Roller, de nem olyan

 Aveling Barford Road Roller

(Matchbox)

felújítás

 

 Az Aveling-Barford névvel már találkozhattunk korábban egy érdekes és szokatlan megjelenésű hókotró kapcsán. Azonban a nagy mérnöki vállalat gyártott úthengereket, grédereket, homlokrakodókat, dömpereket és csuklós dömpereket is. Sőt!

 

Az Aveling-Barford a maga idejében nemzetközileg ismert cég volt. 1850-ben alapították, és gépészeti berendezéseket és nehézgépeket gyártott. Az 1930-as években tejtermelő gazdaságok hűtőberendezéseit, szállodák, kórházak és étkezdék főzőberendezéseit gyártotta. 1937-ben vált állami vállalattá. Ekkorra már Nagy-Britanniában az úthengerek 75%-át gyártja, és a világon vezető szerepet tölt be ezen a területen. A második világháború után a cég fő profilja a motor- és gőzhengerek gyártása lett, valamint más építőipari berendezéseket, markolókat, földgyalukat, pneumatikus hengereket is előállítottak. 1967-ben a British Leyland csoport tagjává vált. Ekkor a munkagépeiket már kizárólag dízelmotorokkal szerelték fel. A Barfords jelenleg az Invictas Engineering tulajdona.

 

Akit érdekelnek a technikai részletek, rajzok, fotók itt talál egy-egy remek prospektust abból a korból erről a témáról:

 https://beamishtransportonline.co.uk/wp-content/uploads/2014/10/Aveling-Barford-Road-Rollers-Catalogueopt.pdf

 https://beamishtransportonline.co.uk/wp-content/uploads/2012/11/Aveling-Barfordopt.pdf

A Matchbox egyik alap kezdőjárművének számít a kis úthenger, hiszen 1956-tól volt elérhető hat évig. Sőt volt előzménye is, egy hasonló kialakítású, szintén AB úthenger formájában. A kerekek hengerek végig pirosak voltak, viszont a fém részek valamilyen közeli árnyalatú világoszöldek. Érdekesség, hogy a gépész is ki volt festve valamennyire, egységesen drapp színre. A gépész egyébként meglepően szépen kimunkált szobor lett az úthenger ablaknélküli fülkéjében. Ami fülke nem is fülke, mert egy lap lezárja a tetejét. Az első henger a keretével együtt elfordul egy függőleges centrális tengely körül, gyakorlatilag kontroll nélkül 360 fokban. Emiatt szerintem elég nehéz vele játszani mert nulla utánfutás lévén  arra tekeredik amerre éppen akar vagy lehetséges vagy a véletlenszerű külső erők mozgatják. A kis gép teste elég részletezett. Viszont – nyilvánvalóan statikai okokból - a fülke hátsó ablakát egyszerűen elhagyták. Gyártástechnológiailag érthető, de egy ilyen henger a valóságban azért előre-hátra szokott menni…

Mindazonáltal a kis munkagép – bár léptékében annyira nem illeszkedik a többi munkagéphez – nagyon mutatós tud lenni az építős szekcióban a vitrinben.

Szolgálati közlemény

Szülinap

2025. 

 

Mintha tavaly elfeledkeztem volna róla, nincs semmi bejegyzés ezügyben...

Na, de majd idén!

Vagyis mostanában éppen tizenkét éves a blog. Nem kerek szám, de egy kis visszatekintésre mindenképpen érdemes. A kisautókkal molyoló műszaki ember (is) számokkal dolgozik, azokat értelmezi ha szükség van rá, ha mérni szeretni magát. Ábrázolásához pedig grafikont alkalmaz (ha már a blogger ezt lehetővé teszi). Nem magyaráznám a számokat beszéljen ez a két grafikon a blog teljesítményéről. És mindenki értelmezze azt a saját szemszögéből. Talán aki hasonló érintettségű blogot üzemeltet annak többet mondanak a számok, de  mások is ízlelgethetik. 

 

Az ilyen szűk érdeklődési körű műfajt, mint ez is, viszonylag kevesen művelik. Értem ez alatt a kisautó gyűjtést, felújítást, átalakítást. Ennél jóval kevesebben publikálják a munkájukat. És ennél is jóval kevesebben vezetnek rendszeres blogot erről (szerintem csak ketten vagyunk magyar nyelven aktívak, ugye Matchboxmemories?). Szerencsére jóval több a szimpatizáns, még több az olvasó. De kitekintve a világba, hála a közösségi médiának már egyre többen kattintanak a péntekenként felbukkanó új linkre, mint azt az alábbi kördiagram is mutatja.

