Ford Taunus Transit
(SIKU )
felújítás
A Transitológiában már érintőlegesen volt szó a nulladik Transitról, mint előzményről. Azonban bemutatandó darab híján eddig konkrétan nem került ismertetésre. Így nagyon megörültem, amikor megláttam a börzén egy ilyen modellt. Így már van apropója az ismertetésnek is.
A Ford FK1000, Taunus Transit 1953-1965 között készült a Ford Köln-Niehl-i gyárában, Németországban és az Azambuja-ban (Portugália) található összeszerelő üzemekben 1964-1966 között. Ford Taunus Transit – eredetileg Ford FK1000 és Ford Transit 1250 néven gyártott furgon, csak a gyártás végén (1961) döntöttek a Taunus Transit név mellett.
Akkorban Németország nagyon el volt foglalva, hogy elfelejtse a második világháborút, ami elég sikeresen meg is történt. Így a kölni Ford Werke AG elindította az FK haszonjárművek sorozatát. A neve FK a Ford Köln rövidítése. Ahogy az akkoriban az angolszász országokban lenni szokott, a Ford marketingszakértői nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a modell/sorozat megjelölésének, mint a „Ford” címkének, mint márkának.A legtöbb brit Ford terméken nem volt Ford embléma. A Ford-Werke AG-nál gyártott haszongépjárműveket FK logóval, míg az 1948-tól gyártott személygépkocsikat a háború előtti Ford Taunus G93A újragyártott modellre utaló Taunus néven kínálták.
Az 1250-es modellt továbbra is 1,5 literes benzinmotorral szerelték fel, az 1,2 literes motorok pedig csak az 1000 Combi és Van változatban voltak elérhetők. A Taunus új változata a 800 kilogramm teherbírású G1BT, melyet kívülről a kisebb méretű abroncsok és keréktárcsák megjelenéséről lehet felismerni. A Ford Taunus G1BT gazdaságosabb, 55 LE-s motorral rendelkezett. A Ford Taunus Transit 800 sikeresen felváltotta az 1000-es és 1250-es modelleket, amelyeket szinte minden karosszériaváltozatban (furgon, platós, kisbusz, stb.)kínáltak, és úgy tervezték, hogy közvetlenül versenyezzen a már sikeres VW Type 2-vel.
A Taunus Transit 1500-at már 1,7 literes, 60 LE-s (Taunus 17M) benzinmotorral kínálták. Számos változtatást vezettek be, beleértve a hátsó dupla kerekeket, megerősített első tengelyt és a későbbi Ford Transit fékrendszerét. A Ford Taunus Transit 1500 egy speciális, Westfalia jelzésű változatot is kínált. Ez a modell nem más, mint egy lakóautó.De ezen kívül népszerűnek bizonyult a német nemzeti mentőszolgálatok körében, tűzoltóautóként, katonai alkalmazásban és rendőrségi furgonként is.
A Ford 1964-ben döntött úgy, hogy utoljára modernizálja Ford Taunus Transit modelljét, és bemutatott egy kétkörös fékrendszerrel, szervóval, hárompontos első biztonsági övvel és 12 V-os rendszerrel felszerelt, megújított, végső változatot. 1965 decemberében az utolsó Ford Taunus Transit 1000 elhagyta a németországi Kölnben a gyárat.
Érdekesség, hogy ikermodellje a brit gyártású Ford Thames 400E, amelyet 1957 és 1965 között forglmaztak. A Ford Detroitban található székhelye azonban nem látta értelmét két külön modell kidolgozásának, és megrendelte a "Redcamp Project" -et a haszongépjárművek közös fejlesztésére Európában.
A kisautót - ki más, mint a német autókra oly büszke - SIKU formázta meg, nem is rosszul. Meglehetősen alulprezentált modell a kisautós világban, kiváltképp, ha az utódaival hasonlítjuk össze. Én is csak most láttam ilyet először, így meg is vettem rögtön. A forma remek, a kidolgozás szép, pontos, jól hozza az eredeti autó - keleti oldalról hunyorítva Barkas - formáját. A karosszéria a kombi változatot prezentálja nekünk, vagyis két sor ülés meg lemezelt raktér hátul. Érdekes, hogy ezt a kombi kombinációt sem lehet sűrűn látni még a Vanitisz fertőzöttek körében sem.
Talán a legérdekesebb része az egész kisautónak a két első lámpa, melynek külön fészke van a karosszériában. Ebbe kerültek bele az egyedi csillogó világítótestek. Ritka megoldás. Aztán viszont jön az ellenpontozás: az indexeknek még a helye sincs jelölve, annyira elfelejtkeztek róla a nagy lámpacsinálásban. A pozicionálása tehát rám maradt. Viszont szép a TAUNUS TRANSIT felirat a homloklemezen. Hasonlóan precíz a hűtőrács rácsozata is. Hátrébb haladva sem maradnak el az érdekes részletek Ilyen például a - mindkét oldali - középső nyíló(!) ajtó zsanérjának finom megjelenítése is. A hátsó lámpák is rendben vannak.
Szép egyedi és akár korhűnek is betudható dísztárcsás kerekek kerültek alá, ami szintén pirospontot érdemel. A kisautó alján is van némi technikai elem ábrázolva, aminek viszont a valóságtartalma nem túlzottan ellenőrizhető már. A beltér átlagos kivitelű, szerintem nem teljesen autentikus. Mindenesetre a kormány egy fekete színű, jól kidolgozott külön elem, a padlóból kinőve. A színt és a dekorációt igyekeztem korhűre elkészíteni, hogy ránézve a hatvanas-hetvenes évek nyugati német életérzése tükröződjön vissza benne.
