Land Rover S2 Safari
(Matchbox)
bemutató
A Land Roverek talán
minden idők leginkább magától értetődő terepjárói, természetesen a Jeep Willys és a Toyota FJ mellett. Mégis talán a Landi tartotta leginkább
a mai napig is az ősi terepjáró építési hagyományokat. Maga az ős Land Rover is munkagépnek készült, mivel a háború utáni gazdaság
igényelte hamar a többcélú, megbízható és ugyanakkor
igénytelen haszongépeket. Nos, a Land Rover pont ilyen. Olyannyira traktoros jellemzőkkel rendelkeztek az
első példányok, hogy elől csak egy ülés volt középen.
Innen indult el a polgáriasodás felé, és lett egy akár hétköznap
és utcán is bátran vállalható Defender. Szerintem a ez az egyik
olyan jármű a világon amit a legtöbb célra használtak és
használnak, rengeteg féle célra átépítették gyárilag is, kis
műhelyekben is és otthon is. Jellemzően a vidék
vagy a szavannák
az igazi otthona, de az angol királyi gépkocsi-flottában
is megtalálható.Bár a típus
fejlődése a technikai vonalon nem állt meg, mégis érdekes, hogy
pl. a hadseregek a régi, hagyományos motorú modelleket veszik, a
mai elektronikus vezérlésű motorok helyett. Nyilván a
megbízhatóság az elsődleges szempont a motor esetében is.
Aki
nem akar máshol utánanézni, annak íme a típustörténet
esszenciája:
A
legelső Land Rover lehet a fapados autó fogalmának legelső kézzel
fogható és testközelből érezhető fizikai megvalósulása. A
háború utáni anyaghiány párosult a mindenre befogható
munkagépekre való nagy igénnyel. A maradék Jeepek már kezdtek
szétesni, gép pedig kellett a szállítástól a szántásig,
mindenhez. A Rover cég főmérnökének köszönhető ennek, az akkori
lehetőségekből, anyagokból az akkori kívánalmaknak megfelelő
gép létrejötte. A végtelenül egyszerű felépítés, az acél
létraváz, az alumínium karosszéria, az egyszerű de nyomatékos
kis 1,6 literes négyhengeres motor alkotta a relatíve olcsón
megszerezhető munkagépet. Az alu karosszéria később szinte a
védjegye lett a Land Rovereknek, és talán emiatt is van az, hogy a
legyártott példányok 75%-a még üzemben van. Az első igazán
autós kinézetű modellt a 80-ast - ez a szám mindig a tengelytávot
jelenti collban - 1948-ban mutatták be. Ahogy az idő haladt és a kocsi is egyre népszerűbb és sokoldalúan (fel)használt lett, a fejlesztés sem állt le. 1957-ben már 2 literes dízelmotorral is szerelték. Egy évre rá az I-es sorozatot felváltotta a méretében, komfortjában, stílusában és teljesítményében is alaposan továbbfejlesztett II-es sorozat. Megújult karosszériával, akár 2.25 literes benzinmotorral is, szélesebb keréknyomtávval jellemezhető. 1959-re már negyed millió, 1966-ra már fél millió Land Rover futott szerte a világ útjain. Ekkor már 10 üléses változatban is lehetett kapni, a számos egyéb karosszéria variációt nem is említve. A hadsereg is komoly felvevőpiacot jelentett nem csak a brit területeken hanem szerte a világban, így megjelent két – az átlagember számára kevéssé ismert - alváltozata is a furgonszerű Forward Control és az eredetinél kisebb és könnyebb Lightweight.
Az 1971-ben megjelent a Series III egy modernizált változata a korábbiaknak, ami kissé szebb, kissé jobb, kissé komfortosabb részletekkel bírt az őshöz képest. Ekkor már 3,5 literes V8-as motorral is rendelhető volt. Az igény változatlanul nagy a Land Roverekre. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1976. júniusában gördül ki az egymilliomodik példány a gyárból. A típus fejlődése inkább technikai jellegű az utóbbi időben illetve a kényelmi és biztonsági berendezéseket fejlesztették tovább, hogy a hagyományos megjelenés ellenére a kocsi beltartalma naprakész legyen. A terepjárási alapelvekből nem engedtek. Megmaradt az acél alváz, merev tengelyek, zárható differenciálművek a három tengelyen, komoly terepszög és terepjáró képesség, laprugók, alumínium karosszéria, könnyen szerelhető, tisztítható elemek és alkatrészek.
Én
magam egy ős Landy-rajongó vagyok, hogy mást ne mondjak az első
Matchboxom egy kék, safaris változat volt, a maga tetőcsomagtartós pakkjával.
