Toyota AE 86 (ハチロク) Sprinter Trueno
(Hot Wheels)
bemutató
A Toyota AE86, más néven "Hachi-Roku" (japánul 86), tulajdonképpen egy Corolla, ami a belső alvázkódjáról kapta a nevét. Ám ami mássá teszi a japán cég tömegautónak számító Corolláitól az a fürge vezethetősége, a hátsókerékhajtás és nem utolsó sorban az Initial D című manga/anime sorozatban betöltött főszerepe. Ennek a sorozatnak (is) köszönhető a drift népszerűsítése és kultikus ikonná válása, az átlagemberek számára is elérhető mivolta, amely megszilárdította a „hacsi” legendás státuszát az utcai versenyzés és a touge (hegyiversenyek) terén. A Corolla Levin (fix fényszórók) vagy Sprinter Trueno (billenőlámpás) néven forgalmazták, kupé vagy ferdehátú karosszériával.
Az 1983 és 1987 között gyártott ötödik generációs Corolla (E80) részeként bemutatott AE86 szándékosan visszatért a hátsókerék-meghajtáshoz a korabeli fronthajtású autók korszakában, amelyhez egy könnyű karosszéria és a dinamikus, nagy fordulatszámú, dupla vezérműtengelyes, üzemanyag-befecskendezéses, 16 szelepes, négyhengeres 4A-GE kódú motor, ötfokozatú manuális sebességváltó, részlegesen önzáró differenciálmű, MacPherson rugóstagos első felfüggesztés és közel 50/50 arányú első/hátsó súlyelosztással társult. Az így előállított 112 lóerő nem tűnik soknak, viszont az autó maga nagyon könnyű volt, és így már remek súly6lóerő arányt kapunk.
A driftdivat szele az Egyesült Államokba is eljutott, éppen időben a jóváhagyott driftelés motorsportként való megjelenése előtt. Hirtelen rég elfeledett AE86-osokat ragadtak magukhoz a feltörekvő downhill-versenyzők. Elkerülhetetlenül sokuk megsemmisült. Végül az AE86 státusza, mint „legendás” autó, elhalványult, mivel a driftelés – amerikai méretűvé válva - inkább a nagy lóerővel füstölgő gumikról szólt már, és kevésbé az alacsony lóerővel mutatott szériaautó alapú gépekről és az ügyességről. A 86-os elavulttá vált abban a sportban, amelyet elindított, leszámítva néhány makacs öregdiákot.
A Hot Wheels tehát ismét egy ikonikus autót modellezett le. Tulajdonképpen jól is sikerült. A forma rendben, a kerekek rendben, a beltér a szokásosan átlagos, az ablakok a megszokott vastagságúak. Tehát mondhatnánk, hogy rendben is van a kis gép. De közelebbről megszemlélve a megjelenése valahogy olyan vegyes képet mutat. A strandkorlátkék alapszínt még el tudom fogadni, mert valakinek ez is szép lehet. De a dekoráció amit ráműveltek meglehetősen hanyag munka. A tamponnyomatok - és itt a nagy zöld sávokra gondolok - nagyon nem illeszkednek az autó formájára az első sárvédőkön. Elképzelve a dizájner álmát, itt (szinte) az egész sárvédőnek zöldnek kellene lennie. De csak foltokban jutott rá festék, ami azért nagy hiba. Értem én, hogy a technológia ezt adta ki, de akkor viszont a dizájnt kellett volna ehhez a keresztmetszethez igazítani egy szebb eredmény elérése érdekében. A szöveges részek a megszokott jó minőségűek, nincsenek túlzsúfolva, ami jó.
A HW több változatban is kiadta a Hacsit. A jelen öntvény is megjelent számos, igen érdekes színösszeállításban és a hozzájuk tartozó dekorációkkal. Én éppen talán a leggyengébbet találtam meg. A Mark Jones tervezte kisautó 2020. óta van kínálatban. Külön tetszik, hogy az első lámpáit nyitott állapotban jelenítettek meg (a nevére ráerősítve ezzel is). Ez pont az a kisautó, amiből amúgy érdemes többet is beszerezni, hiszen nagyon szép dekorokkal voltak forgalomban, amik úgy együtt emlékeztethetnek annak a kornak a driftes vagy hegyi versenyeire, az ottani légkör hangulatára.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése