2017. január 12., csütörtök

Restaurálás, átalakítás iskola, 2. rész: Festési előkészületek, festéktelenítés

 


Kötelező közlemény:

Mielőtt továbblépnénk - csak a korrektség miatt - tisztázni szeretnék néhány dolgot, hogy a jövőbeli kifejezéseket én hogyan értelmezem, vagyis, hogy egyfélére gondoljunk amikor olvassuk:
- Ha a "matchbox" kifejezést olvassuk, így kisbetűvel, akkor ez nem hiba, olyankor a köznyelvben elterjedt kifejezéssel illetem a hasonló méretű de bármilyen gyártmányú fém kisautókat.
- Modell kifejezéssel illetem az írásaim tárgyát képező kisautókat, jóllehet valahol középúton vannak a modellek és a makettek között (talán még a makettekhez közelebb is). Akinek nem lenne világos: modell a valóság kicsinyített (több-kevesebb funkciójában) működőképes mása, nem olyan részletes, nem olyan arányos, de mozog valamilyen módon. A makett a valóság olyan kicsinyített mása amelynél a működőképesség elhanyagolható vagy nincs is, viszont az arányok, a részletek a legvégsőkig meg vannak formázva a kisautó esetében is. Az angol nyelvterület is a model szót használja a makettek esetében is.

Mint az előző részben már szó volt róla, a kisautónkat szétszedtük. Ezután a karosszériát készítjük elő továbbiakhoz, ezt alaphelyzetben négy féle módon tehetjük meg. Az első, hogy meglévő állapotában újrafestjük. Ez akkor jó, ha nem sérült a karosszéria, nem akarunk semmi extrát, egyszerűen csak új színt kap. Nevezzük restaurálásnak. A továbbiak már az átalakítás kategóriába tartoznak, de azért fölsorolom őket. Második lehetőség, hogy elveszünk belőle. Levágjuk az esetlegesen sérült, de nem igazán szükséges elemeket. Ilyenek lehetnek például tetők, légterelő szárnyak, vonóhorog vagy akár ablakot is vághatunk oda ahol még nem volt. Ez már átalakításnak számít, így azért koncepcióban, elképzelés szerint kell haladni a dolgokkal. A harmadik lehetőség, amikor hozzáteszünk valamit. Ez lehet a valamikor létezett, de mára letört vagy hiányzó elemek pótlása is (jellemzően nyíló ajtók, kitört szélvédők) de lehet plusz karosszéria elem is (szpoiler, magasított tető vagy addig nem létező karosszéria elemek de akár egy szélvédőüveg is valamelyik nyíló ajtón). A negyedik lehetőség az utóbbi kettő kategóriának a kombinációja. El is veszünk, meg adunk is hozzá a saját elképzeléseink szerint. Ez jelenti az igazi átalakítást, egyedivé varázsolást, ezekről a későbbiekben lesz szó részletesen.


Amikor valamennyivel kevesebb lesz az autó: levágjuk a tetejét 


Amikor valamennyivel több lesz az autó: betoldunk egy kis darabot, ezzel befoltozunk egy lukat


Balodalt elvettem, középen hozzáadtam a jobboldali eredeti karosszériához 

Javaslom még kisebb műanyag dobozok használatát is az egyes kisautók alkatrészeinek tárolásához. Előfordul, hogy egyszerre több „projekt is fut” és az alkatrészek keveredésének elkerülése érdekében külön-külön jó tárolni az alkatrészkupacokat akár hosszabb ideig is, amíg sorra kerülnek

A több-kevesebb alkatrészt autónként egy helyen tárolva sokszor bosszúságtól mentesít minket

Aki megteheti szerezze be ezt a fiókos szekrényt. Rengeteg helyet meg lehet vele spórolni, rendet lehet tartani, rendszerezve lehet tárolni az aprólékokat, festékeket, alkatrészeket.

