A Matchbox kisautók eredeti változatai után kutatva kerestem rá erre
a modellre, illetve ennek a modellnek az eredetijére. Érdekes a
történet, ugyanis az eredetije sem létezett életnagyságúban, csupán egy
méretarányos kiállítási modell készült belőle. Ebből és a hozzá tartozó vázlatokból készítették el a Lesney mérnökei a kisautót.
A
történet 1969-ben kezdődik, amikor is a Vauxhall brit autógyár
– a korábbi évekhez hasonlóan – kiírja a dizájn pályázatát,
a fiatal tervezők számára. A felkért tervezőknek 1:12 léptékű 3d-s modelleket is be kellett adniuk a terveik mellé. Ezen a versenyen vesz részt
Phil Gannon, és megkapja a harmadik helyezést a munkájával.
Lesney megkereste a Vauxhallt, hogy járuljon hozzá a Matchbox
változat megjelentetéséhez. Valamit megérezhettek a modell
láttán, mert az évek során létrejött több száz formaterv
közül pont ezt választották ki.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaNGTX5A2-SNX9s6uPLUFhi2tzOsYaoLia6nNelTmwSk8Rqy13d504GvT5gfO4wgHHEZYii1aX0OQHCoh7zQWqcWfRa8oH3wUcTy8Ux-Gbb-cLOUw8TULR6K76Ght0f889EfqkUm2Hh60JjvOARcqdGqRzAoLV-yVNK8yDylR4m2aHKejkktkg_TbY/s320/02.JPG)
Az
autó neve tulajdonképpen céhes mesterembernek fordítható szó
szerint, de ebben az esetben talán autómakettes dizájner, jó
érzésű autóiparos lenne a megfelelő. Ez tartalmában utal arra
is, hogy a kocsit nem gyári tervezők alkották, hanem ha úgy
tetszik amatőrök vagy szebben kifejezve félprofik. Akik – amint
a példa is mutatja – tudnak alkotni legalább olyan jót, mint a
hivatásos, számukra biztosított technikai és személyi háttérrel
rendelkező, nagy cégeknél alkalmazásban levő társaik.
A látványterv
A képek láttán – akinek van
szeme a finom műszaki dolgok látására – elcsodálkozhat a fából
készült makettautó finom kidolgozásán. Kezdve a saját hajlítású
plexi ablakfelületektől, a finom kidolgozású gumikerekes
felniken át egészen a belsőtér és azon belül is például a
bőrből varrt ülések bordázatáig. Egy olyan modellgyártót mint
a Matchbox, egy pillanat alatt megfognak az ilyen részletek. Ők azok
akik ezt igazán értékelni tudják, hiszen ők nap, mint nap
léptékben gondolkodnak, látnak, éreznek. Lehet, hogy ez volt a
döntő szempont a kiválasztásnál?
A
Matchbox végül 1971-ben adta ki rózsaszínben, zöld üvegezéssel,
festetlen alvázzal, üstökös matricával a motorháztetőn - a
bolgárok egyéb színeket is elkövettek. 1975-ben a Streakers
verzió téglavörösben jelent meg, aminek egy
rendkívül ízléstelen és semmilyen megjelenésű „versenycsíkos”
és 40-es rajtszámú matricája volt. Ez a dekor melléfogás, a
versenyzéshez semmi kapcsolatot nem mutató autón, ehhez képest az
üstökös imitáció a kis fehér csillaggal még meg is bocsátható.
A méretarányos, professzionális kidolgozottságú modell
A
Vauxhall az Egyesült Királyság egyik legrégebben (1925) alapított járműgyára
volt és egyben az egyik legnagyobb is. Személykocsikat kis éa nagyobb
teherautókat sőt villamos meghajtású haszonjárműveket is előállítottak
gyáraikban. A jobbára felsőkategóriás személyauókat készítő céget először a
General Motors vette meg. Ekkor mosták össze a – szintén GM tulajdonú - Opel
modelljeivel a gyártmányaikat. Itt már az Opel dominált, ott történt a
tervezés. Csak Nagy Britanniában maradt meg az eredeti nevük, a máshol Opelként
forgalmazott modelleknek. A következő Opel-Vauxhall tulajdonos a Peugeot-okat és
Citroeneket is gyártó PSA Csoport lett. Ma
már ismét új tulajdonosa van a céghálózatnak, a Stellantis.
Maga
a kocsi semmi különlegeset nem mutat, mai szemmel. Egy lapos,
áramvonalas, az akkori jövőnek megfelelően kissé szögletes
karosszéria, meglehetős fém síkokkal és nagy üvegfelületekkel.
Kétüléses, orrmotoros, négykerék hajtású kialakítással. A nagy
üvegfelületek még egyáltalán nem jellemzőek akkoriban a
kocsikra, de később – például a nagy üveges, íves
csomagtartófedél ötletét a Porsche 924-esnél vagy a Renault Fuego-nál is – megvalósították. A szélvédővel egy íven lévő
és egy elemként kezelt tető megjelenése pedig napjaink technikai színvonalán érett be (Opel Zafira, egyes Peugeot-ok)
sorozatgyártási szinten.
Említésre méltó egyedi dizájnelem az érdekes kerékkivágás, melyet a Matchbox változatnál is nagy pontossággal megmintázták. Ez
egyben azt is jelenti, hogy a kocsinak kicsit magasabb a
karosszériája, mert az eredetin a kerekek teteje becsúszik a
kaszni mögé, míg a Matchbox változatnál a kerekek teteje a
kaszni alatt van. A belső teret, az ülés bordázatával nagyon
mívesen alakították ki. Igyekeztek nem lemaradni az eredeti makett színvonalától
Talán a tető és a hátsó üveg közti szélesebb
– vélhetően műanyagra tervezett – sáv van egy kicsit lazán
kezelve, holott az eredetin hangsúlyos szerepe van. Ennyit engedtek
a gazdaságosságnak és gyártástechnológiának. A felújítás során messze elkerültem az eredeti rikító rózsaszínt és ehelyett egy elegáns - a versenymaketthez hasonlító - sötét színt választottam. Bár nehéz az eredeti modellautó színét megállapítani a megfakult fotóról, de a sötét árnyalat mindenképpen helytálló, így én is ilyenre színeztem. A sárgás színű „üvegekkel” szerintem elegáns prototípus lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése