Dodge Trailer

 Dodge Trailer

(Matchbox)

átalakítás

 

 Az 1968-as megjelenésű (akkor még RW kerekes) darus Dodge eléggé jelen van a használt kisautó piacon, ám jobbára hiányos, azaz gém nélküli állapotban. A teherautó maga, az üres, sík platójával viszont kívánkozik valamiféle újrahasznosításra. Nekem eszembe is jutott egy ötlet: mi lenne ha vontatna valamit. Valami nehezet, ha már ott van hátul a duplatengely. Kerestem is hozzá egy trélert a Verdabörze pultján az egyik dobozból.

 

 

Utána lecsupaszítottam a teherautó hátulját, csak a legszükségesebbeket meghagyva. A kerekek és a hátsó sárvédők egy hasonló léptékű (1:86) Grell kamionból jöttek. A tréler platóra készítettem egy dobozt, ami az ilyen szerelvényeknél szokásos tartozék. Erre került a pótkerék és két villogó. Ugyancsak két villogó került a fülke tetejére is. Az első lökhárítót megnagyobbítottam, ahogy a valóságban is szokták, az ellensúlyozás, a jobb tapadás érdekében. A kipufogók a Mack-ról jöttek át.

Így már egészen más képet mutat a leselejtezett Dodge darus.

 

 

A Dodge maga nem ismeretlen a Matchboxok között, hiszen kéttengelyesként szállított már bikákat, háromtengelyesként ketreces felépítményt is. Mintájául az angol gyártmányú Dodge 500-as széria szolgált. A hatvanas évek elején kifejlesztett közepes/nehéz teherautó előremutató volt nemcsak a Ghia tervezte dizájn, a megbízhatóság és a teljesítmény hanem a vonatkozó és tervezett európai szabályozások tekintetében is.  A később "K" sorozatnéven is nevezett teherautó család számos felépítménnyel (akár még billencsként is) vagy akár felépítmény nélkül is kapható volt, különböző teherbírásokkal 11-16 tonnáig, rövid és hosszú tengelytávval és akár háromtengelyes vagy négytengelyes változatban is. Dízel erőforrás hajtotta, viszont abból háromféle gyártmány is belekerülhetett (Chrysler V6-V8, Cummins V6-V8, Perkins sorhatos), így a teljesítménye 350-470 lóerő között változott. Ehhez tartozott alapesetben egy ötsebességes váltó. A fülke kialakítása kényelmes ergonómikus volt, ami abban az időben még nem nagyon volt jellemző a teherautókra. Kényelmes jól átlátható munkahelye volt az ebben dolgozó sofőrnek. A modern tervezési elveknek megfelelően a  szereléshez előrebillenthető - háromszemélyes - fülkéből menet közben is jó volt a kilátás. Nemcsak a fülkébe történő beszállás volt könnyű az alacsonyra tervezett fülkekialakítás miatt, hanem az egész hátsó rész is a megszokottnál alacsonyabban volt. Érdekesség a kocsival kapcsolatban, hogy a gyár (talán nem csak egyedül ők) csak alapozó festéssel látták el a kész kocsikat és a tulajdonos festette rá a saját ízlése szerint a fényezést.