Rolls-Royce Silver Shadow Touring
(Matchbox)
átalakítás
update
De bármennyire is robusztus felépítésűek, bizonyos erőhatásoknak a spiáter küszöbök és a tetőoszlopok már nem tudnak ellenállni. Elhajlanak, kitörnek. Deformálódik a tető és az egész karosszéria. Innen szép a tervezett cél elérése!
Mivel a kisautóból már van a garázsomban, így nem akartam még egy ugyanolyat mellétenni más színben. Ezért gondolkodtam el a lehetséges verziókról. Kabrió már volt korábban. Mi jöhet még? Hát a kombi! Ami tulajdonképpen nem egy szentségtörés, mert valóságban is készültek kombiváltozatok a Rollsok szinte minden verziójából, meg készülnek az újakból is.
A kisautó a
szétszereléskor hullott darabjaira, így nem maradt más, mint egy kicsit
másképpen összerakni a puzzle-t. A csomagtartó fedélét külön kivágtam, mert az
kellett egy kabrió hiányos hátuljára (erről majd máskor), és amúgy sincs rá itt
szükség. A maradék darabok összeállítására stratégiát kellett kitalálnom, mivel
sosincs annyi kezem és időm, amivel minden részt egyszerre össze tudnék
szorítani a ragasztó száradásáig. Így szakaszosan illesztettem össze a
dolgokat. A két oldal két különböző helyen volt eltörve. Ezeket oldalanként
ragasztottam össze. Az alkatrészek számát az ajtók is növelték, mivel úgy
döntöttem, hogy nem lesznek többé nyithatóak, hanem az autó oldalának
merevségét fogják növelni. Így az ajtókat is az oldalakhoz ragasztottam. Amikor
a két oldal már megállt önállóan (nagyjából) a padlólemezhez passzítottam őket,
a későbbi pontos illeszkedés érdekében. Még mindig nem álltak meg rendesen,
mivel a dobozszerkezet – ami a stabilitást adja – nem volt teljes, nem ért
körbe. A teljes hátsó rész hiányzott.
Itt kell szót ejteni az autó tetejéről és hátuljáról. A kocsi „C” oszlopa mindenképpen fontos volt, mivel ez került hátra „D” oszlopnak. Tehát megőriztem, egy kis darab tetővel, hogy a szögek is pontosan megmaradjanak. A tetőt – mivel úgy is toldani kell – kettévágtam. Belső merevítésként sztirollapot ragasztottam alá, ezzel állítva be a pontos pozícióját a két elemnek. Valójában az „A” oszloptól indul a tető, itt van fix helyzet. A „D” oszlop helyzete teljesen általam és a jóérzésemre bízva került kijelölésre. A padlólemezre tett két oldal, a tető összerögzített darabjai már a helyükön voltak. A „doboz” kialakításához már csak a hátsó ajtó hiányzott.
Korábban már elhatároztam, hogy egy ablak nélküli (népiesen: lemezablakos) háromajtós verzió fog készülni belőle, így a belső kialakítás nem okoz gondot. Amúgy meg a Rolls-Royce kategóriában ez a kombi inkább egy reklám, mintsem a családi kirándulóautó. Tehát ezért a paneles kialakítás, valamint én is jobban el tudtam rá helyezni a reklámunkat. Kellett a felület!
Ehhez sztirolból vágtam ki a hátsó ajtót. Némi plasztikus szobrászkodás eredményeként besüllyedt a rendszám helye és rákerült a fogantyú/rendszámvilágítás alkatrész is. Az első lámpa-hűtőrács-lökhárító panel lökhárító részéből egy darab hiányzott, ezt is belefaragtam.
A puzzle-t összerakva más lett belőle
Itt volt az ideje, hogy összeálljon a kaszni doboza és végre kézbe vehető legyen az egész karosszéria egyben. Az elemek összeragasztása meg is hozta a kellő merevséget, amit belül még kis lapok beragasztásával fokoztam is, gondolván, hogy bizony kell majd rajta csiszolni bőven. Elkészültek és a helyükre kerültek az oldalsó ablakhelyettesítő panelek is. A tapaszolást és csiszolásokat követően azért szépen kialakult a tervezett forma. Időközben a beltérben is fejlődés volt. Megrövidült és kifestődött a beltér-panel, beragasztódott a rakteret elválasztó fal is. Ennek a merevítésben is fontos szerepe van. A kész autó a hatalmas felületeivel nagyon impozáns lett a testvérei közé állítva a garázs udvarán.
Az eredeti autó története még igazán nem volt meg ezeken az oldalakon, így azt alább pótlom.
A megbízhatóság relatív. Gyönyörűen megtervezett, és a korszak bármely más autójához képest a megbízhatóság is páratlan.
1965 és 1980 között a Silver Shadow volt a Rolls-Royce innovációs modellje. 2 ajtós limuzin, 2 ajtós kabrió (Corniche néven futtatva) és 4 ajtós limuzin változatokban lehetett hozzájutni. A John Polwhele Blatchley által tervezett autó volt az első a márkánál, amely önhordó karosszériát kapott – egyéb figyelemre méltó tulajdonságok mellett. A Silver Shadow-t eredetileg Silver Mistnek szánták, de az utolsó pillanatban Silver Shadow-ra cserélték, mivel a Mist németül „trágyát” vagy „szart” jelent…
A kocsi teljesítményéről a gyár előkelő titokzatossággal csak annyit közölt, hogy pont elég. Lefordítva ezt a mai adatközpontú világunkra ez vagy egy 172 LE-s 6,2 literes V8-ast vagy egy189 LE-s 6,75 literes V8-ast jelentett. Természetesen még karburátoros üzemanyag ellátással. Ez a teljesítmény egy GM féle Turbo-Hydramatic 400 háromfokozatú automata sebességváltón keresztül mozgatta a több, mint kéttonnás szerkezetet. Érdekes jelenség egy angol, erősen arisztokratikus autónál egy francia megoldás, de valóban a Citroën engedélyével egy nagynyomású hidropneumatikus felfüggesztési rendszer volt alatta, kétkörös tárcsafékkel és hidraulikus önszintező felfüggesztéssel. A hátsókerék hajtású luxusjármű viszont csak 15” -os kerekeken gurult, igaz meglehetősen ballonos gumikkal. A Rolls-Royce ezzel az elrendezéssel magas fokú menetminőséget ért el. Végül is ezért (is) szerették korának legdrágább Rolls-át.
Az autó belterébentermészetesen számos luxusfunkció volt. A bőr és a valódi fa alapeset ebben a szegmensben, a mesterséges anyagokat meg a szemfényvesztő megoldásokat még mellőzték abban az időben. Viszont már elektromos ablakokkal és zárakkal szerelték, amelyek akkoriban újdonságnak számítottak. Ráadásul az első ülések – 4 irányban - elektromosan állítható pozícióval rendelkeztek. Alapára 6557 font volt a megjelenésekor. Lehet, hogy manapság nem hangzik soknak, de akkor ez körülbelül tízszer annyi volt, mint az akkori legkelendőbb népautó, az Austin 1100. A 30 057 példányban legyártott Silver Shadow modern dizájnja miatt bevonta az újgazdagokat és a hírességeket a vásárlói körbe. Persze a puristáknak nem tetszett, de a tehetősek tömegesen vették. Amúgy a Silver Shadow a brit királyi család alapdarabja lett, és állítólag ez volt Margaret hercegnő egyik kedvenc autója a flottában, de Freddie Mercury-nek is volt ilyen, a futballlegenda George Bestnek, valamint az ikonikus és neves angol színésznek, Michael Caine-nek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése