E

Jaguar E-Type

Corgi Juniors 

felújítás

Már régóta kerestem egy E-Type Jaguar kisautót. Sokan megalkották már (köztük a Matchbox is 1962-ben illetve 2005--ben) mindenféle léptékekben a miniatűrtől kezdve a lemezautókig. Mert ez egy olyan forma, ami mindenkinek az agyába vésődik. Eltéveszthetetlen, vonzó. Még Enzo Ferrari is azt mondta annak idején, amikor meglátta, hogy ez a legszebb sportkocsi amit valaha is gyártottak (pedig az ő vasai se voltak dobozszerűek). A Matchbox - egy ihletett pillanatában - még egy fantasy-hot rod verziót is kiizzasztott magából.

Most találtam az egyik börzén egy Corgi Juniors által gyártott darabot. Megtetszett a megjelenése, ahogy többé-kevésbé megkímélt állapotban, felújításra váróan ott hevert. Bár nem Matchbox, de azért korhű és brit. De már elsőre feltűnt, hogy az eredetihez képest mintha kevésbé volna nyúlánk. Azonnal kihívásnak vettem a megérzést és megvettem, hogy a végére járhassak a dolognak.

Vélemény a kisautóról

A modell a zárt karosszériás változatot mintázza meg. A típusismertetőből - alább - kiderül, hogy ez a modell a második szériát, annak is a 2+2 üléses vagyis a zárt kivitelű változatát mintázza meg. A kisautó eredeti sárga színe nagyon borzasztó, olyan gyerekcsalogatós, pláne a piros ülésekkel (ugyanez a piros ülés egy sötét karosszériában már jól mutat - még eredetiben is). Nem illik a kocsihoz, ezért a felújítás során egy elegánsabb színt kapott. Csakúgy, mint a kerekek, amik nagyon egyszerűek voltak és amiket szintén lecseréltem. De nem egy mai Hot Wheels kerékre, ahogy sokan teszik (ezért van egy csomó kerék nélküli kidobásra ítélt HW karosszéria eladó, mert a felújítók kiveszik a kereket, mint egyetlen használható alkatrészét némely rémséges kisautónak), hanem egy korhű Matchbox 8dot kerékszettre. Kifestettem a motorteret és a külső részleteket is, és így máris még pofásabb lett a kisautó.

 

 

  

Így nézett ki eredetileg, a felújítás előtt

 

Nagyon széles alváz, nagy keréktávolságok

De vajon tényleg lemodellezték vagy csak készítettek egy olyat? Nézzük meg közelebbről a részleteket! A legelső ami izgatott az a kocsi kontúrja. Elkészítettem az összehasonlító montázsokat. Elsőként az eredeti autót és a modellt vetítettem egymásra. Látszik, hogy igazából nincs nagy eltérés a két kontúr között. Azért a kerékíveknél nagyban leegyszerűsítették a dolgokat, korántsem olyan mívesen szoborintották meg, mint az eredetit tették anno.

A második esetben az eredeti kocsit és egy jónak tűnő rajzot raktam egymásra, ami rögtön mutatja, hogy a neten föllelhető rajzok - időnként és helyenként - fenntartással kezelendők.

Viszont a rajzhoz képest a legkönnyebb hasonlítani a kisautót is, ezért lett így a harmadik montázs. itt már egészen tisztán látszik a kerékívek eltérése. Valamint a kocsi jóval rövidebb is lett mint kellene. Viszont még magasabb is ami így duplán ront a szép arányokon. A karosszéria részleteinek hozzávetőlegességén ezek után már nincs mit elmélkedni. Szép a kisautó önmagában, csak nem arányos. Akit ez zavar, az válassza a Matchbox kiadását, ami nyúlánkabb sokkal.

 Történeti visszatekintés

Az E-Type az 1961-es Genfi Autószalonon jelent meg először. Ezt akár szó szerint is érthetjük, hiszen maga a cégvezető, Bob Berry vezette le a mintapéldányt Coventry-ből Svájcba. 20 perccel az érkezése után, lemosva, kitakarítva már a dobogón is volt a kocsi és kezdődhetett a show. Rengeteg érdeklődő pillantást vonzott már az odafelé úton is a kocsi. A Lyons Himself és Malcon Sayer által megalkotott forma és technika nem mindennapi összhatást mutatott. És a külcsín nem minden. Maga a benne levő technika is igen komoly és előremutató volt. A kor vezető sportkocsijainak, Maseratinak, Ferrarinak, Porschenak, Aston Martinnak reális ellenfele volt, bár csak feleannyiba került, mint azok.  Nemcsak a kontinensen, de a tengeren túl is szárnyaltak az eladások, és ezzel a modellel alapozta meg a jövőjét a Jaguár odaát. A gyártás egészen 1975-ig tartott és ezalatt az időszak alatt három generációt ért meg és összesen mintegy 72.000 darabot adtak el belőlük. A 3,8 literes, alapból 275 lóerős motor a versenysportban is megállta a helyét, sok sikert értek el az E-Type-ok szerte a világban. A motorok az idők folyamán még növekedtek, a csúcs, az 5,3 literes 324 lóerős változat volt. A sorhatos motorokkal 241 km/h végsebességet lehetett elérni. Készült kétüléses roadster, 2+2 üléses zárt változat és - sport célokra - készült 12 db Lightweight változat is. Ez utóbbi kétszemélyes volt és keménytetős, ami azonban éppen csak befedte a két ülés fölötti teret.