 

 Nem szaporítanám tovább a karaktereket, következzen néhány fotó ami sose kerül egyébként publikálásea, ilyen vagy olyan okból kifolyólag. 

 

IFA ez is

 IFA F8

(...)

bemutató

 

 

 Az első kétütemű DKW-autó, az F1 1931-ben készült el Zwickauban. A motorkerékpárokhoz fejlesztett 583 köbcentis kéthengeres vitte, generációról, generációra, minimális fejlesztésekkel. Az "F" sorozat ("Front" - Első) volt Európa első tömeggyártású fronthajtású személyautója. 

 

   

 1939-ben jött az F8-as széria (1942-ig), kemény- és ponyvatetős karosszériával, kétféle teljesítménnyel. A kéthengeres kétütemű motorral a Reichklasse 600-as 18 lóerőt, a 700-as Meisterklasse 22 lóerőt tudott. Meglehetősen puritán szerkezet, csak az alváz, a sárvédők és a motorháztető fém, az összes többi elem fa. Az autó külső burkolata acéllemezek, a középső rész pedig szövettel borított fa vázas karosszéria kombinációjából állt. 1953 után a fő paneleket duroplasztból készítették, csökkentve az autó súlyát és előrevetítve a Trabant gyártásában alkalmazott könnyűszerkezetes technológiákat.  

 

Minimalista a műszerfal, csak sebesség- és időmérő van, viszont az ablaktörlőket már villanymotor hajtotta. A Trabantból ismert ejtőtartályos üzemanyag-ellátás, olajfürdős kuplung és termoszifonos vízhűtés, esernyőváltó, kombinált indítómotor/generátor (Dynastart), keresztlaprugós futómű jellemezte. Célszerűen volt megtervezve minden, messze az extráktól. Mindezen technikával a végsebessége 85 km/h volt. A háború után az autó 1949-ben jelent meg újra IFA F8 néven, a zwickaui gyárban, amely ekkor már szovjet ellenőrzés alatt működött. 1955-ig folytatódott Zwickauban: a szedán és kabrió karosszériák mellett a háború után számos további karosszériatípus is elérhető volt, köztük egy szállító furgon és egy kombi változat. 

 

 Az ismeretlen kínai gyártótól származó kisautót hiányosan találtam egy börzén. Egy-két gumi és egy lökhárító hiánnyal, viszont teljesen ép festéssel bírt. Így megérdemelt egy kis törődést. A gumikat "O"gyűrűből pótoltam, míg a lökhárítót egy másik, hasonló modell maradványaiból faragtam a helyére. A kimondottan gyűjtői darab amúgy jó minőségű, az eredetivel összehasonlítva nem lehet rajta komolyabb fogást találni. Ennek megfelelően a beltere, műszerfala is meglehetősen részletesen kidolgozott. Bár az nagy kár, hogy fekete az egész beltér az üléstől a műszerfalon és a kormányon át egészen az összecsukott vászontetőig. Az átlag autóismerők számára ismeretlen kisautó a vitrinben is meglehetősen idegen, nemigen tud csatlakozni egyetlen csoporthoz sem, talán csak a kortársaihoz.

 

 

 

Vidékre megyünk ismét

 VW Golf Country

(Matchbox)

teszt

 

 

A kisautó szép, a kisautó jó, a kisautó vonzó. De azért csak sikerült ismét valami igénytelenséget elkövetni, ami aztán a gyűjtői szemet igencsak zavarja. Nézzük meg közelebbről.  

 

 

 A kettes Golf emelt testű változatáról a Golf Country nevű horgászautóról már volt szó korábban. Akkor egy másik színben mutattam be, de ez a szín annyira jól eltalált, hogy érdemes megnézni újból a kisautót. Ott a részletekről is szóltam. Ámde ami ott kimaradt, az következik most. 

 

 

 

A hátsó lámpáról van szó. Ami ki is van festve, meg nem is, ahogyan a meséből ismerjük. 

