Touring

 BMW 3er Touring

(Matchbox)

átalakítás

A Matchbox hármas BMW (E30) cabriojának pár módosításával már találkozhattunk, így most következhet egy újabb. A kombi változat vagyis a touring.

 

Az E30 jelű, a BMW 3-as sorozat második generációja, amelyet 1982 és 1994 között gyártottak. A modellpaletta négyajtós szedán, kétajtós kupé, kombi és kabrió karosszériaváltozatokat tartalmazott alapból. Azonban a sorozat még kiegészült ennél izgalmasabb tagokkal is: itt jelent meg az első M33, valamint a Baur kabrio, valamint létezett háromajtós kombi is. Négy- és hathengeres benzines és hathengeres dízelmotorok hajtották, utóbbi a 3-as szériában először. 90-tól egészen 235 lóerő közötti merőforrások között lehetett választani. Az E30 325iX modell volt az első BMW, amely összkerékhajtással rendelkezett.

 Az E30 3-as sorozat fejlesztése 1976-ban kezdődött, Claus Luthe főtervező vezetésével. A modell sikeresen vitte tovább az előző széria négylámpás kialakítását, természetesen már egy modernebb dizájnnal. A technológia, a karosszéria merevsége, az aerodinamika és a kifinomultság fokozatos fejlesztése révén az első 3-as sorozat legmerészebb sikereit is felülmúlta rövid időn belül. 1987-ben jelentős frissítést mutatott be a BMW. A külső stílusváltozások között szerepelt az újratervezett hátsó lámpa, az első lökhárító és a króm díszítés csökkentése. A négyhengeres motort a BMW M10-ről BMW M40-re fejlesztették, és számos egyéb mechanikai változtatást is végrehajtottak. A frissítéssel javult a rozsdavédelem. A 6 hengeres modellek alapfelszereltségként tartalmaztak fordulatszámmérőt digitális órával (később analóg órával) a középkonzolban, valamint a belső tükör feletti „Check-Control”-t. Ez a tetőburkolatba integrált panel a jármű elektromos funkcióinak és a folyadékszintek figyelésére szolgált. Összesen 2,34 millió darabot gyátottak a különböző változatokból a müncheni és a regensburgi üzemekben.

 

 

A kombi változatot Touring néven árulták.

Érdekessége, hogy az eredete teljesen eltér a többi 3-as sorozatétól. A korábbi ’02-es Touring 1974-es gyártása óta nem volt kombi/ferdehátú változata kis BMW-nek. A BMW prototípusmérnökének, Max Reisböcknek azonban más ötletei voltak. Bővítendő a család kínálatát de korlátozott költségvetéssel egy négyajtós 3-as sorozatra épülő E30-as kombit képzelt el. Miután vásárolt egy használt 323i-t, beállt vele egy barátja garázsába, és nekilátott a munkának Tudván azt, hogy milyen következményekkel járhat, ha a gyárból valaki észreveszi a munkáját. A szerződés értelmében engedély nélkül tilos volt bármely BMW karosszériájának módosítása. Pont. Rajzok nélkül vágott hegesztett és valamikor 1984-ben fejezte be az első E30-Touring elkészítését. Egy VW Passat csomagtérajtó üvegét használta a hátsó ajtóhoz. Az autót azért csak megmutatta a menedzsereknek, és a vezetőség több mint lelkes volt. Reisböck megdöbbent, amikor azt mondták neki, hogy a BMW gyártani kezdi (megspórolva a tervezés-modellezés hosszú és költséges metódusát) a kocsit. – de új családi autójának el kellett tűnnie. Titkos, munkaidőn kívüli tanácsadói szolgáltatásáért fizetett ötajtós E30 Touring 1987-ben került gyártásba. az utolsó, jobbkormányos 3-as sorozatból lett átalakítva.

A Matchbox 1985-tól árulja a meglehetősen jó formájú ám a valóságnál zömökebb megjelenésű cabrioját. Nem jelzik ugyan, de egyértelműen egy Baur által épített változat került lemodellezésre. A kaszni több részből áll, mint a megszokott, hiszen a lökhárítók egy elemből vannak kialakítva, a lehajtott tető is egy külön elem. Nem túl pontosan illeszkednek ezek, de összhatásában azért nem zavaró. A legtöbb példányt sötétpirosra fényezték de voltak metálkékek is illetve fehérek is valami egészen extrém kerékkel. Kezdetleges tamponnyomatok is előfordultak a kasznin, többféle változatban is. A beltér olyan közepesen barna a legtöbb esetben de akadt világosszürke is, ami kimondottan szép. Az utolsó példányok 1993-ban kerültek a vásárlókhoz.

Box 18.: Rancho

 

 Egyedi dobozok, egyedi kisautókhoz

18.  Matra-Simca Rancho Police Patrol

 Az eredeti bejegyzés itt olvasható.

