Audi 90

 Audi 90 Quattro IMSA GTO 

 (Hot Wheels)

bemutató

 

 Az Audi a nyolcvanas évek végén még inkább erősíteni szerette volna a tengeren túli pozícióját és ezt a versenysporton keresztül látta leghatékonyabbnak. Az Audi 200 Quattro Trans-Am elsöprő sikerét látva (ki is pöckölték onnan a mindentverő négykerekes németet) az IMSA GTO  versenysorozat lett a népszerűsítés környezete. Míg a GT beceneve azt sugallta, hogy az IMSA GTO autók széria alapúak, valójában kifejezetten erre a célra épített gépek voltak, sziluett karosszériával, amely azonban még mindig hasonlított a közúti megfelelőjére.

Az új modell pedig a 90-es lett. Bár a 90 Quattro IMSA GTO karosszériája hasonlóságokat mutat az Audi 90 sorozatgyártású modelljével, az előírásokban lefektetett szabványos acéltetőn kívül tulajdonképpen nem sok közös elemük van. A csővázhálóra karbon kompozit külső héj került, amely nyomokban emlékeztet az utcai autókra, bár jóval laposabb és szélesebb azoknál. A légterelőkről nem is beszélve. Annak érdekében, hogy legalább a közúti autó sziluettjét megőrizzék, a szabályok előírták, hogy a tetőt a sorozatgyártású modellből kell beszerezni. Viszont a súlya így 1206 kilogrammra csökkent, ami igen jó lóerő/tömeg arányt mutatott. A kevesebb mint 4,5 méter hosszú autó 2 méter szélességéhez 1,2 méteres magasság tartozott.

A versenyautó a szériaváltozathoz képest jelentősen kibővült és hátsó légterelővel van felszerelve, gyors pályákon kétszintes hátsó szárnnyal. A versenygépet egy KKK turbófeltöltős, 5 hengeres, 2,2 literes, KKK turbós 720 lóerős motor hajtja, és a hatfokozatú sebességváltó, valamint az állandó négykerék-hajtás továbbítja az útra. Az első tengely elé szerelték ami nagyban befolyásolta  kocsi egyensúlyát, a jó súlyeloszlást. A hatalmas kipufogócső a jobb első ajtón volt kivezetve. Nem kevésbé ismert versenyzők, mint Walter Rohrl és Hans-Joachim Stuck hajtották a kocsit. A kezdeti problémák után jöttek a győzelmek és mind Stuck, mind az Audi a második helyen zárta a szezont. A sikerek után a DTM-re helyezték a németek a hangsúlyt, feledve Amerikát.

 A Hot Wheels minden dicséretet megérdemel ismét, hogy egy klasszikus német ikont modellezett meg, habár azért az amerikai közönség előtt sem volt ismeretlen az eredetije. A kisautó nagyon szép jelenség, már messziről kiszúrható a boltokban a tartóba ömlesztett kisautók közül, köszönhetően a jellegzetes színezésének. Aki egy kicsit is ért az autókhoz, az rögtön tudja az Audi Sport színekről, hogy itt valami érdekességet talál. Hasonlóan szép a kialakítása mint az S1 Quattronak. Ám azért kicsit jobban átnézve sorban jönnek elő a negatívumok.

A festés pontatlan, a mélyebb pontokra már nem jutott. A kipufogója rövidebb a kelleténél, amit a hozzáértőbbek azonnal kiszúrnak. Több helyen nekem kellett a festést pontosítani, kiegészíteni. A festés az elején is igencsak elcsúszott ami szintén egy szembetűnő hiba. Biztosan csak az én példányom ilyen halmozottan hátrányos, de azért ez is csak átment a végső ellenőrzésen is...

Az idei évben megjelenő modellt Fraser Campbell tervezte. A kerekei bár nem hasonlítanak annyira az eredetihez, így is mutatósak és hangulatukban emlékeztetnek arra a versenyautós megjelenésre. Értelemszerűen csak ebben az egyféle dekorációban létezik. Az ablakait közelről megnézve az átlagostól eltérő megoldásokat találhatunk. A vezető mellett például a szokásos textilháló imitációt alakították ki, míg a szélvédő tetején az árnyékolást igyekeztek kifejezni az érdesítéssel. Az érdekes tükörkialakítás is megvan, amit azért el szoktak nagyolni legtöbbször. A hátsó szárny áttörései hiányoznak, amit azért jó lett volna szebben kialakítani.