Vauxhall Guildsman
(Matchbox)
felújítás / update
A Matchbox kisautók eredeti változatai után kutatva kerestem rá erre
a modellre, illetve ennek a modellnek az eredetijére. Érdekes a
történet, ugyanis az eredetije sem létezett életnagyságúban, csupán egy
méretarányos kiállítási modell készült belőle. Ebből és a hozzá tartozó vázlatokból készítették el a Lesney mérnökei a kisautót.
A
történet 1969-ben kezdődik, amikor is a Vauxhall brit autógyár
– a korábbi évekhez hasonlóan – kiírja a dizájn pályázatát,
a fiatal tervezők számára. A felkért tervezőknek 1:12 léptékű 3d-s modelleket is be kellett adniuk a terveik mellé. Ezen a versenyen vesz részt
Phil Gannon, és megkapja a harmadik helyezést a munkájával.
Lesney megkereste a Vauxhallt, hogy járuljon hozzá a Matchbox
változat megjelentetéséhez. Valamit megérezhettek a modell
láttán, mert az évek során létrejött több száz formaterv
közül pont ezt választották ki.
Az
autó neve tulajdonképpen céhes mesterembernek fordítható szó
szerint, de ebben az esetben talán autómakettes dizájner, jó
érzésű autóiparos lenne a megfelelő. Ez tartalmában utal arra
is, hogy a kocsit nem gyári tervezők alkották, hanem ha úgy
tetszik amatőrök vagy szebben kifejezve félprofik. Akik – amint
a példa is mutatja – tudnak alkotni legalább olyan jót, mint a
hivatásos, számukra biztosított technikai és személyi háttérrel
rendelkező, nagy cégeknél alkalmazásban levő társaik.
A látványterv
A képek láttán – akinek van
szeme a finom műszaki dolgok látására – elcsodálkozhat a fából
készült makettautó finom kidolgozásán. Kezdve a saját hajlítású
plexi ablakfelületektől, a finom kidolgozású gumikerekes
felniken át egészen a belsőtér és azon belül is például a
bőrből varrt ülések bordázatáig. Egy olyan modellgyártót mint
a Matchbox, egy pillanat alatt megfognak az ilyen részletek. Ők azok
akik ezt igazán értékelni tudják, hiszen ők nap, mint nap
léptékben gondolkodnak, látnak, éreznek. Lehet, hogy ez volt a
döntő szempont a kiválasztásnál?
A
Matchbox végül 1971-ben adta ki rózsaszínben, zöld üvegezéssel,
festetlen alvázzal, üstökös matricával a motorháztetőn - a
bolgárok egyéb színeket is elkövettek. 1975-ben a Streakers
verzió téglavörösben jelent meg, aminek egy
rendkívül ízléstelen és semmilyen megjelenésű „versenycsíkos”
és 40-es rajtszámú matricája volt. Ez a dekor melléfogás, a
versenyzéshez semmi kapcsolatot nem mutató autón, ehhez képest az
üstökös imitáció a kis fehér csillaggal még meg is bocsátható.
A méretarányos, professzionális kidolgozottságú modell
A Vauxhall az Egyesült Királyság egyik legrégebben (1925) alapított járműgyára volt és egyben az egyik legnagyobb is. Személykocsikat kis éa nagyobb teherautókat sőt villamos meghajtású haszonjárműveket is előállítottak gyáraikban. A jobbára felsőkategóriás személyauókat készítő céget először a General Motors vette meg. Ekkor mosták össze a – szintén GM tulajdonú - Opel modelljeivel a gyártmányaikat. Itt már az Opel dominált, ott történt a tervezés. Csak Nagy Britanniában maradt meg az eredeti nevük, a máshol Opelként forgalmazott modelleknek. A következő Opel-Vauxhall tulajdonos a Peugeot-okat és Citroeneket is gyártó PSA Csoport lett. Ma már ismét új tulajdonosa van a céghálózatnak, a Stellantis.
Maga
a kocsi semmi különlegeset nem mutat, mai szemmel. Egy lapos,
áramvonalas, az akkori jövőnek megfelelően kissé szögletes
karosszéria, meglehetős fém síkokkal és nagy üvegfelületekkel.
Kétüléses, orrmotoros, négykerék hajtású kialakítással. A nagy
üvegfelületek még egyáltalán nem jellemzőek akkoriban a
kocsikra, de később – például a nagy üveges, íves
csomagtartófedél ötletét a Porsche 924-esnél vagy a Renault Fuego-nál is – megvalósították. A szélvédővel egy íven lévő
és egy elemként kezelt tető megjelenése pedig napjaink technikai színvonalán érett be (Opel Zafira, egyes Peugeot-ok)
sorozatgyártási szinten.
Említésre méltó egyedi dizájnelem az érdekes kerékkivágás, melyet a Matchbox változatnál is nagy pontossággal megmintázták. Ez
egyben azt is jelenti, hogy a kocsinak kicsit magasabb a
karosszériája, mert az eredetin a kerekek teteje becsúszik a
kaszni mögé, míg a Matchbox változatnál a kerekek teteje a
kaszni alatt van. A belső teret, az ülés bordázatával nagyon
mívesen alakították ki. Igyekeztek nem lemaradni az eredeti makett színvonalától
Talán a tető és a hátsó üveg közti szélesebb
– vélhetően műanyagra tervezett – sáv van egy kicsit lazán
kezelve, holott az eredetin hangsúlyos szerepe van. Ennyit engedtek
a gazdaságosságnak és gyártástechnológiának. A felújítás során messze elkerültem az eredeti rikító rózsaszínt és ehelyett egy elegáns - a versenymaketthez hasonlító - sötét színt választottam. Bár nehéz az eredeti modellautó színét megállapítani a megfakult fotóról, de a sötét árnyalat mindenképpen helytálló, így én is ilyenre színeztem. A sárgás színű „üvegekkel” szerintem elegáns prototípus lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése