JAG coupe

 Jaguar XC

(Hot Wheels)

átalakítás

 

 Bár a Jaguar XJ modellje és annak a kétajtós változata elég ismert és jellemző vonalakkal rendelkeznek, könnyű fölismerni. Az átlagember azonnal a prémium osztályba sorolja az autót, amiben alapvetően igaza is van. De hogy versenyezzenek is egy ilyen luxuskupéval?

 

 

 

 Pedig - nem biztos, hogy versenyzési céllal - készült kétajtós változata is a limuzinnak, erről itt már volt szó. Akkor a Matchbox modellezte le a kupét, civil változatban. A Hot Wheels most rátett egy lapáttal, és elkészítette a kupé versenyváltozatát. A versenyváltozat nem nélkülözi a valóságalapokat. Volt Jaguar XC versenyautó anno. Nem túl sok, a kutatásaim alapján mindössze néhány darabról van szó. 

 

 

 

  

 

A Jaguar autók nem csak az eleganciájukról ismertek, hanem bizonyos körökben a sportosságukról is. A cégnek a története során volt is, van is kapcsolata a motorsporttal, a versenyzéssel. A sikerességük pedig hullámzó, talán összefüggésben van az adott korszak anyagi lehetőségeivel is.

A British Leyland 1973-as átszervezésével a Jaguar Cars Limited egy időre eltűnt, mint cégnév. A Jaguar egyszerűen a Leyland Cars vállalat részévé vált. Az E-Type és a Mark II 1960-as évek közepi eltűnése óta egyetlen Jaguar sem vett részt az első vonalbeli motorsportban az Egyesült Királyságban. A cégvezetők föltalálták a melegvizet és ismét definiálták, hogy elméletileg mind a Jaguar, mind a British Leyland imázsát növelné, ha egy Jaguar sikeresen visszatérne a versenyzésbe. A British Leyland motorsport részlege a megvalósításra egyre inkább olyan külső vállalkozókat vett igénybe, akiknek aktuális tapasztalatuk volt ebben, az autók előkészítését és a versenycsapatok irányítását magukra vállalták. A Broadspeed-i Ralph Broad sikeresen szerepelt a Triumph Dolomites csapatában a brit limuzinversenyzésben, így ő lett ebben az esetben a terv végrehajtója. Saját elképzelései voltak a Jaguar V12-es motorjának egy igazi versenyautóhoz való fejlesztési lehetőségéről, ezért őt választották arra, hogy vezesse a Jaguar versenyzésbe való visszatérésének kísérletét, és az XJ12 kupé változatot – röviden XJC-t – az Európa-túraautó-bajnokságon (ETCC) rajthoz állítsa. A fejlesztés 1975-ben kezdődött, az autót pedig 1976 márciusában mutatták be.

A Touring Car Championship szabályain belül maradva Broad jelentősen módosította az autókat, és többek között manuális sebességváltóval szerelte fel őket. Az alap kupéból kialakított versenygép a tuning során 540 lóerősre húzott V12-es motorja erősebb volt, mint a kortárs BMW-k, de sajnos ismét bebizonyosodott, hogy csupán a nagy teljesítmény nem minden, a győzelemhez a megbízhatóság is igencsak szükséges. Az autók debütálására a silverstone-i Tourist Trophy versenyen került sor 1976 szeptemberében. Derek Bell egy ideig vezette a versenyt, amíg a kardántengely meghibásodott. Ez volt az autó rövid pályafutása során visszatérő téma. Mindig látványos, gyakran gyors indítást mutatott, de megbízhatóság a pályán maradáshoz vagy a tiszteletre méltóan magas helyezés eléréséhez szükséges lett volna. Az XJ versenyautó 1977-ben ugyanebben a szellemben folytatta. Az autók rendkívül gyorsak, de megbízhatatlanok maradtak; a Nürburgringen a csapatnak nem kevesebb, mint öt V12-es motort sikerült beindítania, csak az edzésen. A szándékosan nagyon konzervatívan közlekedő Rouse/Bell autó mégis második lett a versenyen, ezzel minden idők legjobb eredményét elérve. Sajnos a BL/Jaguar számára ez a korai kudarc olyan kedvezőtlen volt, hogy 1977 végén nem kívántak több forrást biztosítani a versenysportra akkor, bár Ralph Broad személyesen soha nem változtatta meg a véleményét, miszerint további fejlesztéssel az autó győztes lehetett volna.

   

 

 A Hot Wheels és a Matchbox is ugyanannak a kétajtós XJ autónak készítette el a modelljét. Külön külön tették ezt, így még csak köszönőviszonyban sincsenek az öntvények egymással. Bár egy cég, mégis kétféleképpen mérték meg és arányították ugyanazt az autót. Érdekes kapcsolat lehet a cég két márkacsoportja között. De biztosan nem gazdaságos ez a kapcsolat, ha kétszer csinálják meg ugyanazt. A végeredmény piacrontó eredményét nem is említve. Érdekesen alakult a két kisautó projekt. Míg a MB az elegáns utcai változatot tartotta fontosnak megjelentetni, addig az amerikaiak a versenyváltozatot látták érdekesebbnek, eladhatóbbnak. Ebben az esetben ez pont jó így. Ami viszont érdekes, hogy a modellezés során nem ugyanazt a mérési alapot használták vagyis mindkét részleg maga mérte és modellezte az eredetit, ki így, ki úgy értelmezve a mért adatokat, formákat, így  - furcsa módon – nem egyformák a két modell főbb vonalai. Talán a versenyváltozat kiegészítői némileg leplezik a különbségeket, de azért egymás mellé téve már látszik némi eltérés. Amúgy a versenyváltozat kialakítása teljesen korrekt. Ami talán legelőször feltűnik, az a nagy hátsó légterelő szárny és a csomagtartó fedélen levő két kerek valami. Előszőr látva azt gondoltam, hogy valami extra hűtő ventilátorai kerültek oda, de utánakutatva kiderült, hogy a kétoldali – nagykapacitású – üzemanyagbetöltő csatlakozóját helyezték oda, ahogyan az ebben a versenyágban megszokott volt.

 Az eredeti dekorációt nem tartottam megfelelő színvonalúnak, ezért átdekoráltam.