Group C Racer
(Matchbox)
bemutató-felújítás
A Matchbox jó(?) szokásához híven a kisautó aljára csak annyit írt: Group C Racer. Ezzel le is zárhatnánk a megnevezési kérdést, volt már ilyen, hogy lemaradt(?) a márka megnevezése. Azonban itt egy sokkal érdekesebb probléma kezd körvonalazódni a kisautó és a háttértörténete alapos vizsgálata során.
Ami a legszembetűnőbb a kisautó kézbevételekor, az a gyönyörű dekoráció. Az egyik legszebb talán a cég történetében. Azért a valóságban is elég ütős volt. A BASF dekort nem egyszerű fölrakni az ilyen felületekre. Sajnos nem került rá az egész autót egységesen beterítő, aprólékos dekoráció, csak részlegesen nyomtatták rá, de így is unikummá teszi. Ezt a dekorációt és a „Group C” nevet alapul véve elkezdtem utánanézni az eredeti versenyautónak. Ez a versenykategória a hosszútávú, 24 órás vagy akár 1000 km-esnél is hosszabb versenyek világa. Rákereseve a névre egyre inkább a Mercedes neve bukkan fel. De ez az autó nem Mercedes! Felbukkan még a Sauber előtag is, így a ezen néven elindulva kerestem a BASF dekort. És így már volt találat. Mégpedig egy Sauber C6 és nem a C9 ahogy az sokaknak beugrik a kisautó láttán. Itt még nem volt szó a Mercedesről.
És itt van a pont, amikor a kocsi története már tényadatok alapján nyomozható. A svájci Peter Sauber és a Seger & Hoffman mérnöki cég (ezért lesz „SHS” a név) összeállt, hogy egy „C” csoportos versenyautót építsen. A prototípus fejlesztése SHS C6 néven 1981-ben kezdődött, de időközben az S&H kiszállt, így simán Sauber lett a kocsi márkája. Négyliteres Ford-Cosworth motorral szerelték a két legyártott példányt és a BASF német vegyipari (és magnószalaggyártó) cég támogatásával 1982-ben el is indultak a hosszútávú versenyeken (World Endurance Championship és a Deutsche Rennsport Meisterschaft), több-kevesebb sikerrel. A következő szezonra a szükséges további fejlesztések helyett inkább az újabb C7-es modellbe ölték a pénzüket ezért mindkét C6-ost árulni kezdték. 1983-ban az FIA létrehozta a Junior osztályt a kevésbé gazdag magánversenyzők számára, így több részvételre csábítva a C csoportos versenyzést. És ekkor jön be a francia versenyző, Roland Bassaler, aki megvásárolt egy régi SHS C6-ot, és egy BMW M88-as motort szerelt bele. Az M88 egy soros 6-os volt, 3453 cm³-rel és DOHC-val, amelyet kezdetben a BMW 3.0 CSi-ben használtak. A motor nagyon megbízható volt, több mint 300 lóerőt tudott leadni.
A Sauber SHS C6 versenygép nagyon szép modellje van előttünk. A fotók alapján minden a helyén van. A legjellemzőbb dolog talán a nagy hátsó stabilizátor szárny, ami technikailag érdekes módon kerül a helyére. Vélelmezem, hogy a kaszni dekorálása miatt útban lett volna a nagy fekete műanyag így azt a középső tartójánál fogva utólagosan egy kialakított résbe szorítják (!) bele. Mivel ez nem fix, így értelemszerűen hamar kiesik játék közben és természetesen el is tűnik azonnal az enyészetben. Rejtély, hogy miért nem bepattintósra vagy beolvasztósra csinálták. Ettől is talán kicsit más a kisautó a többihez képest.
A kisautó padlólemeze egy hatalmas, szabályos, szinte sík sík téglalap, ami vélhetően a valóságban is ilyen lehetett. Jól illenek hozzá a széles és sima 8dot kerekek. A beltérben nem bonyolították túl a dolgokat, a szükséges részek nagyjából a helyükön vannak és ennyi. A kisautó 1984-es BASF dekoros megjelenését követőn aztán elszabadult a pokol. 1986-tól egészen 2018-ig millió féle bazári dekorációval és a hozzájuk passzoló sci-fi kerekekkel is kapható volt. Talán a hálás nagy felületeknek köszönhetően kísérleteztek bátran a színekkel és a matricákkal, mindenesetre óriási kontrasztot ad a legszebb dekoros autót követő papagájos kíséret.
A felújítás során csupán a hiányzó hátsó stabilizátor szárnyat pótoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése