2020. július 28., kedd

E

Jaguar E-Type
Corgi Juniors 
felújítás





Már régóta kerestem egy E-Type Jaguar kisautót. Sokan megalkották már (köztük a Matchbox is 1962-ben illetve 2005--ben) mindenféle léptékekben a miniatűrtől kezdve a lemezautókig. Mert ez egy olyan forma, ami mindenkinek az agyába vésődik. Eltéveszthetetlen, vonzó. Még Enzo Ferrari is azt mondta annak idején, amikor meglátta, hogy ez a legszebb sportkocsi amit valaha is gyártottak (pedig az ő vasai se voltak dobozszerűek). A Matchbox - egy ihletett pillanatában - még egy fantasy-hot rod verziót is kiizzasztott magából.




Most találtam az egyik börzén egy Corgi Juniors által gyártott darabot. Megtetszett a megjelenése, ahogy többé-kevésbé megkímélt állapotban, felújításra váróan ott hevert. Bár nem Matchbox, de azért korhű és brit. De már elsőre feltűnt, hogy az eredetihez képest mintha kevésbé volna nyúlánk. Azonnal kihívásnak vettem a megérzést és megvettem, hogy a végére járhassak a dolognak.




Vélemény a kisautóról
A modell a zárt karosszériás változatot mintázza meg. A típusismertetőből - alább - kiderül, hogy ez a modell a második szériát, annak is a 2+2 üléses vagyis a zárt kivitelű változatát mintázza meg. A kisautó eredeti sárga színe nagyon borzasztó, olyan gyerekcsalogatós, pláne a piros ülésekkel (ugyanez a piros ülés egy sötét karosszériában már jól mutat - még eredetiben is). Nem illik a kocsihoz, ezért a felújítás során egy elegánsabb színt kapott. Csakúgy, mint a kerekek, amik nagyon egyszerűek voltak és amiket szintén lecseréltem. De nem egy mai Hot Wheels kerékre, ahogy sokan teszik (ezért van egy csomó kerék nélküli kidobásra ítélt HW karosszéria eladó, mert a felújítók kiveszik a kereket, mint egyetlen használható alkatrészét némely rémséges kisautónak), hanem egy korhű Matchbox 8dot kerékszettre. Kifestettem a motorteret és a külső részleteket is, és így máris még pofásabb lett a kisautó.

 

  
Így nézett ki eredetileg, a felújítás előtt

Nagyon széles alváz, nagy keréktávolságok

De vajon tényleg lemodellezték vagy csak készítettek egy olyat? Nézzük meg közelebbről a részleteket! A legelső ami izgatott az a kocsi kontúrja. Elkészítettem az összehasonlító montázsokat. Elsőként az eredeti autót és a modellt vetítettem egymásra. Látszik, hogy igazából nincs nagy eltérés a két kontúr között. Azért a kerékíveknél nagyban leegyszerűsítették a dolgokat, korántsem olyan mívesen szoborintották meg, mint az eredetit tették anno.

A második esetben az eredeti kocsit és egy jónak tűnő rajzot raktam egymásra, ami rögtön mutatja, hogy a neten föllelhető rajzok - időnként és helyenként - fenntartással kezelendők.

Viszont a rajzhoz képest a legkönnyebb hasonlítani a kisautót is, ezért lett így a harmadik montázs. itt már egészen tisztán látszik a kerékívek eltérése. Valamint a kocsi jóval rövidebb is lett mint kellene. Viszont még magasabb is ami így duplán ront a szép arányokon. A karosszéria részleteinek hozzávetőlegességén ezek után már nincs mit elmélkedni. Szép a kisautó önmagában, csak nem arányos. Akit ez zavar, az válassza a Matchbox kiadását, ami nyúlánkabb sokkal.


 Történeti visszatekintés


Az E-Type az 1961-es Genfi Autószalonon jelent meg először. Ezt akár szó szerint is érthetjük, hiszen maga a cégvezető, Bob Berry vezette le a mintapéldányt Coventry-ből Svájcba. 20 perccel az érkezése után, lemosva, kitakarítva már a dobogón is volt a kocsi és kezdődhetett a show. Rengeteg érdeklődő pillantást vonzott már az odafelé úton is a kocsi. A Lyons Himself és Malcon Sayer által megalkotott forma és technika nem mindennapi összhatást mutatott. És a külcsín nem minden. Maga a benne levő technika is igen komoly és előremutató volt. A kor vezető sportkocsijainak, Maseratinak, Ferrarinak, Porschenak, Aston Martinnak reális ellenfele volt, bár csak feleannyiba került, mint azok.  Nemcsak a kontinensen, de a tengeren túl is szárnyaltak az eladások, és ezzel a modellel alapozta meg a jövőjét a Jaguár odaát. A gyártás egészen 1975-ig tartott és ezalatt az időszak alatt három generációt ért meg és összesen mintegy 72.000 darabot adtak el belőlük. A 3,8 literes, alapból 275 lóerős motor a versenysportban is megállta a helyét, sok sikert értek el az E-Type-ok szerte a világban. A motorok az idők folyamán még növekedtek, a csúcs, az 5,3 literes 324 lóerős változat volt. A sorhatos motorokkal 241 km/h végsebességet lehetett elérni. Készült kétüléses roadster, 2+2 üléses zárt változat és - sport célokra - készült 12 db Lightweight változat is. Ez utóbbi kétszemélyes volt és keménytetős, ami azonban éppen csak befedte a két ülés fölötti teret.

