Lincoln Continental 1964
(Matchbox)
felújítás
A kép láttán talán érthető az írás címe. A Matchbox korabeli elvei és technikai megoldásai révén ezt sikerült alkotni egy amúgy nagyon lapos, valóban útra lapuló tepsiként megjelenő limuzin modelljeként. Bár ma már divatosak a "cross" vagy "allrad" verziók, ahol a hagyományos kasznit pár centivel megemelik és ezáltal némi terepes illúzióba rángatják a vásárlót.
1964-ben
jelenik meg először, természetesen a kis RW kerekeken. Ez arányaiban
elfogadható, bár mai szemmel nem annyira illeszkedik az autóhoz. Később
megkapja a vékony Superfast kerekeket. Talán ezzel néz ki a legjobban, ez a
látvány tűnik a legarányosabbnak. Itt még hasonlítottak a kerékívek az eredetihez. Mert amikor ezután, a kaszni szükségszerű
átfaragásával megjelenő vastag széles kerekeket megkapja az már erősen túlzás, ahogy a képeken is meglehetősen jól látszik. A gyenge pontja amúgy a nyitható csomagtartó fedél, ami viszonylag hamar letörik róla. Itt is pótolnom kellett.
A Lincoln Continental egy luxusautó
sorozat, amelyet 1939 és 2020 között gyártott a Lincoln, az amerikai Ford Motor
Company egyik részlege. A Ford Lincoln részlege a nagyméretű luxuslimuzinokra volt
kihegyezve. A modellsorozat nevét az adta, hogy a külseje európai
"kontinentális" stíluselemeket kapott. Kilenc évtizeden át Lincoln a
Continental tíz generációját készítette el.
A szóban forgó negyedik generáció (1961-1969) tervezője
Elwood Engel. 2 ajtós keménytető 4 ajtós szedán 4 ajtós kabrió változatban
készült. Némelyek szerint inkább technikai visszalépés
volt, mint előremutató dolog. A tervezési metódus egy szokatlan helyzetre reagált.
Korábban a beltér tágasságát illetően nem volt igazán versenyképes a Cadillac
és az Imperial mellett. Ezért a tengelytáv és a hossz három hüvelykkel nőtt,
azonban még mindig hét centivel volt rövidebb, mint a Cadillac, de első és
hátsó lábtere most már hasonló volt. Optikailag is megnövelték a fülkét a régi
íves ablakok sík(abb) üvegezésével.

1951 óta először a hátsó ajtókhátrafelé nyíltak. A nyitott ajtókra való figyelmeztetés érdekében Lincoln a
műszerfalat „nyitott ajtó” figyelmeztető lámpával szerelte fel. A B-oszlophoz
vákuum-működtető központi zárral rögzített kis oszlopot használtak. A konfigurációban
egy vékony B-oszlop támasztotta alá a tetőszerkezetet, míg mind a négy ajtó
keret nélküli ajtóüveget használt keménytetős vagy kabriós stílusban.

Az egyetlen elérhető motor a Mark
V-ből átvett hétliteres, V8-as 320 lóerőt tudott, ami nagyjából elég is volt a
hatalmas kaszni mozgatásához. Az 1966-os modelleken ezt a lökettérfogatot még egy kicsit bővítették, így a Ford Motor Company személygépkocsijában
valaha használt legnagyobb lökettérfogatú motor került a Continentalokba. Minden változatát 3
sebességes automata sebességváltóval szerelték fel. A négyajtós
kabrióknál az első és a hátsó ajtó ablakának átfedése miatt a hátsó ajtó
kinyitásához az első ajtó zárásakor először a hátsó ajtó ablakát kissé le kell
engedni.
Ez
érzékelők és relévezérelt logika segítségével automatikusan megtörtént – amikor
először megnyomták a külső ajtózár gombot vagy a belső kilincset, az
elektromosan működtetett ablak néhány centiméterrel lesüllyedt, majd az ajtó
bezárásakor felemelkedett. 1966-ban!

Bár ezt az autót valójában nem a száguldás öröméért vásárolták. Sokkal
inkább híres és hírhedt személyek a mutatták meg magukat olykor lépésben
haladva (Kennedytől a pápán át a közel keleti diktátorokig). Talán nem
véletlen, hogy először kínálták a tempomattal. A lassú menetekre elsősorban a
kabrio változat volt nagyon alkalmas. Mindösszesen 36.297 darab készült
ebből az évjáratból.