2014. március 21., péntek

Amivel a királyok is maguk szállítják

  Rolls-Royce Silver Shadow
 
(Matchbox)
 
átalakítás

A Rolls-Royce az autózás, az autótörténelem hierarchiájában mindig is valahol a csúcsok közelében volt. Talán még most is ott van. Mivel ilyen nagy múltú és kellően konzervatív márkáról beszélünk, mindennemű hozzányúlás az eredeti karosszériához csak kellő tisztelettel történhet. Az, hogy ez a tisztelet vagy - éppen ellenkezőleg - polgárpukkasztás kinél miben nyilvánul meg amikor hozzányúl egy-egy példányhoz, számos példán keresztül lehet látni. Szabad-e ilyet vagy nem, megtehetik-e ezt egy ilyen patinás márkával vagy nem, ezt döntse el mindenki maga.
Én, a magam részéről kellő tisztelettel fogtam az átalakításhoz, igyekeztem a végeredményként létrejövő járművet is ugyanabban az autós társaságban elhelyezni, ahonnan jött. Ugyanis nem kizárt, hogy gazdagék is szállítanák autójukat valamilyen módon, (vagy sajátkezüleg akarnák letolni a havat a kastélyhoz vezető úton) ha éppen nem lehetséges a saját kézzel történő volánforgatás. Ha valaki meg éppen gyakran kényszerül erre a módszerre, de ugyanakkor tehetős is egyben és ezen túl még ízlése és fantáziája is van, no meg ki akar tűnni valamivel a hasonszőrűek közül a klubban, akkor készíttet egy ilyet.

Az arányokat ez a kép mutatja legjobban

Hátán cipeli a …... csapattársát
Nem titok, hogy Citroenék nagymesterek ebben a műfajban, voltak máshol is próbálkozások, de a legszebbet mégis a Mercedes építette. Érdekes viszont, hogy láttunk már példát keletebbre is az ilyen platós személykocsikra. A hozzám került Rolls Matchbox eleje még elég jó volt ahhoz (mondhatnám azt is hogy kopott, de sértetlen... … az „A” oszlop kezdetéig), hogy a hátuljára valamit kitalálva új életet nyerjen. Tulajdonképpen új funkciót is. Nem akartam terepes változatot, sem pompakocsit de még teherautót sem. A kombi már elkészült korábban. Viszont egy ilyen nagy és hosszú, ezen kívül strapabíró kocsi nekem valahogy ezt a megoldást juttatta eszembe. Kissé talán még polgárpukkasztó hatása is lehet, legalábbis a John Lennon-féle megközelítéssel mindenképpen. Ahogy utánanéztem a különböző Rolls átépítéseknek, nem találtam még hasonlót sem. Tehát itt az ideje, hogy létrejöjjön a Matchbox Rolls-Royce Silver Shadow autószállító.
Jó belelátó képesség kell ahhoz, hogy ebből a látványból valaki...

...ilyet merjen megálmodni

Amikor a merész álom átmegy megvalósulásba: az arányok a méretek egyeztetése az első fázis

A következő lépés a felesleges részek eltávolítása

Az első illesztési próba

Vágás, toldás, hegesztés
A tervezés fázisában egy olyan hátsó traktust kellett találni valahol, amelyiknél már többé kevésbé szerkezetileg megoldottak a dolgok, a futómű, a váz már készen van. Egy régi kamion félpótkocsi váza tűnt legalkalmasabbnak. Szinte teljesen passzolt az első részhez. Szinte. Mert amikor elkezdődött a munka akkor kiderült, hogy szép lassan mindent át kellett mozgatni a helyéről. A tengelyek számát csökkentettem, ez egyszer egy vágás plusz ragasztás. A szélessége is sok volt, ez egy újabb műtét. A hosszanti kialakítást is passzítani volt szükséges. De hát ez a munka ezzel jár. Az egész felfüggesztést is lesüllyesztettem, hogy minél alacsonyabb legyen a plató. (Mint a nagyapám eredeti bicskája: a nyele kétszer volt cserélve, a pengéje háromszor. De ez még attól ugyanaz.)
A plató hosszának belövése

