Fiesta

 Ford Fiesta Mk2 1983

(Matchbox)

bemutató

 

Egyből olyan ismerős volt, hiszen népszerű kisautóként gyakran lehet(ett) látni az utcákon. Jó ötlet egy ilyen "népautót" is megjeleníteni kicsiben, hiszen sokkal többeknek lehet kapcsolódása hozzá, mint például egy ilyen ikonhoz. 

 2024-től van kínálatban, világos metálzöld és piros színekben, nagyküllős felniken. Amik egyébként nem jellemzőek a típusra, de kétségtelenül emel a látvány minőségén. A beltér anyaga a padlólemez-lökhárító sötétszürkéjéből van, ami teljesen elfogadható hiszen a valóságban is ilyen színek voltak jellemzőek akkoriban. Maga a padlólemez teljesen sematikus kialakítású, de ez nem különösebben zavaró.

 

Nagy pozitívumként említhető a hátsó kalaptartó kialakítása. Nem csak egy sima lemez, hanem megformáztak rajta egy – hitelesen korabeli – hordozható sztereo rádiós magnót és néhány mellédobott magnókazettát is. Kétoldalt pedig a kocsi saját hangszóródobozait alakították ki. A nagy döntött hátsó vékony ablakon nagyon jól érvényesülnek ezek a szobrászmunkák és sokat dob ez is a megjelenésen. Aki élte már az életet abban az időben, az különösen tudja – némi nosztalgiával – értékelni.

 A lámpák, logok elöl-hátul nyomtatva vannak, hátul még reklámrendszámtáblát is kapott, sőt egy Fiesta feliratot is. Mindez nagyon dicséretes egy ilyen kiskategóriás viszonylag tömegmodell modellje esetében. Ajánlott darab!

 

A Fiestát eredetileg a „Bobcat”projekt csapata tervezte, Trevor Erskine vezetésével és Henry Ford II hagyta jóvá fejlesztésre 1972 szeptemberében, röviddel azután, hogy két hasonló autót – a Fiat 127-et és a Renault 5-öt – nem sokkal korábban bemutatták. Az 1973-as olajválság miatt növekvő kereslet a kisebb autók iránt, és a Fiat 127 és Renault 5 rohamos sikere volt az, ami végül meggyőzte a Fordot, hogy belépjen a B-szegmensbe. Európában a Ford ősi riválisa, a General Motors megpróbálta kielégíteni a piaci igényeket az 1975-ös Opel Kadett City néven megjelent kis ferdehátú kifejlesztésével, de hátsókerék-hajtás lévén ezek nem voltak igazi „szuperminik”, mivel nem tudták biztosítani azt a szükséges helyhatékonyságot, amit egy keresztirányú motorral lehetne elérni. A Fiesta teljesen új autó volt a szupermini szegmensben, és a Ford addigi legkisebb autója. A fejlesztési célok azt mutatták, hogy a gyártás 100 dollárral kevesebbe került, mint az akkori Escort. Az autó tengelytávja hosszabb volt, mint a hasonló kategóriás Fiat 127-é, de a teljes hossza rövidebb, mint a Ford Escorté.

 

Az első generáció sikere után eljött az ideje, hogy a Fiesta megkapja a jól megérdemelt frissítést, és 1983-ban bemutatták az Mk2-t. A különféle változtatásoknak köszönhetően a motorok szélesebb skálája, a modernebb és áramvonalasabb dizájnú karcsúbb test, a gömbölyített karosszériavonalak valamint az átdolgozott belső tér némileg igencsak eltérő megjelenést biztosított. A 957 -1597 köbcentis tartományban hatféle benzinmotor valamint egy dízel erőforrás közül lehetett választani amihez eleinte négy majd ötfokozatú váltót lehetett kérni illetve volt automata és CVT változat is.

 A szokásos 3 ajtós ferdehátú karosszéria megmaradt végig ugyanúgy mint a sportosított XR2 az adrenalinra vágyóknak. Amikor a második generáció gyártása 1989-ben véget ért, a Fiesta teljes eladási száma meghaladta a 4,5 millió darabot (angol, német és spanyol gyártást együttvéve). A legyártott számok ellenére az Mk2 Fiesták ma ritka látványt nyújtanak így keresettek a gyűjtők világában.

 

 

A "Fiesta" név (spanyolul "buli") a General Motors tulajdona volt, amikor az autót tervezték, felszereltségi szintként használták az Oldsmobile kombikon, és szabadon átadták a Fordnak, hogy új B-osztályú autójukon használja. A Ford marketingcsapata a „Bravo” nevet részesítette előnyben, de Henry Ford II a „Fiestát” választotta. A Ford végül a "Bravo" nevet használta a Fiesta Mark I limitált kiadásán az 1980-as évek elején.