Hanomag

 Hanomag Henschell V338 Pritschenwagen

(SIKU)

felújítás

A tizenkilencedik század második felében már javában termelő hannoveri Hanomag (Hannoversche Maschinenbau AG) gőzmozdony, traktor, harci jármű, autó és teherautógyártó cég 1969-ben egyesül a szintén német, gép(jármű) gyártó profillal működő Henschel céggel. Felvásárolta. Az üzleti mozgás nem állt meg, a cég mezőgazdasági gép részleget eladta a Massey-Fergusonnak, a teherautós részleget a Mercedesnek és ő maga maradt az építőipari gépeknél. Később a Komatsu komoly részesedést vásárolt a cégből, így tőkeerősen ma is aktív ebben a szektorban.

 A teherautós korszak talán egyetlenként jellemezhető népszerű modellje a közepes teherbírású F sorozat. 1967-től 1973-ig volt gyártásban, így természetesen elég sokféle változatban gyártották. A létravázas konstrukciónak köszönhetően többféle tengelytávval, felépítménnyel, fülkemérettel készült, azonban a megjelenése szinte nem változott az évek során. Talán az egyik legjellegzetesebb részlete, amiről könnyen beazonosítható, az első lámpa. Ez ugyanis függőlegesen álló téglalap, ami meglehetősen ritka kombináció az autólámpák történetében.   

 Tervezője a francia Louis Lucien Lepoix, aki több másik német cég teherautóit is megalkotta.   Az F-sorozat több teherbírással készült, a 4,5 tonnás F45-től a 7,5 tonnás F76-ig. Az „5”-re végződő számok négyhengeres a "6"-ra végződők hathengeres soros dízelmotorokat kaptak az új D-100 sorozatból. A 4253 köbcentis sorhatos 100 lóerőt tudott. 1969-ben mutatták be a légrugós F76 LL-t. Később, a Mercedes általi felvásárlást követően, a Hanomag-Henschel név megszűnt  és az új tulaj a saját részegységeivel kombinálva hozott ki modelleket (teherautót, kisteherautót, kisbuszt), de ezek nem voltak túl népszerű és tömegesen megjelenő modellek.

 A SIKU egyik meglehetősen stabil modellje ez a kis teherautó. Semmi flanc, semmi extra csak a színtiszta munkaeszköz. Anyag van benne bőven, megvan a súlya is, hiszen mind a kaszni, mind az alváz fémből van. És a furcsa, - SIKU szokás szerint - semmihez sem illeszkedő lépték egy nagy, 105 mm hosszú teherautót adott ki. Szokásosan finom kialakítással, sok részlettel. Elöl és kívül. A fülkében nagyjából sematikus berendezés, de nem mondható rossznak. A kerekei nem SIKU egyenkerekek (bár volt olyan kiadása is), hanem az eredeti felnire hasonlító kialakítású, arányos méretű. Hátul duplakerékkel, ami szintén komoly pozitívum. Legjellemzőbb a kék színű karosszéria, de találhatunk zöld, sőt metálzöld és vöröses árnyalatú kisautókat is.

 Az alján továbbhaladva a létraváz és az azon levő szerelvények is rendben vannak. A plató részletei is kidolgozottak, sőt a hátsó platófalat még nyithatóra is megalkották. Csak a rögzítése nem igazán megoldott, így gyakran lenyílik. Talán azért készült el ez a megoldás, mert lehetett ide a plató végébe egyfajta csörlőt vagy kisdarut illeszteni. De elérkezünk a hátuljához és mintha összecsapták volna a munka végét. A teherautó modellek visszatérő problémája a hátsó traktus. Itt helyezkedik el a hátsó lámpa, rendszám, vonóhorog – legtöbb esetben egy vízszintes lökhárítószerűségen (mostanában aláfutásgátlónak is hívják). Ebben az esetben is ez a gyenge pont. Van valami baloldalt, ami rendszámra emlékeztetne, de annak túl keskeny. Fölötte van valami rés, aminek – ha a másik oldalt megnézzük – akkor lámpának kellene lennie. Nagyon nem sikerült részlet, kár érte, mert az egész kisautó amúgy nagyon klassz, akár vitrinbe, akár játékra is. Létezett hozzá egy teljesen hasonló stílusú pótkocsi is, ami csak növelte a játékélvezetet. Sőt, ponyva is tartozott mindkét egységhez.