 

 

 

 

Életeleme a por, a sár

Chevrolet Blazer

(Hot Wheels)

átalakítás update

 

 Vannak mini posztok és vannak hosszabb lélegzetvételűek. Ez most egy ilyen  jumbo bejegyzés lesz, hogy képileg és szövegileg is teljes legyen a tartalom. Az ok majd kiderül.

A Hot Wheels bumfordi kerekű pickupja a fiamnál kezdte pályafutását huszonsok évvel ezelőtt. A régi - játék - ereklyéket tartalmazó dobozokat nézegetve ismét a felszínre került a kocsi. Igaz, hogy a fiam már dolgozott a sportosításán, de attól még nagyon jó alapanyagnak tűnt az elképzelésemhez. Ami egy ilyen kaliberű vas esetében – milyen meglepő is – a terepezés, az úttalan utakon való portyázás. Az alapanyagot elnézve azt gondolná az ember, hogy a tervezők megint egy nagy és látványos fantáziakocsit alkottak az irdatlan kerekekkel, de nem. Van ilyen. Amerika más léptékei bizony néha nagyon érdekesek tudnak lenni.

 A Chevy Blazer mindenképpen a mai SUV-ok egyik kiindulópontja a maga robosztusságával és erőteljességével. Ehhez társul a személyautós belső, függetlenül attól, hogy zárt a kocsi vagy nyitott a hátulja. Ezt a különbséget ugyanis csak egy lecsavarozható hátsó tetőelem képezi. Nagyon sok verzióban és funkcióval – a hókotrótól a mentőautóig - léteznek Blazerek immár 1969-től. 

 Az asztalomra került kisautó már erős, gyerekkezek által felhordott festékmennyiséget viselt magán, amit szépen el kellett távolítani. Mivel különösebb átalakítást nem terveztem a karosszériával, így az megkapta a fekete selyemfényű színt. Azért, hogy némi szerkezeti munka is legyen vele, a kissé elgörbült tengelyeket szükséges volt kirobbantanom a bepréselt alvázból, hogy aztán kiegyenesítve visszakerülhessenek a helyükre. Készítettem bele félig letekert ablakokat, egy új szélvédőt a régi és megkopott, de amúgy is igen vastagra sikerült eredeti helyett. Kapott egy kinyitott tetőbevilágító ablakot is az érdekesség kedvéért.

A platón levő bukókeretet kiegészítettem egy támasztókönyökkel. A nulla belső tér helyett beleoktrojáltam egy máshonnan elszármazott – a helyére alakított, kipótolt és kifestett – bélést. A kerekek igen csúf jellegzetes felnijeit kifaragtam és így egy hellyel közzel alapfelszereltségű acélfelnit kaptam, ami a kaszni kontrasztjaként fehér színt kapott. Kiszíneztem a platót, a megformált pótkereket és cérnából készítettem az ilyen helyeken alapfelszerelésként megkövetelt vontatókötelet is. Kapott néhány teljesítményfokozó matricát is, hogy kellően feltűnő és „sportos” legyen az erdő közepén levő sártengeri mérkőzéshez. Itt ott még hagytam, hogy kicsit elhasználtra kopjon, életszerűbbé váljanak a részletek. Nos, így néz ki az autó amikor elindul a kalandra.

Vigyázat, folytatás következik!

 

 

 

Ahogy azt már a korábbi részben ismertettem, a Chevy Blazer újjászületett, hogy elindulhasson terepezni. Minden a helyén, a kocsi fölkészítve, még tisztán erőteljesen feszít, közel a biztonságos(abb) közlekedést biztosítani hivatott aszfaltúthoz. Indulhat az off-road kaland! És természetesen, ennek a kalandnak a végeredménye, a - jó esetben csak – sáros gép. Mindez 1:6x-ben megvalósítva.

 

 

 

És itt indult valójában az én kalandom is a sárimitációval, a koszolással. Mivel már készítettem ilyen jellegű látványt nagyobb léptékben, nem volt idegen tőlem a technika. Csak most jóval finomabb műveletekre volt szükség a léptéktévesztés elkerülése érdekében. A munkát a maszkolással kezdtem. Az ablaktörlő által törölt felületet illetve a kilincsek környéki matatások helyét tixoval kimaszkoltam. Ezután egy finom ködölést kapott, amellyel az általánosan szálló finom porfürdő eredménye jött létre.

 

Második fokozat a felfröccsenő sár felfröccsentése volt. A megfelelő színű festékkeveréknek itt elég hígnak kell lennie, hogy jól fröccsenjen. Ezt a megfelelő kísérletek után kiválasztott hosszabb szálú, de kissé keményebb ecsettel végeztem. A hígabb festékbe mártva az ecsetet pöckölgettem (ezért kellett a keményebb sörte, hogy rugalmas legyen), és így a „sár” fölfröccsent a felületre. Jellemzően ezek a helyek a karosszérián a kerekek mögötti részek, a kerék forgásirányát követve. De ha máshova is fröccsent, az még jobb, mert a valóságban sem szabályozható a dolog.