  
A  három generációt legkönnyebb a lámpákról beazonosítani. Az elsőnél az index lámpák  valamint a hátsólámpák is a lökhárító fölött vannak. A másodiknál a lökhárító alá kerültek ezek. A harmadiknál már egészen vastag kivitelűek és a lökhárító alatt vannak szintén. A harmadik generációnál az orrkiképzés is más lett, de ezentúl számos kisebb külső és belső változás is történt természetesen. 
























2020. július 12., vasárnap

Szórógép


Grit Spreading Truck
felújítás




Rejtélyes kisautó volt ez a modell még gyerekkoromban. Nem tudtam igazából hova tenni a funkcióját. Az rendben van, hogy „szemcseszóró” teherautó a modell aljára írt megnevezésnek a fordítása, de vajon a valóságban ez mit takarhat, miről modellezhették meg? És hogyan működhetett.

Most jött el az idő ennek a kisautónak a tüzetesebb vizsgálatára, természetesen egy alapos felújítással egybekötve. Bár az autó játszott állapotú volt a hozzám kerüléskor, annak ellenére nem volt széjjelamortizálva. A kerekei sem voltak rongyosak, bár homokot azt találtam az alvázra ragadva. Az ablakai elfogadhatóak és még a kaszni egyetlen mozgó eleme is működött. És akkor itt el is kezdhetjük a vizsgálódást.

 Nem azonosak a színek az eredetivel, de azért nagyon hasonlóak 

Itt látszik hátulról élben a kis szürke lapocska, amivel a szórás mennyiségét lehet állítani

  
A puttony alján levő nyíláson szóródik ki az anyag

 A plató kialakítása azt mutatja, hogy nem billentés útján ürül ki, hanem az alján levő réseken keresztül. Ezért van lefelé szűkülő keresztmetszete és az eleje felé lejtő alja a puttonynak. Az alján van egy két rés, amiket egy vízszintesen mozgó, hosszúkás lemez fed le. A puttony hátulján levő résen tud az adagoló lemez hátrafelé kicsúszni (valamennyit, hiszen középen azért rögzítve van kicsúszás ellen), ez a kisautó esetében egy teljesen technikai megoldás, a lemezke megvezetéséhez szükséges csupán. A hátrafelé csúszással egy időben az első rés megnyílik és itt tud a puttonyban levő anyag kiszóródni. Érdekes módon ez a nyílás nem hátrafelé, hanem menetiránnyal szemben van nyitva. 
Itt látszik, hogy a nyílás előrefelé tereli ki az anyagot

Ha kijjebb húzzuk a szabályozólapot, akkor növeljük a rés nagyságát a puttony alján


És itt elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy keressek valami hasonló kialakítású teherautót. Nem találtam ilyet, mert a mai szemcseszóró teherautókon a szórás hátul a puttony végében történik. Viszont rákeresve a régmúlt idők teherautóira a „gritter” kifejezéssel együtt akkor már jónéhány korabeli teherautó képére lehet bukkanni. A képeket nézve már teljesen  élethűnek tűnik a felépítmény – kissé leegyszerűsített – kidolgozása. A szórandó anyag terítését általában valamilyen mechanikai eszköz – vízszintesen forgó tárcsa vagy vízszintes spiráltengely – segítségével végezték. Talán nem is annyira hasznos dolog még a hátsó tengely előtt kiszórni amit kell, hiszen az ráragadhat a hátsó kerekekre illetve a kocsi hátsó részére, de azért ilyenre is van számos példa. Kavicsnál Apró zúzottkő esetén még csak-csak, de például a téli sószórás esetében vagy valamilyen bitumenes keverék terítésekor már eléggé káros tud lenni az anyag feltapadása. 

Erősen használt megjelenésű volt

  
Nem a szokványos alkatrész összeállítás


A kisautó kialakítása a statikus és mechanikus részeket egyaránt tekintve – a kor precízségének megfelelően – szépen sikerült. És szintén a kornak megfelelően a Matchbox tervezői itt is erősen elnagyolták a kocsi hátuljának a kialakítását. Se hátsó lökhárító (alácsúszásgátló mai nyelven kifejezve), se hátsó lámpák. Szemben az elejével ahol a Matchboxnál népszerű és már általam is ismertetett Ford D sorozatának szép formájú fülkéje található. Érdekes a kocsi szerkezetének kialakítása is. Föltételezhetően a puttony alsó részét lezáró lemez miatt a kisautó alváza hátul egy darabot képez – tulajdonképpen csak alja van. A kerék is ide van fölerősítve. Előrefelé a nagy nyitott szájban végződik az alja, ahol a szóróanyag kifolyik. A különálló padlólemez csak a fülke alatt van. A szegecseléssel felerősített csonka padlólemez csak az első kerekek rögzítésére és a homlokfali hűtőmaszk megjelenítésére szolgál.



A kisautót a Matchbox 1966-ban adta ki először, akkor még gombkerekekkel, majd később kétféle Superfast kerékkel is. A modell színezésében voltak árnyalatnyi eltérések, de a piros vagy ahhoz hasonló színű fülke és különféle sárgás árnyalatú puttony jellemzően nem változott.

A felújítás során nem terveztem semmi extra megoldást vagy kiegészítést, bár lehetett volna pár dologgal kiegészíteni. A gyári állapot visszaállítása volt a cél. Igyekeztem az eredetihez hasonló színeket találni a festéshez. A korának nagyon szép kis modellje volt, szerintem így a felújítás után is kellően szép foltja a vitrinben levő korabeli teherautós sornak.