranyra festette (eleinte) azokat -  a film címére hivatkozva. Érdekes. A második széria már "rendes " színt kapott.

 

A 007-es autói mindig tartalmaztak valamilyen érdekes felszerelést, melyet a titkosügynök fő technikusa Q készített el és épített bele a járművébe (is). Ezek közül talán csak az olajspriccelőt és a füstködszórót nem lehetett kicsiben elkészíteni, de a többi megoldást a Corgi igen mesterien átültette a kisautóba. És akkor itt rá is térhetünk rögtön, hogy miket is tud az 1:43-as léptékű kisautó.

A legegyszerűbb dolog a változtatható síku rendszámtábla, elöl és hátul is. Egy vízszintesen elhelyezett háromszög alapú hasáb oldalain vannak a különböző rendszámok, melyek egy vízszintes tengely körül fordulva változtatják az éppen kifelé eső felületükön a kocsi azonosítóját. Finom mechanika, pontos kivitelezés és hegyes ujj vagy egy kis pálcika szükséges az állításukhoz, de remekül működik. A cég az alábbi három betűkombinációt tette a kisautóra, amely részben eltér az eredetitől, ki tudja miért: LU 6789, JB 007 GB, 4711 EA.

 A következő kis mozgó elem, az előre kimozduló géppisztoly-páros. A bal küszöb alatti első gombot megnyomva az autó első lámpái mellett kiugrik előre a fegyverek csöve. Ez egy kicsit más, mint eredetiben, ugyanis ott a lámpák helyén jön elő a fegyver, de így is teljesen jó a hatása.

 A küszöb alatti másik gomb megnyomása hozza a fő attrakciót: a tető kinyílik és a bal egyes ülésben levő „utast” a levegőbe lövi. Nagyon látványos és a mechanikája sem üti agyon a belteret.

 Az utolsó trükk, a dupla-csövű kipufogó benyomásával működő hátsó páncélfal. A gombot lenyomva kiemelkedik függőlegesen a hátsó ablak és a csomagtartó között egy ívelt tetejű lemez, megvédendő a sofőrt a hátulról jövő lövések ellen.

Még egy apró dolog ami az eredeti autóban is látványos volt és itt is sikerült szépen megvalósítani. A kerekek közepén, a tengelyvégekre szerelve egy kihúzható háromágú forgó penge került, ami az ellenség autójának szétvágásához alkalmazható. A megoldás itt is briliáns, a műanyag fogókés finoman kihúzható a tengelyből. Kár, hogy piros és nem szürke....

 A mechanikai rendszer elég bonyolult idomokat kíván, de bravúrosan megoldották a tervezői. A mozgásokat három különféle beépített rugó biztosítja. A mozgó részek műanyagból és fémből készültek, igen pontos kialakítással. A beszerzett kisautó olyan ötven százalékos lepusztultságban tengődött ami indokolta a felújítást. A hátsó kereket tartó egyik műanyagnyelv hiányzott, ezt pótoltam. A tetőt hiányzott, ezért újrakészítettem és a kilövő mechanizmus egyik műanyag eleme is el volt törve, ami javításra szorult. Matrica tekintetében csak a 3x2 darab rendszámot készítettem újra. Lökhárítórészeket is pótolnom kellett, illetve a bal egyből kirepülő kínait is újraalkottam.

 Kétféle kiadást ért meg, ezek között érdemi különbségek is voltak. Eleinte hiányzott a forgó rendszám és a kerék is egyszerűbb volt. Később, az ezüst szín beköszöntével a lökhárítók és a hűtőrács módosult így került bele az új rendszám és ekkor már áttört, küllős felniket is kapott. A kisautó a Corgi egyik nagy dobása véleményem szerint, mivel ennyi és ilyen finoman mozgó felszereléssel egyetlen modellben nem találkoztam még ebben a léptékben. Maga az autó is szépen megformált, egyedi küllős felnikre húzott gumikon gördül. A csomagolása is különleges volt, akkoriban még nagyon odafigyeltek az ilyen, nem is olyan apró részletekre is. A dobozból az egyik oldalon kihúzva a kisautó tartórekeszét a másik oldalon kicsusszant egy kis tasak benne egy "titkosügynök" kártyával.  Nagyon ütős megoldás - nemcsak a gyerekek számára.

Rendszámok

Mindenképpen az egyik legértékesebb darabja lett a hasonló léptékű kisautóim sorának.