 

 

 

 

A száradás után jött a dagonya maradványainak elhelyezése. Ezt a festékbe kevert szemes anyag, őrölt kávé és a megfelelő színű festék elegyéből készített masszából kevertem. A fölhelyezés – jellemzően a kerékívekbe belülre a kaszni és a gumi közé – szintén ecsettel, de már egy rövidebb szőrű és kemény változattal történt. Ez már szerintem szobrászkodás is, itt már nem a véletlen játszott annyira, hanem a tudatos mennyiség elhelyezése a megfelelő alakban, a megfelelő helyre. A teljes száradás után a maszkolás lekerült és már csak a – megfelelően elkészített - terepen való elhelyezés volt vissza a fotózáshoz.

Talán felmerül a kérdés, hogy ha úgy is sár és por takar mindent, akkor minek előtte „földíszíteni” az autót. Én mindenképpen annak a híve vagyok, hogy az eredetihez nagyon hasonlítsanak a részletek is. Így az autónak tisztán is mutatnia kell. A kosz alól félig előtűnő matrica, lámpa vagy egyéb kidolgozott részletek teszik szerintem sokkal inkább élethűvé az egész látványt. Így lesz élőbb. Mondhatnánk nagyképűen, hogy tudománya van, de ha ez nem is igaz, a jó megfigyelőképesség, a részletek meglátása és átvitele kicsibe, mindenképpen szükséges a látványos végeredményhez.

Úgy gondolom, hogy aki ránéz az elkészült járgányra, egyből Somogybabod, Tokod és az ehhez hasonló off roados „kegyhelyek” jutnak eszébe, ahol jól lehet tanulmányozni a természet és a technika konkrét találkozásának megszáradt nyomait is.

 

 

   

DS MB

 Citroen DS 21

(Matchbox)

bemutató- dualteszt

 

A DS-ről már volt egy nosztalgikus megemlékezés korábban, itt most inkább egy összehasonlításféle történik csupán.

De nem könnyű ezt megtenni, mert a két kisautó között van ötven év! Más korok, más elvek, más technológiák, más szempontok, más gyártó. Ennyi más után azért akadnak közös pontok is. Önmagában nézve a MB újkori kiadású DS-ét, teljesen rendben levőnek találhatjuk. Talán a kerékvastagságba lehet belekötni - mint mindig - de azon túl ok. Feltételezzük, hogy "magas" fokozatba van állítva a futómű. A krómok a helyükön (persze némi általam történt kiegészítéssel együtt), tamponnyomatok rendben de az a beltér irtózatosan csillog. Bizony kár volt egy panelre tenni a lökösökkel.

A Majorette modellje jóval filigránabb, és talán ez áll közelebb az eredeti autó fílingjéhez. A kerekei sem olyan feltűnőek, itt biztosan a "lapos" üzemmódot mintázták meg. Nyomatokról ez esetben természetesen még nem beszélhetünk és a festése is már elég viharvert. Mindazonáltal egyiket sem mondanám ki jobbnak a másiknál.

 

 

 

Box 17.: RR SS Car Transporter

 

 Egyedi dobozok, egyedi kisautókhoz

17.  Rolls Royce Silver Shadow Car Transporter

  Az eredeti bejegyzés itt olvasható.

 

Ki hogyan mér?

 BMW Z8 összehasonlító

(Majorette vs. Maisto )

dualteszt

Mindig is rejtély volt előttem, hogy amikor egy autót lemodelleznek, akkor vajon hol csúszik el sokszor a dolog? Hol van az a pont amikor a mért adatok helyett valami fals méret kerül a képbe és ettől az egész kocsi torzul. Vagy direkt módosítanak bizonyos részeken, hogy esetleg statikailag jobb legyen az összhatás? De akkor a másik cég hogyan tudja mégis megoldani? 

A képek önmagukért beszélnek, lehet összenézni őket. Mindenesetre szívesen belelátnék a kisautók méretvételi-modellezési folyamatába, így a 21. század digitális világával körülvéve. Hol lép be a humán-gazdasági vonal a szigorúan mérnöki munkába. A korrekt összehasonlítás érdekében egymáshoz illesztettem a kettőt illetve egy, az eredetiről készült oldalnézetet és elláttam segédvonalakkal is az ábrát.

Mi addig is nézegessük ezt két igen szép kisautót, amikről már volt szó korábban.

Corvette Classic

Chevy Corvette Stingray Convertible 1972

(Hot Wheels)

bemutató és átalakítás

 

 

A kisautót megpillantva nagyon megtetszett a kisautó. Megvásárlása után azért még ráfért egy kis módosítás. Tehát a két hatalmas szegecset lefúrva szétszedtem, a belteret festettem csak át egy halványszürke árnyalatra a sokkoló króm megjelenés helyett. Persze a lámpákat is kifestettem, így még élethűbbek.  Külön - igen ritka - pozitívuma a megjelenésnek, hogy a padlólemez is azonos színű a kasznival. Talán egyetlen negatívuma, hogy a kerekei túl mai stílusúak. Valami filigrán, küllős változat jobban illeszkedne rá.

A Corvettekről itt már lehetett olvasni.