Szomorú hármasok

 BMW 3er Touring  2012.

(Matchbox)

bemutató

 

 

 

 Leginkább a színük szomorú, de manapság ez a szín a trendi. Valaki kitalálta, a többi meg követi. Szépnek nem szép, elegánsnak nem elegáns, praktikusnak ... hát, praktikus, mert a kosz is ilyen színű, pláne, ha matt változatban kéri a vevő. Rejtőzködésre is alkalmas ködös hajnalokon.

 

 

 

A kisautó maga szép, jó a forma, a részletek, a kerekek, a beltér. Kellő mennyiségű és minőségű a tamponnyomat a lámpáknál és az egyéb logoknál, feliratoknál. A logok és a tamponnyomat viszonyáról azért érdemes elgondolkodni. A BMW logoja egy fekete alapon kék-fehér negydkörökből áll, ezüst szegéllyel és betűkkel. Ezen a kisautón ez a logo kb. 1,5 mm átmérőjű. Ha veszed a fáradságot és egy nagyon jó nagyítóval ráközelítesz, meglátod, hogy az összes szín és a színeket elválasztó ezüst vonal a helyén van és még a betűk is láthatóak. Itt már pixel szintű felbontásról beszélhetünk. Nem tudom hogyan képesek ezt előállítani tömegtermeléssel, de minden elismerésem a technikai megvalósításért. Játékként meg sem érdemli, gyűjtői szemmel viszont hatalmas pozitívum. Nem kevésbé precíz a felületi síknál beljebb található hűtőrács bordázatának kialakítása sem, ami meg egy külön piros pontot érdemel. 

 

 

 

 A véletlen úgy hozta, hogy éppen két egyforma példánnyal rendelkezem, így ikresített fotózás történt. Remélem egyszer egy másik színű példány is csatlakozhat hozzájuk. A beltér meleg barnája kétségtelenül jól áll a zord külsőhöz és még meglepően részletes is. Na de a kormány! Az eddig pizza volt, ami méretben és vastagságban stimmelt, csak nem volt küllőzete. Na, ezt most még alább adták. Olyan a kormány mintha a pizza még kinyújtás előtt lenne. Nem korong, hanem egy fele akkora de dupla vastag henger. Hát, idáig jutottunk kedves barátaim...

 

 

Elektrokuka

 MBX EV Trash Truck

(Matchbox)

bemutató

 

 A kissé furcsa cím értelmezésekor – főleg, ha a képet is megnézzük hozzá – eljutunk napjaink slágeréhez a villanyautóhoz. A Matchbox kukásautók evolúciója is elérkezettnek látta a pillanatot a tovább fejlődésre. Vagy a visszafejlődésre?

A történet valahol még a RW érában kezdődik amikor is először bukkan fel a szemétgyűjtő autó a Matchbox kínálatában egy Dennis Tippax Refuse Collector nevű, kék-szürke kisautó formájában. A kerekeitől eltekintve fém az egész és billent, valamint – egy másik mozdulattal - a hátfal is fölnyílik. A következő fokozat a jellegzetes szürke-narancs színű Ford Refuse Truck kukásautó. Szintén valódi autó modellje, jórészt fémből van és – egyszerűen – de tökéletesen működik az eredetihez hasonló ürítési (kibillentési) funkció – egyetlen mozdulattal. itt lépünk át a gyorsabb kerekek világába és megjelenik a Ford Refuse Truck, a már jóval szögletesebb fülkével és a teljesen változó színű felépítménnyel. Ami szintén egy mozdulatra működik, immáron egy alsó vezérlőkar segítségével. A műanyagok aránya már túlnő a fémekén.

 

 

Ezután már csak a fantáziamodellek következnek szép sorban, a legkülönbözőbb variációkban és elnevezésekkel. És 2008-ban kijön egy MBX fedőnevű fantázia változat Garbage Truck néven. Részletes, ámde fix felépítménnyel. És itt érkezünk el jelen kisautónkhoz, amit egy „badge enginering” nevű művelettel elektromos meghajtású kukásautó néven futtatnak tovább. Könnyű dolog így – egy felirat segítségével - elektromossá tenni egy korábbi kisautót. De, hát úgy látszik a kor szava, hívóereje a döntő, no, meg a költséghatékonyság. Új matrica olcsóbb mint egy új modell.