Festéktelenítés
Bármit is csinálunk a matchboxunkkal, mivel a karosszériához nyúltunk, festenünk kell majd. Ehhez viszont az előző korok maradványait alaposan el kell távolítanunk. Maradvány alatt érthető a ráadásként rákent festék, ragasztó, matrica de a homok, szösz, kosz is idetartozik. Ahhoz, hogy nyugodtan végezhessük a karosszéria alakítását, célszerű már az elején eltüntetni a régi bevonatot. Ha esetleg olyan dekor van rajta amit szeretnénk újracsinálni és még jól látható akkor itt az utolsó alkalom, hogy lefényképezzük a későbbi reprodukálás érdekében. Fotózni akkor is érdemes ha új grafikát tervezünk rá. A merőlegesen készült fotók az új grafika kiszerkesztéséhez, méretezéséhez adnak jó alapot majd.

Ha ügyesen (értsd: felülettel párhuzamosan és torzítás mentesen) fotózzuk le a dekorációt, nagyban megkönnyíti a mérethelyes kiszerkesztését a későbbiekben

A festéktelenítés előtt az összes műanyag alkatrészt el kell távolítani vagy különben a festékoldók oldják föl örökre. Itt egyértelmű az ülés és az ablakpanel, de akad olyan modell amelynél például a lökhárító vagy a hűtőmaszk is önálló elem, csak a kosz vagy egyéb dolog miatt a kasznival egybe valónak látszik. Ha az alvázat tennénk bele a szerbe akkor a kerekeket kell levenni róla, ami a fix fölerősítésű tengelyek (például regular wheels vagy magyarul gombkerekek az első generációs Matchbox kisautók) esetében nem is olyan egyszerű feladat. Ezek eltávolítása is nagyon fontos, mert nehezen pótolható részekről van szó. A festék eltávolítására mindenképpen oldószer használata javasolt. A legdurvább a kromofág erre a célra és egyben a legveszélyesebb is, ezért háztartási használata nagyon meggondolandó. Főleg kezdők részére nem ajánlott, lakótérben, kisgyerek mellett. A védőfelszerelés használata nélkül még gondolni sem igen jó rá mert nagyon mar. Egy szelídebb ám még mindig eléggé mérgező anyag a nitrohígító. Nagyon büdös, de kellőképpen lemarja a rajta levő festéket.
Fontos a jó szellőztetés, amikor dolgozunk vele. És fontos az is, hogy az üveg amiben oldjuk a karosszériákról a festéket jól zárható legyen, a káros kipárolgás megelőzése érdekében. Kevéssé veszélyes – bár nem ajánlott – a bőrrel való érintkezés. Egyesek használnak még fékolajat vagy lefolyótisztítót. Ezek a legenyhébbek, maximum kísérletezésre jók. De egy pótolhatatlan előnyük és kizárólagos felhasználási helyük van azért: az előző kettővel szemben nem oldják a műanyagot. Ez sokszor jól jöhet az összekent de egyébként még használható műanyag alkatrészek festéktelenítése során. Ez lehet az ablakok megmentője is. Jóval tovább tart a művelet de sokszor megéri a várakozás.
Minden esetben ki kell kísérletezni az adott feladathoz és az adott személyre alkalmazható oldószert. A minimális oldószer felhasználás és a környezetünk bebüdösítésének elkerülése érdekében egy kis méretű, de nagy szájú, zárható üveget célszerű erre a célra használni. Az üveget célszerű kétharmadig megtölteni az oldószerrel, ami legyen most nitrohígító az egyszerűség kedvéért, és mert a kezdőknek ezt tudom ajánlani ( a kromofágnak kicsit sűrűbb az állaga, azt föl kell hordani ecsettel a felületre).


Éppen belefér két karosszéria 


Nem preparátum hanem festéktelenítési eljárás van folyamatban Én egy akkora üveget használok, amibe egyszerre kettő matchbox fér el. Jól lezárva időnként megrázva gyorsíthatjuk a folyamatot. Miután már látszik az üvegen keresztül, hogy gyűrődik le a régi festék, érdemes egy csipesszel kiemelni a karosszériát és a már leoldott festékfoszlányokat lekotorni róla egy kis csavarhúzóval vagy kis kefével - elektromos fogkefe emberi használatra már alkalmatlan keferésze nagyon alkalmas a feladatra. Így miután a nagyja lejött, még mehet vissza a kaszni a fürdőbe egy második körre is.