De ez a megoldás meglehetősen gagyi. Vagy ne fessék ki, ahogyan szokták néha vagy legyen kifestve az egész. Na persze ez már technológiai kérdés, amit én megértek. Vannak bizonyos síkok, amiket nem lehet egyetlen tampon odanyomással színezni. Két mozdulat ára meg már nem fér bele a költségvetésbe. Ilyenkor születik a nevetséges félmegoldás. Aminél a kevesebb több lett volna. Természetesen nem hagytam annyiban, kifestettem a lámpáit ahogy kell, mivel ez a kisautó a kisebb-nagyobb hibái ellenére is megérdemli, hogy szépen nézzen ki. 

 

Taunus Transit

 Ford Taunus Transit

(SIKU )

felújítás

  A Transitológiában már érintőlegesen volt szó a nulladik Transitról, mint előzményről. Azonban bemutatandó darab híján eddig konkrétan nem került ismertetésre. Így nagyon megörültem, amikor megláttam a börzén egy ilyen modellt. Így már van apropója az ismertetésnek is.

 A Ford FK1000, Taunus Transit 1953-1965 között készült a Ford Köln-Niehl-i gyárában, Németországban és az Azambuja-ban (Portugália) található összeszerelő üzemekben 1964-1966 között. Ford Taunus Transit – eredetileg Ford FK1000 és Ford Transit 1250 néven gyártott furgon, csak a gyártás végén (1961) döntöttek a Taunus Transit név mellett.

  Akkorban Németország nagyon el volt foglalva, hogy elfelejtse a második világháborút, ami elég sikeresen meg is történt. Így a kölni Ford Werke AG elindította az FK haszonjárművek sorozatát. A neve FK a Ford Köln rövidítése. Ahogy az akkoriban az angolszász országokban lenni szokott, a Ford marketingszakértői nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a modell/sorozat megjelölésének, mint a „Ford” címkének, mint márkának.A legtöbb brit Ford terméken nem volt Ford embléma. A Ford-Werke AG-nál gyártott haszongépjárműveket FK logóval, míg az 1948-tól gyártott személygépkocsikat a háború előtti Ford Taunus G93A újragyártott modellre utaló Taunus néven kínálták.

 

Az 1250-es modellt továbbra is 1,5 literes benzinmotorral szerelték fel, az 1,2 literes motorok pedig csak az 1000 Combi és Van változatban voltak elérhetők. A Taunus új változata a 800 kilogramm teherbírású G1BT, melyet kívülről a kisebb méretű abroncsok és keréktárcsák megjelenéséről lehet felismerni. A Ford Taunus G1BT gazdaságosabb, 55 LE-s motorral rendelkezett. A Ford Taunus Transit 800 sikeresen felváltotta az 1000-es és 1250-es modelleket, amelyeket szinte minden karosszériaváltozatban (furgon, platós, kisbusz, stb.)kínáltak, és úgy tervezték, hogy közvetlenül versenyezzen a már sikeres VW Type 2-vel.

 A Taunus Transit 1500-at már 1,7 literes, 60 LE-s (Taunus 17M) benzinmotorral kínálták. Számos változtatást vezettek be, beleértve a hátsó dupla kerekeket, megerősített első tengelyt és a későbbi Ford Transit fékrendszerét. A Ford Taunus Transit 1500 egy speciális, Westfalia jelzésű változatot is kínált. Ez a modell nem más, mint egy lakóautó.De ezen kívül népszerűnek bizonyult a német nemzeti mentőszolgálatok körében, tűzoltóautóként, katonai alkalmazásban és rendőrségi furgonként is.

 

A Ford 1964-ben döntött úgy, hogy utoljára modernizálja Ford Taunus Transit modelljét, és bemutatott egy kétkörös fékrendszerrel, szervóval, hárompontos első biztonsági övvel és 12 V-os rendszerrel felszerelt, megújított, végső változatot. 1965 decemberében az utolsó Ford Taunus Transit 1000 elhagyta a németországi Kölnben a gyárat.

 

Érdekesség, hogy ikermodellje a brit gyártású Ford Thames 400E, amelyet 1957 és 1965 között forglmaztak. A Ford Detroitban található székhelye azonban nem látta értelmét két külön modell kidolgozásának, és megrendelte a "Redcamp Project" -et a haszongépjárművek közös fejlesztésére Európában. 

