Melkus

 Melkus RS1000

( - )

bemutató

Heinz Melkus tehetséges keleti német autókonstruktőr, tuningmester és versenyző (1958 Forma 3 német bajnoka) volt az ötvenes évek NDK-jában. Ez már elég érdekes és egyben tragikus együttállása a dolgoknak. A konstruktív és tenni akaró tehetség csupán az agyonszabályozott és hazug rendszer keretein belül gondolkodhatott a fejlődésről, mint olyanról. És csupán az NDK gépjárműgyártás polcairól válogathatott alkatrészeket. Némi ügyeskedéssel azonban csak létrehozta ott az első egyedi, amúgy máshol a világon már ismert formavilágú versenyautóját az RS1000-t. Ez azért nagy szó volt akkoriban ott, ahol egy más mintázatú dísztárcsa megjelenése az évtizedek óta futó modellen már komoly technológiai frissítésnek számított.

 

 Persze a külcsín sem maradéktalanul tökéletes, akadnak azért problémák az arányokkal. Mivel az autó alapja a Wartburg 353, így adott az alvázszerkezet valamint ebből adódóan a nagy tengelytáv is (2450 mm a 4000mm-es hosszhoz képest). Itt azonban nem a négyajtós magas dobozról van szó, hanem egy lapos kétüléses sportkocsiról, amelynél ez az arány meglepően furcsa formát ad ki. A technika is a kétütemű háromhengeres donortól származott annyi különbséggel, hogy itt hengerenként kapott karburátort, így már a hetven lóerőt is elérte az egyliteres motor teljesítménye, aminél a korabeli nagyobb Ladák már többet tudtak alapból. Mindegy, a hazafiság is fontos tényező. Igaz, hogy a Wartburg-szélvédős műanyag-acél kaszni csak 850 kilós volt ehhez, ami viszont már versenyképessé tette, mert elérte 165 km/ó végsebességet.Leginkább a – szigorúan őrzött - határokon belül. A Wartburg-Trabant-Barkas-Robur-MZ valamint csónak és bicikli alkatrészekből összetetriszezett verseny sport(os) kocsiból mintegy 100 darab készült még 1979-ig, a szoci-német elit számára kizárólagosan. Ehhez persze kellett kis fifika a konstruktőr részéről és az ötletét pártpropagandába csomagolva adta elő az országa vezetőségének, tudván, hogy ez az egyetlen esélye a további példányok létrejöttének.

Az 1968-as RS1000-ben a Wartburg futóművet változatlanul meghagyta, némi sportosabb kerék azonban került rá. A motor a hátsó tengely elé került, az 1:50-es keverékű üzemanyag tartályai a vastagított küszöbökben foglaltak helyet. Fölfelé nyíló ajtajain benézve is visszaköszönnek a jól ismert egyszerű és olcsó típusalkatrészek, de nem riadtak el a teljesen más célra készült tárgyak új funkcióban történő alkalmazásától sem. Heinz Melkus sportkocsija figyelemreméltó a maga környezetében vizsgálva, tudván, hogy csak abból építkezhetett, ami az ínséges időkben adódott.

 

Versenysorozatot is tartottak a sportos kétüteműeknek, de ezeknél – a tuningnak köszönhetően - már 100 lóerőt sikerült kifacsarni a Wartburg-blokkból, így a végsebesség elérte a 200 km/órát is. Viszont a Melkus korántsem volt tökéletes, vezethetősége, vadsága problémákat okozott, főleg gyakorlatlan kézben, de ezzel a jellemzővel például a Porsche is birkózott. A vezetési nehézségek ellenére a rutinos pilóták jó véleménnyel voltak a járműről (mit is mondhattak volna mást?), bár ők sem nagyon vezethettek ennél jóval jobb kocsikat akkoriban. Talán a legérdekesebb az lehet, amikor beindul a kocsi motorja és a forma alapján várt sokhengeres dübörgés helyett csak magas fordulatszámú pöfögést kapunk a kékes füst mellé. Hiába tartották nagyképűen a kelet Ferrarijának, azért összevetve például egy Dinoval ordítóan türemkedik ki a különbség már a látvány és az arányok alapján is, a belbecsről nem is beszélve. De nem szabad ezt az összehasonlítást megtenni, pláne ilyen becenevet adni neki mert ez egy másik dimenzióban készült technika volt és egészen más szabályok között kellett, hogy megszülessen. Így meg már azért jóval dícséretesebb a dolog. Azért az összehasonlítás kedvéért csináltam két ábrát.

Hááát! Csak az a Wartburg tengelytáv ne lett volna az alap....

A kisautó a szoci autók 1/43-as sorozatából való és futómű nélkül került hozzám. A többi része érintetlen volt, így kerestem hozzá egy odavaló kereket, készítettem egy eredetihez hasonló felniimitációt és így már talán vállalható a kisautó. A modell nagyon precíz, szép kidolgozású, kívül-belül ami ebben a léptékben már el is várt. Tulajdonképpen az is nagyon dicséretes, hogy egy viszonylag ritka sportkocsi került megformálásra a kínai gyártó által. Így azért biztos helye van a vitrinben a nyugati sorstársai mellett.