Dolgozott az oldószer és a legvastagabb festékrétegek ilyen gyűrt szőnyeg formátumban jönnek le

Az üveg azért előnyös, mert látjuk az oldószer hatását és nem kell mindig kivenni megnézni. Ha teljesen vagy majdnem teljesen leoldódott a festék akkor célszerű egy csipesszel vagy fogóval megfogni (hogy ezzel is elkerüljük a bőrrel való érintkezést) és valami vastagabb újságra kitenni és lecsöpögtetni róla az oldószert valamint a felhámlott festékréteget is ekkor távolíthatjuk el. Ezután langyos vízben, egy kis kefével a maradék festéket is ledörgölhetjük róla. Ha kész akkor szappanos vízzel a nitrohígító maradékot is mossuk le róla, nehogy később festési problémát okozzon. Ha mégis akadna olyan kis rés (például ajtórések, hűtőrácsok), amiben még mindig van – jellemzően vékonyabb – festékréteg akkor azt mechanikusan kell eltávolítanunk. Erre lapos de éles (esetleg erre a célra lecsiszolt) kis csavarhúzót – vagy valami hasonló, nem karcoló – eszközt kell használnunk. Miután megkaptuk a csupasz kasznit, jöhetnek a továbbiak. A nitrohígító előnye, hogy egy ekkora üvegnyi mennyiséggel sok (akár 10-20 db) kisautóról tudjuk leoldani a festéket mielőtt újra töltenénk az üveget friss oldószerrel.

A megjelölt részen látszik, hogy van még mit eltávolítani az oldószer munkája után is
 
Nagyban elronthatja a munkánkat, ha az ilyen kis festékmaradványokat nem távolítjuk el rendesen
 
A kis résekből mechanikusan kell eltávolítani a keményen belegyógyult festéket, amivel még az oldószer sem bírt megküzdeni

A körömlakklemosó is előkerülhet a kisautós felújítások-átalakítások során. Előfordul, hogy nem a teljes fényezést, hanem csak a nem kívánatos tamponnyomatok eltávolítása a cél. Ekkor jön ez az oldószer. Célszerűen fültisztító pálcikát belemártva lehet óvatosan leszedni a dekort. Többször is célszerű pálcikát cserélni, hogy a föloldott festék ne kenődjön vissza. Csak szép óvatosan, finoman inkább csak érintve lehet lemosni vele a nem tetsző nyomatot.
Kísérlet, kísérlet. Kinek mi válik be az egyes célokra.


Aki emlékszik erre a kisautóra gyári megjelenésében, az tudja, hogy valami ordenáré dekoráció volt rányomva. A körömlakklemosó lehozta rendesen. Alatta meg a fehérnek látszó szín maradt, ami valójában egy gyöngyház metál.



A sorozat részei:

l. rész: Alapelvek, szétszedés, összerakás
ll. rész: Festési előkészületek, festéktelenítés
lll.rész: Karosszéria-munkák
lV. rész: Mielőtt festeni kezdünk
V. rész. Festés
Vl. rész: Dekoráció
Vll. rész: Rozsda
Vlll. rész: Futómű
lX. rész: Extrák, tippek, trükkök
X. rész: Műgyanta munkák alkatrészpótláshoz (Link: Játékdoki)

Xl. rész: Fotózási alapok

     

2017. január 7., szombat

Restaurálás, átalakítás iskola, 1. rész: Előkészületek, szétszedés

Előhang

Ez az általam írt cikksorozat arról szól, hogy miként fogjunk hozzá és hogyan haladjunk a munkálatokkal ha egy kisautót szeretnénk átalakítani vagy felújítani. Úgy tapasztalom, hogy mindig akadnak újabb lelkes jelöltek, akik ezzel a ritka hobbyval szeretnék a szabadidejüket eltölteni. A fórumokat nézve jópár kérdés fölmerül a kezdőkben, ezekre is szeretnék választ vagy iránymutatást adni.Mi tagadás, időközben én sem tétlenkedem ezen a téren, és az egyre több kisautós manőverrel az én tapasztalatom is bővül, a képanyagom is nagyobb lett. Ezért gondoltam, hogy  az újabban megtapasztalt dolgokat is megosztanám az (örök)ifjú padavanokkal. 
 