 

A kisautó maga semmi különöset nem mutat. A világoskék szélvédőn keresztül jól látszik az alig kimunkált szürke beltér, ami egyben az autó alja is. Hiába a jó CAD/CAM-es programok csodákra képesek, ha bonyolult 3D-s idomokat kell megtervezni és legyártani. A kisautó kerekei szépek, de azért messze túlmutatnak egy munkagépre szerelt kerék megjelenésén. Tulajdonképpen itt volna a nagy lehetőség a kerekek variálása terén (keskeny-széles, lemez felni-küllős felni, stb.), de éppen a kerekeknél látszik jól a takarékosság.

 

Kontinentális

 

 Lincoln Continental

(Matchbox)

bemutató, teszt

 

A Lincoln Continental megkerülhetetlen a Matchbox történetében. A gombkekrekűtől kezdve a SF kerekeken át egészen a mai, legkorrektebb feldolgozásig. A furcsa arányú vagy inkább vegyes kinézetű változatról valamint a technikatörténetről már volt szó, így most csak háttérként jelenik meg a színen. 

 

 

 

Ez a mostani kisautó viszont már nagyon eltalált. Az eredeti autó mérete illetve a Matchbox doboz adta korlátok okán 1/100-as léptékű kisautó 2024-ben jelent meg a kínálatban. Persze csakis fekete színben, noha valójában létezett színesben is. A komolyságát/komorságát csak még jobban hangsúlyozzák az igen szépen alkalmazott ezüst króm fényes vékony nyomatok illetve a csillogó lökhárítók, hűtőrács és dísztárcsa. A gumik fehér peremét már én követtem el, mert szerintem autentikus és még elegánsabbá teszi a látványt. Meg persze a lámpák festése is nekem jutott...

 

 

Ami talán felróható neki, az pedig a kerekei. Azok is csak elölről vagy hátulról nézve. Ezeken a limuzinokon ugyanis nem volt jellemző az ilyen széles kerék, ami viszont mostanában a Matchbox egyenkereke. Amiből következik, hogy meglehetősen "becsúsztak a kaszni alá, így viszont olyan billegős lett a látványuk ha alánézünk kissé. 

 A három, Matchbox féle Lincoln Continental generációt most összenézhetjük. Egyiket sem mondanám rossznak, de mindegyikre rátelepszik az adott kor szelleme: a technikai lehetőségek, a divattrend, az anyaghasználat, a mérnöki munka milyensége és egyéb befolyásoló tényezők.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Carrera RSR

 Porsche 911 Carrera RSR 1973

(DeAgostini)

bemutató

 

A modell eredetijéről nem kell sokat szólni, hiszen főbb paramétereit tekintve ismert lehet már innen. A kisautót - és a Porsche sorozatot - megjelentető cégről már itt volt szó. Itt a kisautó önmagáért beszél. Nagyon szép darab, szokás szerint pontos és részletes. És drága - talán emiatt is. Beszéljenek a képek.

Morgan +4

 Morgan Plus 4

(Matchbox)

bemutató 

 

 

 A Morgan francia lemodellezéséről már volt szó itt. Most a Matchbox kisautóját vesszük szemügyre, és egy kis kicsit hosszabb típustörténetet is megejtünk.

Az 1910-ben Henry Frederick Stanley Morgan alapította Morgan Motor Company egy brit befektetési csoport tulajdonában levő autógyártó. Ez így nem különösebben kirívó adat az angol autógyártást kicsit is ismerő számára. De ha elkezdjük közelebbről is megismerni, rengeteg olyan részlet derül ki, amely többszörösen is abszolút egyedivé definiálja a céget illetve a termékeit.