  
A  három generációt legkönnyebb a lámpákról beazonosítani. Az elsőnél az index lámpák  valamint a hátsólámpák is a lökhárító fölött vannak. A másodiknál a lökhárító alá kerültek ezek. A harmadiknál már egészen vastag kivitelűek és a lökhárító alatt vannak szintén. A harmadik generációnál az orrkiképzés is más lett, de ezentúl számos kisebb külső és belső változás is történt természetesen. 

Szórógép

Grit Spreading Truck
felújítás

 

Rejtélyes kisautó volt ez a modell még gyerekkoromban. Nem tudtam igazából hova tenni a funkcióját. Az rendben van, hogy „szemcseszóró” teherautó a modell aljára írt megnevezésnek a fordítása, de vajon a valóságban ez mit takarhat, miről modellezhették meg? És hogyan működhetett.

Most jött el az idő ennek a kisautónak a tüzetesebb vizsgálatára, természetesen egy alapos felújítással egybekötve. Bár az autó játszott állapotú volt a hozzám kerüléskor, annak ellenére nem volt széjjelamortizálva. A kerekei sem voltak rongyosak, bár homokot azt találtam az alvázra ragadva. Az ablakai elfogadhatóak és még a kaszni egyetlen mozgó eleme is működött. És akkor itt el is kezdhetjük a vizsgálódást.

 Nem azonosak a színek az eredetivel, de azért nagyon hasonlóak 

 

Itt látszik hátulról élben a kis szürke lapocska, amivel a szórás mennyiségét lehet állítani

  

A puttony alján levő nyíláson szóródik ki az anyag

 A plató kialakítása azt mutatja, hogy nem billentés útján ürül ki, hanem az alján levő réseken keresztül. Ezért van lefelé szűkülő keresztmetszete és az eleje felé lejtő alja a puttonynak. Az alján van egy két rés, amiket egy vízszintesen mozgó, hosszúkás lemez fed le. A puttony hátulján levő résen tud az adagoló lemez hátrafelé kicsúszni (valamennyit, hiszen középen azért rögzítve van kicsúszás ellen), ez a kisautó esetében egy teljesen technikai megoldás, a lemezke megvezetéséhez szükséges csupán. A hátrafelé csúszással egy időben az első rés megnyílik és itt tud a puttonyban levő anyag kiszóródni. Érdekes módon ez a nyílás nem hátrafelé, hanem menetiránnyal szemben van nyitva. 

 

Itt látszik, hogy a nyílás előrefelé tereli ki az anyagot

 

Ha kijjebb húzzuk a szabályozólapot, akkor növeljük a rés nagyságát a puttony alján

És itt elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy keressek valami hasonló kialakítású teherautót. Nem találtam ilyet, mert a mai szemcseszóró teherautókon a szórás hátul a puttony végében történik. Viszont rákeresve a régmúlt idők teherautóira a „gritter” kifejezéssel együtt akkor már jónéhány korabeli teherautó képére lehet bukkanni. A képeket nézve már teljesen  élethűnek tűnik a felépítmény – kissé leegyszerűsített – kidolgozása. A szórandó anyag terítését általában valamilyen mechanikai eszköz – vízszintesen forgó tárcsa vagy vízszintes spiráltengely – segítségével végezték. Talán nem is annyira hasznos dolog még a hátsó tengely előtt kiszórni amit kell, hiszen az ráragadhat a hátsó kerekekre illetve a kocsi hátsó részére, de azért ilyenre is van számos példa. Kavicsnál Apró zúzottkő esetén még csak-csak, de például a téli sószórás esetében vagy valamilyen bitumenes keverék terítésekor már eléggé káros tud lenni az anyag feltapadása. 

 

Erősen használt megjelenésű volt

  

Nem a szokványos alkatrész összeállítás

A kisautó kialakítása a statikus és mechanikus részeket egyaránt tekintve – a kor precízségének megfelelően – szépen sikerült. És szintén a kornak megfelelően a Matchbox tervezői itt is erősen elnagyolták a kocsi hátuljának a kialakítását. Se hátsó lökhárító (alácsúszásgátló mai nyelven kifejezve), se hátsó lámpák. Szemben az elejével ahol a Matchboxnál népszerű és már általam is ismertetett Ford D sorozatának szép formájú fülkéje található. Érdekes a kocsi szerkezetének kialakítása is. Föltételezhetően a puttony alsó részét lezáró lemez miatt a kisautó alváza hátul egy darabot képez – tulajdonképpen csak alja van. A kerék is ide van fölerősítve. Előrefelé a nagy nyitott szájban végződik az alja, ahol a szóróanyag kifolyik. A különálló padlólemez csak a fülke alatt van. A szegecseléssel felerősített csonka padlólemez csak az első kerekek rögzítésére és a homlokfali hűtőmaszk megjelenítésére szolgál.

A kisautót a Matchbox 1966-ban adta ki először, akkor még gombkerekekkel, majd később kétféle Superfast kerékkel is. A modell színezésében voltak árnyalatnyi eltérések, de a piros vagy ahhoz hasonló színű fülke és különféle sárgás árnyalatú puttony jellemzően nem változott.

A felújítás során nem terveztem semmi extra megoldást vagy kiegészítést, bár lehetett volna pár dologgal kiegészíteni. A gyári állapot visszaállítása volt a cél. Igyekeztem az eredetihez hasonló színeket találni a festéshez. A korának nagyon szép kis modellje volt, szerintem így a felújítás után is kellően szép foltja a vitrinben levő korabeli teherautós sornak.