  



Talán ott illik kezdeni, hogy mi az amit akarunk kezdeni egy hozzánk került kisautóval. Nagyon sok mindentől függ a dolog. Vegyük például a kocsi eszmei értékét. Ha nagyon öreg de csak kopott és nem törött, akkor elgondolkodhatunk, hogy így őrizzük-e meg az utókornak. Estenként még így is van értéke, ami egy kis netes kutatás után hamar kiderül (van aki saját értékelési skálát használ a kisautóinak a minőségét illetően és aztán ez alapján is szelektál ha döntenie kell a sorsa felől). Vagy eltesszük egy időre és amikor már profibban bánunk a restaurálás eszközeivel akkor látunk hozzá. Így nagyobb az esély, hogy valóban értéket adunk hozzá szemben egy elbaltázott festés vagy akár visszafordíthatatlanul tönkrement roncsolás által lenullázott anyaghalom létrejöttével.

Ez nyilván megmentendő, felújítandó


Ennek a felújítása már meggondolandó, hiszen a kisebb kopásoktól eltekintve - korához képest - jó állapotban van mechanikailag is, és eredeti rajta minden
 
Véleményem szerint lehet a régieket is felújítani, de a manőverek begyakorlása inkább a sok példányban forgó, duplikált vagy könnyen beszerezhető példányokon történjen. Ha valaki komolyan akar ezzel a műfajjal foglalkozni, akkor - már csak a felszerelések miatt is - nem rövidtávra gondolkodik. Így nézve pedig van idő és lehetőség a gyakorlatra is szert tenni. Amúgy meg megoszlanak a vélemények arról is, hogy a felújított vagy az eredeti, de kopott példány az értékesebb. Ezt mindenki döntse el maga. Nyilván ha nem kereskedelmi szándékkal újít fel valaki egy ilyen kisautót akkor mindenképpen értéknövelő. Ha piacra dobja, akkor viszont az említett dilemmával kell szembenéznie, mivel akadhat sőt, biztos, hogy akad olyan vevő(jelölt) akinél az alkudozás bázisát képezi a felújítás ténye, annak minősége esetenként fölösleges volta. Vagyis az én olvasatomban ha kereskedni akarsz a kisautókkal, akkor ne újítsd fel, tegye meg ezt az, akinek majd végül a vitrinébe kerül.
Az, hogy melyik autót újítod fel vagy alakítod át teljesen tőled függ. Ihlet, ötlet, fantázia kérdése az egész. Van olyan modell, ami adja magát az átalakításra de akad olyan is ami nehéz dió ilyen szempontból. Ezekhez nagyobb fantázia kell vagy marad a szimpla felújítás. Az átalakításról a későbbiekben lesz szó, ezzel nem is időzünk most. A felújítás esetében meg alapvetően két út van: Az egyiknél igyekszik az ember lehetőleg teljesen gyárira (esetenként annál akár jobbra is) felújítani a "vasat", beleértve a színárnyalatot, kereket, dekorációt, felépítményt. A másik esetben nem ragaszkodik a gyári etalonhoz hanem esetleg mást színt, kereket, dekorációt és egyéb kiegészítőket alkalmaz, de alapvetően nem változtatja meg az autó jellegét.


Ezek például kívánják a megújulást vagy az átalakulást, és a lehetőségek tárháza is igen bő

Nézzük akkor a kisautókat! Az ilyen kis fém+fém vagy fém+műanyag (a műanyag+műanyag kombináció ingerküszöb alatt marad) autókat az esetek döntő többségében szegecseléssel szerelik össze. Ez gyártástechnológiailag teljesen ésszerű, érthető és gazdaságos. Nem úgy a felújításnál. Egy felújítás - mint általában minden eszköznek a felújítása - a szétszedéssel, alkatrészekre való bontással kezdődő folyamat. A mi esetünkben ez a szegecsek lefúrásával kezdődik.