Ilyen régen alapított és még ma is termelő, kisszériás modelleket kézzel előállító üzem nem sok van arrafelé. Favázas sportautót sem sokan gyártottak már a múlt század második felében, nem hogy napjainkban is. A hosszú ideig megőrzött karosszéria jelleg a mai napig megjelenik, még az új modelleken is. Ők gyártottak valamire való háromkerekes (sport)autót – roadstert - hosszú ideig. Ma is gyártanak, ugyanazzal a fazonnal, de belül „űrtechnikával”. Micsoda ellentétek a mai kor szemének. Ők tettek egy tradicionális angol roadsterbe német sportmotort. és számos további érdekességre bukkanhatunk ha belemélyedünk a cég történetébe.

 

  A vállalat minőség és exkluzivitás iránti elkötelezettségét tükrözi az évente gyártott Morgan termékek korlátozott mennyisége. A ma is ugyanott termelő, körülbelül 220 embert foglalkoztató cég évente mintegy 800-850 autót gyárt, természetesen(?) mindegyiket kézzel összeszerelve. Az autók várólistája hozzávetőleg hat hónap minimum, de inkább évek.

 Az egész történet úgy kezdődött, hogy a cégalapító 1909-ben saját használatra tervezett és épített egy autót. Sikeresnek ítélte a modellt, mert egy évvel később céget alapított és megkezdte a „sorozat” gyártást. A háromkerekűek gyártása az első világháborúra megközelítette az ezres nagyságrendet és a háború után még inkább belendültek. Morgan első négykerekűje 1935-ben jelent meg, a háromkerekűeket 1952-ben kivonták a piacról. A cég elutasított minden tanácsot ami a korszerű trendi megjelenést és anyaghasználatot illeti, azzal érvelve, hogy a hagyományos technikák mindig is részei voltak a cég vonzerejének, a várólista segített a cégnek megbirkózni a recessziókkal, és nem utolsó sorban megőrizte exkluzivitását. A Morgan autók a hagyományos kézművesség és a modern mérnöki technikák harmonikus keverékei. A Morgan építésének egyik figyelemre méltó szempontja még ma is a faváz használata. A faváz aprólékosan kézi munkával készül kőrisfából. Ez a hagyományos megközelítés nemcsak Morgan gazdag öröksége előtt tiszteleg, hanem hozzájárul az egyes járművek összetéveszthetetlen karakteréhez is.

 A Morgan első négykerekűjét, amelyet a gyár 4/4-esnek nevezett el, mivel négyhengeres motorja és négy kereke volt, egy  34 lóerős 1122 köbcentiméteres Coventry Climax motor hajtotta.   Hamarosan azonban áttértek az 1267 köbcentiméteres Standard Motor Company Ten-re, amely már 39 lóerőt tudott.  A háború utáni új modellt, a Morgan +4-et 1950-ben mutatták be nagyobb motoros ("plusz") autóként, mint a 4/4. A +4 kezdetben a 2088 köbcentis Standard Vanguard motort használta, később azonban már a Triumph TR2-ek kerültek bele. 

A Plus 4 gyártását 1969-ben felfüggesztették, de 1985-ben visszahozták egy Fiat motorral (1985–1988), majd egy 4 hengeres Rover motorral (1988–2000) illetve 2004-től immáron egy négyhengeres 155 lóerős Ford motorral. Érdekesség, hogy volt egy korszak (1964-től 1967-ig), amikor megpróbálkoztak az üvegszálas kupé karosszériával. A könnyű súly és a csökkentett légellenállás minden szempontból javította a +4+ teljesítményét a normál +4-hez képest. A hagyományos Morgan-rajongók azonban nem fogadták el ezt a Morgan-szokástól való eltérést. Ötvenet terveztek, de csak 26-ot építettek meg. Szembesülve azzal, hogy a +4-es modelljeikben használható nagy, négyhengeres motorok már nem elég jók, a Morgan 1968-ban megkezdte a nemrégiben elérhető Rover V8-as motorok beépítését autóiba, így ezek az autók a „+8” típusjelzést kapták. A kocsi jellege is megváltozott valamelyest. Valamennyivel szélesebb lett az egész karosszéria, ezáltal sokkal laposabbnak, sportosabbnak, modernebbnek tűnik az egész autó látványa, meg inkább roadsteres „feeling”-et mutat.  