A toldás előkészítése a belső merevítésekkel

Rágyógyítva az új hátsórész

Immár az első csiszolás után vagyunk

A beltér sem maradhat kopasz

Tervezzem vagy rögtönözzem?
Kiindulásként, a hossz meghatározására egy hevenyészett tervet készítettem, az alkatrészek felhasználásával illetve egy szállítandó autó közreműködésével. Ebből alakult ki a végleges hossz, a szükséges tengelytáv. Ez utóbbit úgy alakítottam ki, hogy a szállítandó jármű tömegközéppontja a hátsó tengelyek között legyen – lehetőleg. A hátsó lezárást a félpótkocsi komplett hátsó elemének felhasználásával alakítottam ki. Adott volt ez a panel a végén, adott volt a Rolls karosszériájának elvágott felülete, adottak voltak a tengelyek a kerekekkel. A feladat leegyszerűsítve: a fentieket kell valamilyen karosszériának kialakított autószállító platóval összeszerkeszteni.
Némi kísérletezéssel és finom vágásokkal a hátsó váz magasságát és a meglévő karosszériához való csatlakozásának helyét is kialakítottam. Többször kellett pontosítani és végül is az eredeti skicchez képest módosultak az arányok menet közben. Miután megvolt a váz, beállítottam a futómű magasságát is. Ehhez viszont a meglévő alvázat vágtam ketté és az első részt a benne rögzített első kerékkel ideiglenesen visszaragasztottam. Most már ez a rész fix volt, tehát hozzá lehetett mérni a hátsó tengelyek magasságát.
Ezután következett a fülke - időközben letörött - tetejének a visszaillesztése. Mivel úgy is letört, ezért kitaláltam, hogy a mai dobozos furgonok fülkekialakításához hasonlóan, ferdén erősítem vissza a tetőlemezt. Mivel az „A” oszlopokat már úgy is újra kellett készíteni, így nem állt semmiből sem, hogy egy teljesen új méretű és alakú készüljön el – kivételesen – műanyagból. Amint ez megvolt, készítettem még egy hátfalat is a fülkének egy kellően méretes ablakkal hátrafelé. Most már volt mihez illeszteni a hátsó rész burkolatát. Ebben csupán egy nehezítést tettem be magamnak, mégpedig, hogy az oldallapoknak a hátsó sárvédőívek külső síkjától beljebb kellett lenniük. Ez egy dizájnkérdés, én így látom szépnek, és kevésbé teherautósnak. Miután belefaragtam az oldallemezeket, kellően pontosan illesztve a meglévő fém karosszériához, a kész dobozt összeragasztottam.

De utálom a fehéret az arannyal
Ezzel tulajdonképpen meg is volt a neheze. Rövid gondolkodás után a fehér szín mellett döntöttem, mert ehhez jól fog menni az aranysárga dekoráció. A szükséges tapaszolások, csiszolások után le is festettem fehérre az egészet. A kerekek az arany színükkel ezúttal nem a sportosságot hanem az arisztokratikus anyagválasztást mutatják. A belteret a meglévő kettévágásával és kellő kifestésével készítettem el. Teljesen új ablakok készültek körben. A homloklemez fém rátétpanelja a hűtőráccsal és a lámpákkal jó minőségű volt, így csak egy krómfesték bevonatot kapott.
A kész autót egy kicsit azért fel szerettem volna dobni, mintegy valamiképpen a feltűnőséget fokozandó. Ezért találtam ki a villogókat. Amik egyéb halandó földi különleges járművek esetében narancs színűek, de itt - szerintem – egy királyi sarj cipelteti a kocsiját, tehát egy elegáns piros megkülönböztető jelzés dukál rá. Azért, hogy még izgalmasabb legyen a dolog nem csak rádobtam a tetőre a két, LED-ből lecsiszolt villogót, hanem egy kis krómozott talplemezre erősítettem föl őket. A dekoráció a minimáldizájn jegyében született, csak amennyi feltétlen szükséges még az előzmények után.
A királyi megjelenés

A pótkocsi eredeti lámpái maradtak meg itt is

Kellett rá az a két villogó, hogy megtörje az arany-fehér uralmat


Összességében szerintem nem lett méltatlan a szerelvény a nevéhez, bátran kiállhatna vele bármely király vagy egyéb arisztokrata, amikor éppen a saját luxus sportkocsiját viszi valamelyik patinás „classic car” dzsemborira. Már csak a hozzá illő rávalót illene mielőbb kitalálni és elkészíteni. De ez ügyben még teljesen nyitott a kérdés.
Jöhet az értékes rakomány

Talán egy számmal kisebb versenyautó jobb lenne

 A felhajtó rámpa a hallgatás homályába van elrejtve

Itt már szimpatikusabb a versenyautó mérete is

A környezet sugallja a nívót

1 megjegyzés:

  1. Ez legalább olyan beteg, mint a rally-Rolls, de pont attól jó, hogy beteg! 8-)

    VálaszTörlés