A kisautót - ki más, mint  a német autókra oly büszke - SIKU formázta meg, nem is rosszul. Meglehetősen alulprezentált modell a kisautós világban, kiváltképp, ha az utódaival hasonlítjuk össze. Én is csak most láttam ilyet először, így meg is vettem rögtön. A forma remek, a kidolgozás szép, pontos, jól hozza az eredeti autó - keleti oldalról hunyorítva Barkas - formáját. A karosszéria a kombi változatot prezentálja nekünk, vagyis két sor ülés meg lemezelt raktér hátul. Érdekes, hogy ezt a kombi kombinációt sem lehet sűrűn látni még a Vanitisz fertőzöttek körében sem.

 Talán a legérdekesebb része az egész kisautónak a két első lámpa, melynek külön fészke van a karosszériában. Ebbe kerültek bele az egyedi csillogó világítótestek. Ritka megoldás. Aztán viszont jön az ellenpontozás: az indexeknek még a helye sincs jelölve, annyira elfelejtkeztek róla a nagy lámpacsinálásban. A pozicionálása tehát rám maradt. Viszont szép a TAUNUS TRANSIT felirat a homloklemezen. Hasonlóan precíz a hűtőrács rácsozata is. Hátrébb haladva sem maradnak el az érdekes részletek Ilyen például a - mindkét oldali - középső nyíló(!) ajtó zsanérjának finom megjelenítése is. A hátsó lámpák is rendben vannak. 

 Szép egyedi és akár korhűnek is betudható dísztárcsás kerekek kerültek alá, ami szintén pirospontot érdemel. A kisautó alján is van némi technikai elem ábrázolva, aminek viszont a valóságtartalma nem túlzottan ellenőrizhető már. A beltér átlagos kivitelű, szerintem nem teljesen autentikus. Mindenesetre a kormány egy fekete színű, jól kidolgozott külön elem, a padlóból kinőve. A színt és a dekorációt igyekeztem korhűre elkészíteni, hogy ránézve a hatvanas-hetvenes évek nyugati német életérzése tükröződjön vissza benne. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Targa újra

 Porsche 911 Targa

(Matchbox)

bemutató

 A Porsche, és azon belül is a 911-es az egyik legjobban prezentált kisautó a blogon. Sok minden újat a történetéről már nem kell mondani. Az újabb változatok technikai és formai csodáiról itt lehet bővebben olvasni.

 

 

 

A Targa 911-es már volt, akkor egy korábbi változat átalakítás került terítékre. Most azonban a legújabb Porsche 911 Targa jelent meg a Matchbox kínálatában, aminek a bemutatóját összekapcsolom a korábbi 1979-es kisautó felidézésével is. Persze nehezen összehasonlítható a kettő. Más kor, más feltételek, más koncepció, más marketing elvek, más gazdaság(osság)i tényezők. 

 

 Az elsőre lejön, hogy az újabb mennyivel nagyobb, a közel azonos léptéket (1/64 körül) tekintve is. Azonban ez a valóságban sincs másképpen. A 2024-es megjelenésű kis modell eddig csak piros és kék színekben kapható. A kialakítás szinte tökéletes. Szinte. Mert ott van ismét a MB nagy újítása az övvonal feletti rész műanyagosítása. Erről már több helyen is volt szó, így nézzük inkább a szép dolgokat. A forma olyannyira áramvonalas, hogy a tamponnyomatok szinte részei a forma láthatóvá tételének. Anélkül nem is adná ki magát. Szépek is a nyomatok és van belőlük bőven. A kaszniforma hű az eredeti autóhoz, hozza a lapos kecsességet. Itt ugyan zárt tetős változattal találkozunk (gyártástechnológia okán), de könnyen elkészíthető a nyitott tetős változat. Vagy így, és/vagy festéssel az autó műanyag felső része akár fogyaszthatóvá is tehető. Én a festéses változatot követtem el. Az ablakok nagyok és vékonyak így jól látszik a szürke beltér. A szürke jól áll neki. A pizzakormány pedig nem. mert amúgy igyekeztek még az ülést és a műszerfal tetejét is részletgazdagabbá tenni, de a kormány az olyan amilyen.

 

 

 

 

A kereke nagyon szépek és szerintem illenek is a Porschehoz. És itt most a szélességük is jól áll a kisautónak. Talán a kipufogóvégek mérete egy kicsit eltúlzott, de ettő eltekintve a részletek a helyükön vannak. Még a külső tükrök is formahűek igyekeznek lenni, ami nagy szó ebben a léptékben. Összességében egy nagyon szép kisautó birtokosai lehetünk, ajánlom mindenkinek.