Sajnos ma már nincs meg ez a példány, de rajongásom töretlen a
márka iránt. Leginkább az Series II és Series III változatokat tartom igazán
belevalónak, ponyvatetővel, porosan, használva… Talán ezért is keresem már egy ideje a meglévő régi 1967-es kiadás mellé a Matchbox új 2019-es kiadását. A Verdabörze kisautós webshop volt a segítségemre a beszerzésben. (Egyébként a régi kiadás használt példánya is tőlük származik, mert az újakon túl a régi idők kisautói is megtalálhatók a kínálatukban.) Nézzük tehát hogyan sikerült újragondolni az aktuális gyártónak a régi modellt. A kisautó alapja egyébként az 1965-ös kiadású ötajtós változat. Méghozzá balkormányos verzió, mert a rendszám (imitáció) is baloldalt van, szemben a korai kiadással.
A bliszter grafikája elég vegyes a zöld színű kiadás esetében (a többieknél más a grafika). Szép, de keveri a valóságot (világító lámpák, ködlámpasor a tetőn) a kisautó valóságával (felnikialakítás). Ez utóbbi a valóságot ábrázolva szebb és élethűbb is lett volna. A Matchbox büszkén vállalja ezúttal a termékét, hiszen ott van rajta a Land Rover logo (A korabeli Range Rovernél még a márkát sem írták rá. Változnak az idők.) Kibontva a csomagolásból már a régi kiadással is össze tudom hasonlítani. Első ránézésre - meg a sokadikra is - szebbnek tűnik. Nyilván az aprólékosság a mai modellezési-gyártási technológia fejlettségének köszönhető. Azért a réginek is van egyfajta bájossága, amiből nem veszített az évek folyamán. Azt gondolnánk, hogy egyforma a két kisautó mérete. De nem. A részleteken túl megnőtt a tengelytáv is egy kicsit, viszont csökkent a magasság - ugyanolyan hossz és szélesség mellett. Talán ma már jobban ügyelnek a léptékhelyességre és arányosságra, ami - mint sok példa mutatja - nem volt mindig a cég erőssége.
A legföltűnőbb talán a kaszni panelozása. A réginél pozitív (síkból kiemelkedő) az újnál viszont az eredetit még jobban imitáló negatív. Nagyon finom hornyok futnak a panelek körül. A süllyesztés igaz az ajtókilincsekre is, ami a Landi esetében meghatározó kialakítású volt. Kialakították az üzemanyag betöltőt is a jobb hátulján. A hátsó oldal is részletesebb lett. A padlólemezből kialakított lökhárító - elöl is és hátul is - most már valósághű.
Az autó elején is vannak változások. Eltűnt a rendszám és valamennyire megváltozott a hűtőrács is. Az ezen levő embléma mérete is korrektebb már. A kocsi tetején levő egykori pakk is átalakult, de részletezettség tekintetében nagyjából ugyanolyan semleges maradt. Hozzá kell tenni, hogy többféle kialakítása is van (még kenut is cipel az egyiken), ami igazán kívánatossá teszi a gyűjtők számára. Az ablakokra osztásimitáció került viszont ezzel egyidőben kispórolták a tető élén levő, amúgy igen jellegzetes Landis ablakot. Kár érte. Újdonságként megjelentek a visszapillantó tükrök is, bár ez utóbbi nagyon más mint a valóságban, de a gyártástechnika ugye....Ma már nagyon aprólékos grafika is van a kisautón, és ami különösen pozitív, hogy az összes lámpa színezett, a rendszám, az emblémák is nagyon szép és aprólékos grafikájúak. Bár, az első indexlámpák színezése hibás, hiszen itt duplán narancsos a két lámpa színe, holott az egyik az helyzetjelző, vagyis fehérnek kellene lennie.
A beltér, a sötétített ablakok miatt azonban eltűnt belőle. A kisautó színén lehetne vitatkozni, csakúgy mint a lökhárító és az oldalküszöbök fehérségén (itt egy sötétszürke jobban mutatna). Nem a legszerencsésebb egyik sem. Nagyon kevés módosítással akár a kék változat, akár ez a zöld is lehetett volna az eredetivel egyező árnyalatú. A többi szín - plusz a grafikájuk - teljesen elfogadhatóak. A kerekek szintén vitathatóak. Értem én, hogy egyendísztárcsa a leggazdaságosabb, de ha már maga a felni szépen, aprólékosan kiformázott a gumi oldalrecéjével együtt akkor érdemes lett volna legalább a felniperemet is csillogóssá tenni, ahogy az más színek esetében már megtörtént.
Összességében nagyon örültem, hogy végre ilyenem is van már a LR sorban. Külön öröm, az igényes kivitelezés és a látható gyártási fejlődés is. Ajánlom mindenkinek.
