Platócsere

 

 Ford Transit

(Matchbox)

átalakítás

A kocsi nem újdonság a szakértők számára, de aki ismeri a hozzáállásomat a kisautókhoz, az sejtheti, hogy valami különbség azért lesz a korábban látott és mindenki által ismert Transit, platós kisteherautóhoz képest.

 

Föltűnik-e vajon az olvasónak, hogy mi is történt valójában a kis platóssal? Kissé jobban megnézve a képeket, látszik, hogy fölhajtottam a plató baloldali oldalfalát. Amit a gyártó – valamilyen egészen kitekert logika alapján – lehajtott állapotban mintázott meg. Mintha éppen csak egy rakodás közben levő autóról lett volna fotójuk, és nem tudták elképzelni, hogy milyen lehet teljesen fölhajtott oldalfalakkal. Az autó ilyen formán valóban hűen ábrázolja a rakodás folyamán érvényben levő platófalat és a targoncával is lehet pakolni a rá való motyót de menet közben ez a helyzet már erősen gázos és nem életszerű. Értem én, hogy fantáziát vittek bele, de a végeredmény erősen megkérdőjelezhető és valódi gurítós játszáshoz is kissé furcsa a látvány. Még ha mozgatható lett volna...

 

Ahogy korábban is szó volt róla, a Transit második (Mk2) generációja képezi az autó alapját. Igen, ugyanis volt egy ezt megelőző Ford furgon is Taunus Transit (Mk1) néven, viszont olyan jelentéktelen megjelenésű és sikerű volt, hogy mindenki ezt a kellemesen plasztikus csőrős és nagyon egyéni orrkiképzésű változatot tartja az első valódi Transitnak. A Mk1 képét elnézve jogosan. Ez a csőrös változat 1965-tól 1978-ig készült. A gyártását Angliában kezdték egy olyan gyártócsarnokban ahol azt megelőzően a Hawker Hurrican vadászgépek készültek. Ezen kívül gyártották nagy számban a belgiumi Genkben és kisebb számban Amszterdamban és Törökországban is.

 Kétféle Essex V4 motorral készült számos karosszériaváltozatban kétféle tengelytávval, többféle teherbírással. A jól elhelyezett motor hatalmas helyet biztosított a korábban megszokotthoz képest a vezetőfülkében. Egyből személykocsisabb lett a belvilág, a korábban a fülkében doromboló motorok után. Kapható volt 43 lóerős Perkins dízelmotorral is. Ehhez azonban egy kissé meg kellett növelni a motor előtti karosszéria részt Viszont akkor már belefért a Ford V6-osa is. Ez nagyon haladóssá tette a kocsit, olyannyira, hogy akkoriban a rablások 95%-át ezzel a kocsival követték el Nagy Britanniában.

 Visszatérve a le vagy fölhajtott plató esetére amióta ismerem a modellt, mindig is nagy ingerenciám volt fölhajtani azt. Vártam az alkalomra amikor enyém lehet egy. Most végre begördült a lehajtott platós. Hiába volt teljesen jó állapotú a kocsi azonnal megkezdtem a műtétet. A lehajtott rész nagyját levágtam a maradékot meg lecsiszolgattam. Itt megint előáll egy találós kérdés: mi a különbség gyárilag az autó két oldala között? A megfejtés a végén kiderül.

A plató oldalfalat a vastagsága miatt két réteg sztirollapból vágtam ki. Mivel az eredetin a bordázat kifelé áll, ezt nagyon nehéz lett volna imitálni, így egy optikai trükk elkövetésével én belevéstem a bordázatot a lemezbe. Ezáltal ugyanaz a mintázat csak negatívban. Ami nem is olyan feltűnő, mert egyszerre csak a hátsó platóval látszik együtt bizonyos szögtartományban. A ritmus, a méret ugyanaz, csak nem kifelé, hanem befelé domborodik. És még egy érdekesség: a hátsó sárvédők sem azonosak...

Ha már alakítom akkor a még valósághűbbé alakításhoz egy hátsó aláfutásgátlót – vagy lökhárítót, amelyik elnevezés jobban tetszik – tettem rá. Erre pedig hátsó lámpákat és rendszámot rendszám-imitációt. Remélem nem csak én látom úgy, hogy sokat dob rajta. Visszaállítottam az eredeti fényezést, kifestettem a lámpákat és kész is volt az útra és közlekedésre kész Transit platós kisteherautó, úgy ahogy azt mindannyian megszoktuk az útjainkon.