Supervan 4

 Ford Supervan 4

(Hot Wheels)

 bemutató 

 A Supervan kifejezés immáron fogalom, a Ford rajongói univerzumban mindenképpen. Először az 1971-ben találkozhatunk a megnevezéssel amikor is egy módosított Cooper Monaco alvázra épült, középmotoros, 400 lóerős Ford V8-as hajtotta Mk1 Transit karosszériás furgonnal érték el a 240 km/h körüli végsebességet. A Terry Drury Racing építette furgon – a kiszélesített sárvédőívek ellenére - nagyon úgy nézett ki, mint egy utcai Transit.

A poén megvolt, a marketing sikert letudták. De túl jó ötletnek sikeredett, ezért nem hagyták veszendőbe menni. 1984-ben új Supervan 2-t építettek. A karosszéria a Mark 2 Transit üvegszálas másolata volt, bár kissé leengedve, elülső spoilerrel, nagy oldalsó légbeömlőkkel és magasra szerelt hátsó légterelővel szerelték fel. Az alváz egy Ford C100 C csoportos autó volt, Cosworth DFL motorral. Ez a konfiguráció 280 km/h végsebességre volt elég. 

 

 

 

 

 

 A Supervan 2 promóciós élettartama még rövidebb volt, mint az első Supervané. Alig több mint egy évvel később megjelent a Mk3 Transit, vagyis a Supervan 3, egy egészen más koncepció tanújaként.  Ez volt az első alkalom, hogy a Supervant egy új modell népszerűsítésére használták fel, nem pedig egy már az élettartama végéhez közeledő modellnek adtak új értelmezést. A karosszéria egy hétnyolcadnyira kicsinyített mása az eredetinek, amit természetesen egy erősen egyedi alvázra szereltek föl. Egy Ford-Cosworth Pro Sports 3000 V6 motor hajtotta a siker felé. Ez a verzió rendelkezett a leghosszabb promóciós élettartammal, 2001-ig jelent meg a nyilvánosság előtt. A korábbi évek Ford kék-fehér színei csak később kerültek rá, eleinte a nagy vevő, a Royal Mail piros színében virított.

   

A Supervan 4 egy újabb lehetőség promócionálására készült 2022-ben. Amellett, hogy az eddigi leggyorsabb furgon lett, ebbe a kaszniba került bele az első elektromos hajtás is. A versenygép kasznija amúgy már nem a hagyományos és aktuális Transit furgoné volt, hanem a gyár elnevezési stratégiájában szintén Transitként de már Courier Custom kiegészítéssel nevezett kisebb méretű áruszállítója biztosította. A jármű négy elektromotorral és 50 kWh kapacitású folyadékhűtéses akkumulátorral rendelkezik, így a gyorsulása rakétaszerű: 0-ról 100 km/h-ra kevesebb mint két másodperc alatt jut el, ami a körülbelül 2000 lóerő hatalmas erejének és az azonnal megjelenő hatalmas nyomatéknak (1600 newtonméter) köszönhető. És ha a teljesen elektromos Supervan promóciós videója pontos, akkor elérheti a 320 km/órás végsebességet.

 

A Supervan 4 az elektromos korszakba hozta a kisáruszállítót a kompozit paneleivel és karcsú acélvázával inkább hasonlít egy versenyautóhoz, mint a praktikus, könnyű teherszállító furgonhoz, amely ihlette – még akkor is, ha a Ford azt állítja, hogy karosszériája a legkelendőbb E-Transit Custom-ra épül. A módosított kaszninak köszönhetően akkora leszorítóerővel bír, mint egy F1-es versenyautó. Mindez a Pike Peaks kanarjaiban olyen jól jön, hogy egyből rekordot is döntött.

 

 A Hot Wheels jó érzékkel ragadta meg a kisautó népszerűségét is hozta ki 2024-ben mindjárt háromféle színben is. Méretét tekintve kicsit kisebb, mint amilyenre az ember számítana, de ugyanakkor teljesen méretarányos. Minden, az eredetin is megtalálható részlet a helyén van. 

A kerekei semmi különöset nem adnak hozzá, a sötét színben elvesznek a szépen kimunkált küllők. A szélvédő szép vékony, látszik rajta keresztül jól a beltér. A beltérben történt némi szobrászkodás, de a műszerfal tetején kívül nem nagyon látszik semmi. Valami kis korongos kormány van benne, meg ülések, de a lőrés szerű oldalablak már meglehetősen torz képet mutat. A padlólemez teljesen sík, részletmentes, talán a villanyautók hasonló alkatrészére céloztak ezzel, kicsit még rá is erősítve. A dekoráció szép, ízléses és ami fontos kellő mennyiségű. Mindenképpen ajánlatos belőle elhelyezni egyet a gyűjteményben.