Készüljünk elő a műveletre, mert később sok bosszúságtól menekülünk meg. Először is ha egyedül csináljuk a műveletet, akkor megfelelő magasságú asztalt vagy egyéb támasztást keressünk. Ez a normál asztallap síkjánál célszerűen alacsonyabb legyen, hogy kényelmesen tarthassuk a fúrógépet, de alá is tudjuk támasztani. A fúrás helye alá tegyünk valamilyen használt papírlapot vagy újságot, mert a kipattanó fémforgácsok elég kellemetlenek tudnak lenni, ha beleragadnak bármibe. Ha kész a művelet akkor a papírt összehajtva a forgácsokkal együtt kidobhatjuk. Azt a papírt már másra nem célszerű használni, mert a beletapadt apró méretű fémszilánkok karcolnak.

Előkészülve a szegecs leforgácsolásához. Látszik, hogy egy kissé alacsonyabb asztalt használok erre a célra (is).

A szegecsek leforgácsolásához mindenképpen elektromos - akkus vagy hálózati - fúrót használjunk. Fém fúrószárral, kis fordulaton. A fúrószár legyen éles, átmérője a szegecs méretéhez igazodik. Előfordul, hogy a szegecsnek nagy a pereme, ekkor egy nagyobb átmérővel kezdjük a leforgácsolást, majd miután az alváz síkjához közelítettünk átváltunk egy kisebb átmérőre. Ez az átmérő már a szegecshez, pontosabban a luk átmérőjéhez igazodjon. Nem szerencsés ha a padlólemezen levő lukat kitágítjuk. Egyrészt nem szép, másrészt nehéz lesz a visszarögzítés, harmadrészt a szegecs több esetben pozicionálást is végez vagyis ha a nagyobb lukban lötyög a szegecs szára akkor a kaszni is elmozdul(hat) az alvázhoz képest.
Aki megteheti használhat ponthegesztés lefúrót is, ez a fúrószárnál keményebb anyagból van és van egy központosító hegy a lapos él közepén.
Az alváz=padlólemez a legtöbb esetben, mindkét szót használjuk majd. Ez az az alkatrész ami a kaszni alsó lezárását adja sokszor lökhárítókkal és lámpákkal együtt és amin legtöbb esetben a kerekek rögzítve vannak. Ez az elem általában egy vagy két szegeccsel van rögzítve a felépítményhez (egyszerűbb nevén karosszériához, még egyszerűbb nevén kasznihoz), de akad olyan érdekesebb megoldás amikor három szegecs is van erre a célra. Ezen felül előfordul, hogy az alsó rész és a beltér lebontása után az ablakokat képező panel - vagy egyéb alkatrész - is föl van szegecselve - legtöbbször a tetőre.
 
 Egy nagyobb és gömbölyű fejű szegeccsel összeszerelt példány

Egy apró szegeccsel szerelt fajta, vékony műanyag padlólemezzel. Ezt a fajtát nagyon óvatosan kell szétfúrni, mert a fúróhely megcsúszásával szétrombolódhat az egész eleje a padlólemeznek.

A szegecs lefúrását talán a legcélszerűbb kézben tartva végezni. Ennek több oka is van. A kisautók nagyon ritkán szögletesek annyira, hogy jól fölfeküdjenek az alátámasztásra. Annak általában puhának sőt rugalmasnak is kell lennie, azon kívül, hogy stabilan támaszt. Általában kúpos az autók eleje, amik a fúró erővektorától értelemszerűen hátrafelé csúsz(ná)nak el. Ezt kerülhetjük el, ha kézben tartjuk. Természetesen a kezünk egy stabil helyen támasztódjon alá, hogy nem mozogjon az egész, mert akkor már a fúrót is nehéz lenne megtartani a helyes irányban. Ezen túl fontos, hogy a fúró mindig merőlegesen álljon a szegecsre, így a legkisebb az esélye, hogy megcsúszik oldalra és - főleg műanyag alvázak esetén - pusztítást végezzen a nem kívánt helyeken. Kézben tartva mindig a helyes irányba állíthatjuk. A nyomási erővel is vigyázni kell, mert előfordulhatnak gyengébb, vékonyabb szerkezetű modellek is ahol egy nagyobb erőhatás nyomán például a tetőoszlopok eldeformálódnak. Ezt visszaállítani pedig szinte lehetetlen. A spiáter (ha még nem volna egyértelmű, ez a fém modellek anyaga) egy irányba mozgatható, visszafelé már általában törik. Vigyázni kell a kézi alátámasztásos módszernél a balesetvédelemremegelőzésre is, hiszen a kézben tartott kisautóról ha lecsúszik a fúróhegy, akkor az - általában - a kezünkbe fúródik. Tehát fontos az összhang minden téren.

