Végső stádiumból

Renault R16 

 

(Sablon / Super Chocolat Jacques)

 

teljes újjáépítés 

Erre mondják, hogy "innen szép nyerni". Én mégis nekimentem a feladatnak és ...  úgy tűnik, hogy sikerült valami értékelhetőt kihozni a szinte semmiből. 

 

 

50 éves

A kisautó története nagyon régről, gyerekkoromból indult. Ebben a bejegyzésben részletesen leírtam a kisautók és gyártójuk történetét, így ezt most át is ugorhatja az akit nem érdekelnek a meglepő és izgalmas részletek a kisautógyártás belgiumi szegmenséről. A kisautóval való játszás módja a gyerekek korával egyenes arányban megváltozik. Már nem csak tologatják, játszanak vele, hanem elkezdi őket érdekelni, hogy miként van összerakva, esetleg meg lehet-e változtatni a gyári megoldásokat. Én sem voltam kivétel, 8-10 évesen az engem ért igazi autós bütykölések és autóversenyzős vizuális élmények hatására elkezdtem megfejteni a kisautók átépítésének titkait, lehetőségeit és talán szépségét is.

Ezek a sablon kisautók úgy voltak összerakva, hogy kis ügyességgel roncsolás nélkül lehetett őket szétszedni és összerakni, az alkatrészeket ki és beszerelni. Egyszer-kétszer, aztán idővel a műanyagok elengedtek és akkor már jöhetett a ragasztó. Meg a festék, hogy más legyen a színe mint eddig. Meg elmaradtak bizonyos alkatrészek. Aztán ahogy nő a gyerek és más kezdi el érdekelni, félrekerülnek esetleg kidobódnak a már nem teljesen ép kisautók. Meg már olyan snassz, egy idő után ezekkel játszani. De azért nem dobtam ki, dobozba kerültek a modellek, egy olyan nagyon-nagyon halovány háttérgondolattal, hogy hátha egyszer...

 

 

A technikatörténeti rész számos érdekességet is rejt magában. Kezdjük az elején. A modellt 1965-1980 között gyártották (tervezője Gaston Juchet), ez idő alatt közel 1,9 millió példány készült. Az egyik legnagyobb innovációja az ötajtós ferdehátú karosszériakialakítás volt. Ez akkoriban annyira újnak számított, hogy még elnevezés sem volt rá (a hatchback kifejezés csak jóval később született meg). Érdekesség, hogy a Citroen is dolgozott egy teljesen hasonló koncepciójú autón, de amikor tudomást szereztek az R16-ról leállították a fejlesztést. Talán meglátták benne a sikert? Vagy azt a másságot, amit az új karosszériaforma képviselt? Nem szedán, nem kombi, valami a kettő között. De egy közepes méretű családi autókategória egyik  kezdődarabja volt, az bizonyos. A hajtáslánc sem mindennapos, még a mai szemmel nézve sem. Elöl van a váltó (régi Renault megoldás) utána következik csak a motor, kissé benyúlva az utastérbe. Emiatt nem volt a motorszerelők kedvence. Viszont a váltót a kormányról lehetett kezelni egy rudazat segítségével. Ezt a motor-váltó elhelyezkedési megoldást hívják első középmotoros elrendezésnek. Kicsit talán jobb a súlyeloszlás, de különösebb előnye nincs. Eléggé bonyolult elsőkerék hajtást sikerült ezáltal összehozni. Eleinte csak 1,5 literes 55 lóerős, később már 1,6 literes motorral is szerelték.

A futómű is tartogat érdekességeket, ahogy azt már egy Renault-tól elvárhatjuk. A két tengelytávolság nem azonos, vagyis a baloldalon a két kerék tengelyvonala között 70 mm-rel nagyobb a távolság. Erre a megoldásra a torziós rugózás elhelyezkedése miatt volt szükség. Ez egy eléggé franciás megoldás, hiszen a Volkswagen Bogár és márkatársai esetében a németek meg tudták oldani a tökéletes szimmetriát. Még jó, hogy a francia autónál nem látszik egyszerre a két oldal…
Elöl-hátul független kerékfelfüggesztése van, elöl hosszanti, hátul keresztirányban beépített torziós elemek csatlakoznak. Billegős lett így a kaszni, bár a Bogár esetében - szintén négy torziós elemmel szerelve - ez sem tapasztalható.