 Az immáron már 143–204 lóerős de még mindig könnyű favázas sportkocsi sokkal jobban is ment (5,6 másodperc alatt tudott felgyorsulni 0–60 mérföld/óra sebességre), ezért javították az úttartási képességét is. Az ezredforduló környékén tovább léptek a motorizáció tekintetében és a BMW csúcsmotorjait kezdték el beépíteni. Az immáron több, mint háromszáz lóerős motorok az M3 BMW-nél jóval könnyebb kasznit igencsak gyorsan mozgatták. Aki igazán érezni akarja a vad sebességgel való száguldást egy múlt századi nyitott roadsterben, annak ezt az autót kell megvennie. Igaz, hogy készülnek már ennél modernebb anyagokból újabb konstrukciójú Morgan típusok is, de azok már egy másik világot képviselnek. A hagyományos brit roadsterezést továbbra is a Plus 8 képviseli. Ameddig még össze lehet társítani a hagyományt, a kézi gyártást, a korabeli szemléletet a modern technológia és az újabbnál újabb előírások követelményeivel.

 

 

A kisautó egy remekmű. Csak kevés ilyen teljesen perfekt kisautó van mostanában a Matchbox kínálatában (Volvo, Ford Fiesta, Opel Kadett), mint ez. Arányaiban, léptékhelyességében, színösszeállításában, dekorációjában sem lehet rajta kivetnivalót találni. 2024-től van kínálatban ebben a pezsgőszínben illetve strandkorlát kékben. A kerekei telitalálatosak, az eredetihez nagyon hasonlatosak (ebben az esetben). Lámpák szépen kifestve, matricák, logok a helyükön, a kellő de szükséges mértékben. A beltér színválasztása is teljesen hozza az eredeti elegáns bőrjének látványát. Persze tudván, hogy millióféle egyéni beltér színvilág létezhet. A szélvédő - szükségszerűen - vastag egy kicsit de ez belefér. Lényeges viszont, hogy a napellenzőket, a belső tükröt és a három ablaktörlőt is ábrázolták rajta. A belteret is igyekeztek hűen megformálni, a pedálokig bezáróan. Még a kormányt is megpróbálták. Félig sikerült is. Nem teljesen sík, de azért a tömbösségétől nem tudtak elszakadni. Nagyon ajánlott, és régóta hiányzó kisautót sikerült ezúttal alkotniuk.

 

 

 

 

 

Valósághűen

 Porsche 904 Carrera GTS

(Hot Wheels)

bemutató 

 

 A 904-es Porsche nem is olyan régen volt terítéken, de akkor egy piros változat került bemutatásra.  Már ott is megemlítődött, hogy ez a kocsi kizárólag ezüst-szürke színben készült. Most idegurult hozzám kicsiben is egy autentikus, ezüst-szürke példány. Valóban szebb ebben a színben. Mivel korábban már megismerhettük a technikatörténeti hátteret, most már csak a képek nézegetése van hátra.

 

 

Sprinter Police

 Mercedes Sprinter Traveliner Police

(Welly)

bemutató

 

 

A Merci Sprinterérről már volt szó itt, meg itt, így most csak a kisautót nézzük meg közelebbről. A korábbiakban a Siku jeleskedett a modelljeivel, de ebben az esetben a Welly kisbuszát nézhetjük meg közelebbről. 

 

 

 

Arányait, részleteit, kidolgozottságát tekintve teljesen rendben van ez is, kiváltképpen ha mint gyerekjáték tekintünk rá. Mert az is valójában. Annak viszont nagyon jó. Az ablakok vékonyak, festett keretük van, ami valósághűbbé teszi az egészet. A kerekei könnyűfém felni imitációk, ami szintén kiemeli a tucatkerekek (MB, HW) világából. A beltérben is igyekeztek mindent megformálni, elég ha a nyitott ajtón keresztül a kormányra és a műszerfalra tekintünk. A lámpák mindenhol külön elemként kerültek rá, nem festettek. A színezés... hát, amennyiben ez német rendőrautó akkor az ezüst-szürke alap autentikusabb lenne, némi világító sárga dekorációelemmel. De talán ez lehet az egyetlen amibe bele lehet kötni. Nagyon szép kis járgány sikeredett belőle, ajánlom mindenkinek.