Az általam helyesnek vélt és bevált technika, amikor mindig irányban tudom tartani a fúrót és az alátámasztás is stabil és nem teszi tönkre a kisautót

Itt látszik az, hogy miért célszerű kézben tartva alátámasztani

Van aki állványos fúróval dolgozik. Ez is lehet jó módszer csak az előbb említettek miatt az alátámasztást itt jobban át kell gondolni és jobban odafigyelve kell megvalósítani. Ha sikerül úgy lefúrni a szegecse(ke)t, hogy szorosan lehet csak lepattintani (műanyag alvázaknál nagyon óvatosan, mert a felújítandó kisautók műanyagjai sem fiatalok már, vagyis ridegebbé váltak az idők során) azzal a visszarögzítésnél tudunk sokat nyeri, mert csak egy minimális mennyiségű ragasztóra lesz szükség. A visszarögzítést a nagyon-nagyon haladók és jó fölszereléssel+anyaggal+ügyességgel rendelkezők csavarral is meg szokták tudni oldani. Ekkor a szegecs csonkba fúrnak egy nagyon vékony furatot és abba csavarnak bele egy megfelelően apró, fémbe való csavart. Lehet kísérletezni...

A ragasztós rögzítésnél talán a legalkalmasabb a pillanatragasztó gél. Ez pont annyira folyós, hogy be tud szivárogni az összeérő fém felületek közé és ott (még viszonylag kis mennyiség esetén is) stabilan rögzít. Én a szegecseknél szoktam mindenképpen megragasztani egy bő cseppel, de ha úgy ítélem meg, hogy nincs elég jó felfekvése ott a két elemnek akkor oldalt, a küszöb mentén a két kerék közötti részen a kaszni és az alváz közé is cseppentek egy keveset. A cseppentés itt nem is igaz már, mivel általában szűk résről van szó és ide mini csavarhúzó ( de bármi hegyesebb végű szerszám, fogpiszkáló alkalmas a feladatra) hegyével juttatok bele ragasztóanyagot. Ha nagyon stabil kötést akarunk, akkor a friss pillanatragasztóra szódabikarbónát kell szórni. Ez a kristályos anyag megszívja magát a ragasztóval és kőkemény anyaggá válik száradás után. Térkitöltésre is nagyon alkalmas.
Hát valahogy így kezdődik és végződik ez a kisautó felújítási folyamat.

2017. január 5., csütörtök

Origamiautó

Toyota MR2


Megosztó és szűk rétegeknek élvezhető ez a sportkocsi, a mai bejegyzésünk tárgyának eredetije.
Csak nagyon röviden az eredeti autóról. 1976-ban merült fel egy új modell tervezésének ötlete a Toyotánál. Valójában nem is sportkocsit csak amolyan egy-két személyes ingázóautót terveztek piacra dobni. Aztán némi Lotusos közreműködéssel megszületett az első középmotoros japán sportgép 1984-re az MR2 (Mid-engine, Rear-wheel drive, 2-seater). Középen vagyis a hátsó tengely előtt elhelyezett motor, hátsókerékhajtás, kétüléses kialakítás. Az elnevezés bár tényeken alapul az angolok szívesen nevezték Mr. Two-nak, míg a franciáknál a név kiejtésénél vigyázni kellett a hangzókra és a hangsúlyra mert egyébként a szar szót ejtették ki ha nem vigyáztak. Ezért ott csak "MR" néven forgalmazták (Köszi Tommi!)

Kicsit szögletes a forma, lehet, hogy az origami ihlette. A légellenállás csökkentése érdekében egy – kuriózumnak is tekinthető – hátsó (amúgy függőleges) ablak fölé helyezett, átlátszó plexiből készült spoiler került. Erre volt a Toyota felirat úgy rádizájnolva, hogy a tükörbe nézve pont olvasható volt a márkanév, a feledékenyek kedvéért.
A Corrolla AE86-ból ismert 1,6-os 16 szelepes motor kerólt bele, ami többféleképpen hangolva (országonként, földrészenként cifrázva az értékeket) kb. 128 lóerőt tudott.
A forma nem volt minden előzmény nélküli, hiszen ott volt már korábbról a Fiat X1/9, de éppen akkor került a piacra a Potiac Fiero, ami gyakorlatilag ennek az autónak az amerikai mása, a design tekintetében. Nyilván az nagyobb, erősebb volt de ez meg ügyesebb és jobban vezethető, ha hihetünk a korabeli teszteknek. 