A gyártás későbbi szakaszában már akár ötsebességes váltóval és elektromos első ablakemelőkkel is lehetett rendelni, ezzel kimerítve minden extra lehetőséget. Viszont az Év autója volt 1966-ban, maga mögé utasítva a Rolls Royce Silver Shadow-t! Hazai vonatkozású csatalakozási pont, hogy mintegy 400-db-ot hazánkba is eladtak hivatalosan a 60-as évek végén.

 

Ahogy az elején sejtetni engedtem, a jelen kisautót megőriztem az utókornak olyan állapotban, ahogy annak idején a szereléseket követően a dobozba kerültek. Vártak a kisautók, vártak.

És miután a prioritási sorból minden más eltűnt előle, eljött az idő, hogy valamit kezdjek velük. Szemrevételezéssel indult ez a projekt is. Mi maradt meg a hőskorból - modellautó címén? A Renault R16 belseje szinte teljesen eltűnt pedig – ahogy emlékeimből felidézem – a két első ülése különálló volt, ezek rögzítésére szolgáltak azok a tüskék amelyek még most is látszanak az alváz belsején. A hátsó pad egyben volt a kalaptartóval, ami alatt pedig egy meglehetős csomagtartóhoz férhettünk hozzá ha kinyitottuk a hátsó, ferde ajtót. A műszerfal és a szélvédő is hiányzott, a kerekek szétolvadtak - a típushiba miatt. És ami a legszembetűnőbb, hogy a motorház fedél is elkallódott az elmúlt 40 év során. Mindent vastag festék borított.

 

 

Óvatosan szétszedtem a korabeli ragasztásokat, a fém részek mentek a nitroba tisztulni. A többi rész meg... olyan nem nagyon volt. Egy belső padlóburkolatról beszélhetünk csupán ami megmaradt tulajdonképpen sérülésmentesen. Ez mindenképpen visszakerül mert némi szerepe is akad.

Szélvédő csak elöl volt, ezzel szemben én most az összes ablakot vékony fóliával pótoltam. A fólia előnye a fröccsöntött műanyag ablakhoz képest, hogy jóval vékonyabb, tehát olyan helyekre is rakható (pl. az ötödik ajtó) ahová eredetileg - akkori - technikai okok miatt nem kerülhetett ilyen.

A legmarkánsabb karosszériamunka a motorházfedél legyártása volt. Ebben az volt a nehézség kihívás, hogy hosszanti irányban a közepén van egy elég széles, határozott mélyedés benne. A fedelet egy szokásos műanyag belépőkártyából alakítottam ki aminek kellő vastagsága volt a mélyedés elkészítéséhez is. A mélyedés két szélénél a törésvonalak mentén - majdnem a végéig - megvágtam az anyagot és így pont egy anyagvastagságnyival kellett lejjebb nyomni a fedél síkjához képest a középső csíkot, hogy a kívánt hatást elérjem. Ebben a pozícióban rögzítettem pillanatragasztóval a három elemrészt egymáshoz. A csiszolás után a csatlakozó élek is finomodtak. 

A hátsó lámpákat valamint az első indexeket eredetileg a kaszni anyagából alakították ki elég részletesen, így azokat csak ki kellett festeni. Viszont az első lámpákat, a hűtőrácsot illetve a lökhárítókat teljesen újra kellett gyártanom. Az eredeti autó képeit megvizsgálva látszik, hogy a hűtőrács a homlokfal elé került, tehát ennek a legyártása talán lehetséges is. Szintén sztirol az alapanyag. Ebből vágtam ki a lámpák helyét és ebbe karcoltam bele a hűtőrács bordáit. A lámpa anyaga átlátszó makettkeretből alakult ki hosszabb-rövidebb csiszolást követően. Szintén a makettkereteket használtam alapanyagul a lökhárítók megformázásához. A kerekeknél a szempont a méret volt egyedül, ezt sikerült kiválogatnom a dobozomból. Kis hunyorítással a kornak megfelelő könnyűfém keréktárcsa látszatát kelti.

Azért örülök, hogy sikerült megmentenem ezt a számomra mindenképpen történelmi kisautót. Ha nem is tökéletesen az eredeti helyzet állt elő, közel járok hozzá.

 

A historikus részletek