Olympic Jolle

 Olympic Jolle

(saját gyártmány)

bemutató

Azt gondolhatnánk, hogy kakukktojás és vajon hogy kerül a kisautók közé egy vitorlás. Pedig a Matchbox történetében is volt jónéhány nem autó. A Hot Wheels kínálatában pedig manapság az autó a kevesebb a rengeteg kerékkel ellátott bármi (hamburgertől a fajanszig) között. Visszatérve az angol márkához: találkozhattunk már számos hajóval, többféle repülővel, mozdonnyal, hőlégballonnal, de még űrhajóval is. Egy vitorláshajó tehát még belefér.

Másrészt szeretem az autók után köthető utánfutókat, trélereket is, mivel nagyban javítják az autó megjelenését, a hangulatát, az összképet. Volt már arra is példa a kisautóim sorában, hogy utánfutót gyártottam egy versenyautónak. Most pedig egy vitorláshajót készítettem el léptékhelyesen (1:67). Így illeszkedik pontosan az őt cipelő trélerhez és az őket vontató autóhoz. Az eredeti trélerről annyit, hogy szintén Matchbox gyártmány, de természetesen átalakítottam. Egyrészt mert nagyon elnagyolt volt másrészt pedig illeszkednie kellett a hajómhoz.

 

Rátérve a hajóra. A vitorlásmodell eredetije egy olimpiai hajóosztály, az O-Jolle. Ez a múlt század első harmadában volt népszerű az akkori balatoni vitorlázók között. Német tervezésű eredetileg, de licenc alapján korlátozott példányszámban magyar gyártás is volt belőle (az én eredeti veterán hajóm a 10. gyártási sorszámú). A hajó olimpiai osztály volt, az 1936-os olimpián. Aztán országunkban eltűnt, viszont Nyugat Európában a mai napig népszerű hajóosztály, nemzetközi versenyeket rendeznek belőlük szinte minden héten, akár több száz résztvevővel. Ma már műanyagból gyártják, de korábban ez is fából, mahagóniból készült. Sok szép felújított és használatban - sőt versenyben - levőt lehet látni, az osztrák, német, svájci vagy olasz nagytavakon. 

 

A modell O-Jollém is műanyagból, sztirollapból készült. A neten talált rajzokat lekicsinyítve készítettem el a hajót határoló síkokat idomokat. No, nem elsőre hanem másodszorra, harmadszorra, mert  nem egyszerű az oldalnézeti és felülnézeti rajzokból egy térbeli hajlított idomot létrehozni. Olyat aminek hajó, sőt O-Jolle formája van. De azért csak összejött. Segítségképpen azért itt volt (télen) a kertben az eredeti példány is, éppen felújítás alatt, így több méretet onnan is le lehetett venni. Az idomok összeragasztása és összecsiszolása után egy kopott erősen használt fa hajókra jellemző matricaburkolatot és sárga deck festést kapott. Az árbóc anyagának megtalálása sem volt egyszerű, mivel kellő hosszúságú, ugyanakkor adott átmérőjű műanyag vagy fém rudat/csövet kellett keresnem. Itt tizedeken is múlhat az aránytalanság, ezért volt fontos az átmérő. Végül egy nagyobb iratkapocs kiegyenesítve lett a megoldás.

  

 

Az utánfutóról a fölösleges részeket eltüntettem és kapott egy hátsó lökhárítót, amelyre a lámpa és a rendszám került. A hajószállítókon ez a rész általában kivehető, hogy sójázáskor (a hajó vízre bocsátásakor vagy kivételekor) ne kelljen a villanyos részeket vízbe meríteni és a hajó is könnyebben rácsúsztatható legyen. A rászerelt  árbóctartó szintén szükséges elem, kombinálva a hajó első megtámasztására szolgáló elemmel. Nagyon fontos a magassága, mivel az árbóc mindig hosszabb, mint maga a hajó, tehát túlnyúlik rajta, ha a hajótestre rögzítik szállításkor. Ha hátrafelé nyúlik, akkor annak a túlnyúlásnak a hossza limitálva van. Tehát előre is túl kell nyújtani. Itt viszont a vontató autó hátulja és magassága a limit (kanyarodáskor és függőleges mozgások esetében). Erre találták ki, hogy megemelik egy árbóctartóval az árbóc elejét, és így valamivel hosszabban nyúlhat - akár az autó fölé - az árbóc.