Egy kicsit dupla bemutató ez, mert valamilyen véletlen folytán egyszerre került hozzám egy MR2 és egy Fiero rom. Ahogy már szó volt róla nagyon hasonló a kettő ezért - akár összehasonlításképpen is egyszerre kerülnek bemutatásra. Mindkettő Matchbox gyártmány. Az MR2-t 1986-ban adta ki a cég fehér alapszínben, piros sárga dekorációs csíkokkal. Később, a szebb kerekek mellett megjelent a kék és a sárga változat is. A Fiero 1985-ös kiadás volt, piros fehér színekben, később variáltak a sárgákkal és a kékkel is.
Ami érdekesség, és mindkét kisautónál alkalmazták és ami a színekkel való laza variálást lehetővé tette, az a kisautó szerkesztési elve. Alulról indulva mindkettőben van egy hosszú keskeny padlólemez, rajta a kerekekkel, önállóan mozogni képesen. Erre került rá a karosszéria alsó része, gyakorlatilag az övvonaltól vagy a lökhárítótól lefelé levő részről beszélünk. Ebbe került az ülés rész, majd jött rá a karosszéria teteje az ablakokkal. A hagyományos alsó+felső elem helyett tehát itt két részből áll a kaszni, ami jó lehetőséget ad a festéssel való szín variációkra egy modellen belül. Nem kellett igazán dekorálni de azért az is került rá.
A két kisautó arányainak összehasonlítására szolgáljanak a fotók.









 


2017. január 1., vasárnap

Volkswagen rodosítva

A Hot Wheels Bogár Rod






Az alapautót a Volkswagen Bogarat nem kell bemutatni különösebben, mert már volt szó róla ezeken az oldalakon is, például itt. A hotrodokról pedig szót ejtettünk a Road Dragster kapcsán. A fentiekből következik némileg, hogy most a kettő metszéspontjáról egy kis VW hotrodról lesz szó, ahogy a Hot Wheels azt megalkotta.




Első ránézésre már tetszetős a dolog, hiszen a gyártó nem esett - szokás szerint - túlzásokba. Szépen finoman alakította át a Bogár kasznit, betartva a hotrodos átalakítási elvek alapelemeit: sárvédők leszerelve, első futómű előretolva, tető kicsit lejjebb nyomva, hátul nagyobb kerék, nagy kipufogócső feltűnően szerelve, kaszni élénk színre lefestve.




A beltér
A kocsinak ezzel együtt egy könnyed filigrán megjelenést is biztosított. Túlságosan sokat nem kell ragozni a dolgot, hiszen a képek önmagukért beszélnek. Igazán kivetnivalót nem találni a kisautón, nagyon jól sikerült darab. Még olyan finomságokra is odafigyeltek, hogy a kerekek peremét más színnel fessék le, vagy a közepesnél jobban fölnagyított/elnagyolt tárcsafék. A kocsi korára utaló osztott hátsó ablak meg igazi ajándék. A kipufogó is amolyan rodos, nagy és fölfelé áll. A beltérben is alakítgattak, nem is rosszul, sok minden látható benne.






A hiba
Egyetlen nagy hibája van, az is gyártástechnológiai. meg egy kicsit modelltervezési is. Az első lámpák - amik a kerekek belső oldalán lennének ... hát ... nem sikerültek. Az egyik semennyire a másik is csak egy kis buci erejéig bírt kiöntődni. És itt jön be a tervezési hiba. Úgy  alakították ki a helyét, hogy a gyártási bizonytalanságok ilyen hibákat képesek előállítani. Nem föltűnő, mert én is csak most, a fotózás során vettem észre. Így akár azt is mondhatnám, hogy egy jóval értékesebb, gyári hibás példányom van.
A dekorációt én mostam le róla, így jobban tetszik.