C9

Sauber-Mercedes C9

(Matchbox)

átalakítás

 

 

 Ennek a kisautónak - és az eredetijének is - a története tulajdonképpen ott kezdődik, ahol a C6 a végéhez ért. A Mercedes gyorsasági versenyautók 1955-től egészen 1986-ig kimaradtak a versenyzésből, amikor is a svájci Sauber csapat a C8-as verziójú gépének fejlesztéséhez a Stuttgartiak szélcsatornáját vette bérbe. Olyan jól sikerült az együttműködés, és annyira tetszett a versenyautó a németeknek, hogy a Mercedes - egy jókor történt vezetőváltást követően - elérkezettnek látta az időt visszatérni a versenypályára. Ehhez a Saubert megfelelő partnernek látták.

 

 

 

Így a közös új, immáron C9 néven futó gépbe már egy ötliteres V8-as Mercedes erőforrás került Twin KKK Turbofeltöltővel, a gyár egyre inkább előtérbe került a projektben és a csapat neve is idővel Sauber Mercedes lett. A bemutatkozáskor még a Kouros Racing volt a fő szponzor (öt verseny erejéig) és a csapat a tizenkettedik helyet szerezte meg, egyetlen fordulóban szerzett pontot. De az ezüst Mercedes szín megjelenésekor a kocsin már a - Mercedes tulajdonú - AEG-Olympia mint főszponzor logoja virított,így gyakorlatilag teljes gyári támogatást kapott a csapat. Sajnos az első1987-es Le Mans-i 24 órás versenyen a csapat kínos kudarcot szenvedett, a Michelin abroncsaik gyenge minősége okán történt hatalmas bukást követően. Ám 1989-ben az autóik nagy sikereket értek el. Egy kivételével minden futamot tudott megnyerni az 1989-es szezonban, beleértve a Le Mans-i 24 órást is. ahol 400 km/h-t elérő Sauber C9 a Le Mans-i verseny történetének addigi legnagyobb végsebességének bizonyult.  

 

 Mindössze hat C9 készült, ezek közül négy a 61, 62, 63 és 64-es versenyszámokat kapták, a maradék tartalékként készült. A C6-hoz képest elég sok változást láthatunk a motoron kívül is. A legszembetűnőbb, hogy az autó rövidebb lett: a nagy hátsó részt megkurtították és kecsesebbé tették. Immáron kerek lámpák fértek csak el a rövidre vett hátsó homlokelemeknél. A hátsó szárny is megváltozott, inkább téglalap alakú lett a deltaszárny helyett és megnövelték a szélességét is. A felerősítése immáron nem a kaszni tetején levő púpból történik hanem a karosszéria alól két filigrán tartólemezzel. A hátsó felfüggesztést is teljesen újragondolták. Az autó elejére kerültek át a hűtők, emiatt az orrész is kissé módosult, kevésbé meredek kialakítást kapott. Oldalra kerültek a kipufogók, mindkét oldalon, a tetőn levő légbeömlő viszont megszűnt. A szélessége két méter viszont a magassága csak fele ennyi. Ehhez tartozott a közel ötméteres hossz. Igen laposnak mondható tehát a versenygép. A motor körülbelül 720-800 lóerőt adott, ami mindössze 905 kiló tömegét tekintve kiemelkedő szám. 

 

A kisautó esetében az alapot a C6 adta, mivel volt egy közel roncs példányom is belőle. A kisautó történetének kutatásakor kiderült, hogy a Sauber és a Mercedes-Sauber nagyon hasonló autó, vagyis az átalakítás nem lehetetlen. Ennek megfelelően levágtam a kocsi elejét, hátulját, kipótoltam a hiányzó lemezeket. Emiatt a padlólemezt is módosítanom kellett. Új szárny készült hozzá, új tartókonzolokon. Ezen túl az első kerekek mögött a kerékív kivágása is más lett, valamint az eleje kapott egy burkolatot és az alsó spoiler is módosult. A színvilág már természetesen ezüst-fekete, minimális dekorációval. A 65-ös sorszámot meg azért választottam, mert azért mégsem egyezik egyik eredetivel sem a kisautó, így kis átfedéssel azért azok modellje is meg nem is. A kasznin levő egyéb rácsok is megváltoztak, ezeket is matricával jelöltem.