Oldschool Alfa

 Alfa Giulia

(Hot Wheels)

bemutató 

 

Nem vagyok Alfa rajongó, de ami szép és pláne jó is annak meg kell adni az elismerést. Ez a Giulia ilyen. Még a Hot Wheels is így gondolta, hiszen igen szép kisautót formáltak ezúton. nem tartozik az annyira ismert és nagy volumenben az emlékeink között szereplő autóként ez az Alfa, éppen ezért külön dicséret a HW-nak, hogy elkészítette kicsiben.

  

Ritka, könnyű, az Európa-túraautó-bajnokság versenyeire való homologizációs különkiadás volt, amelyből mindössze 501 darab készült 1963-64-ben, szinte mindegyik fehér színben. A standard Giulia TI-ből fejlesztették ki, erős 1,6 literes, 112lóerős, dupla vezérműtengelyes, dupla felülfekvő Weber karburátorral szereltmotor, ötfokozatú manuális sebességváltó, négy tárcsafék és jelentős súlycsökkentés jellemezte (például a belső fényszórók eltávolításával és magnézium kerekek, plexi hátsó ablakok alkalmazásával). Amúgy pedig ez volt az első Alfa, amely viselte az ikonikus Quadrifoglio (négylevelű lóhere) emblémát, és legendás gyűjtői darab lett az idők során. Több mint 180 km/h a végsebessége. 

 A dobozalakú négyajtós,hátsókerék hajtású szedán stílusa első látásra nem éppen a legelőnyösebb a versenyzéshez, de a szélcsatorna használata segített a tervezőknek egy olyan, részleteiben aerodinamikus formát találni, amelynek légellenállási együtthatója Cd=0,34, ami érték különösen alacsony volt egy akkori szedánhoz képest. A „TI” elnevezés az olasz limuzin-versenyzés egy osztályára utalt, amelyet „Turismo Internazionale” néven ismertek, és korábban az 1900-as és a Giulietta limuzinok nagyobb teljesítményű változataira alkalmazták az 1950-es években. Érdekessége még, hogy kihagyott belső reflektorok helyét hálóval fedték be, így növelve a motorhoz áramló hűtőlevegő mennyiségét. Voltak persze sportsikerei szerte a világban a pályaversenyeken, mégsem maradt meg az átlag autósport rajonók emlékezetében annyira, mint némely Porsche vagy BMW.

 

A kisautó nagyon eltalált. Amúgy is nagyon eredeti a formája, de így kisautóként is azonnal fölismerhető és beazonosítható, jónéhány kisautó társától eltérően. A szobrászkodás Fraser Campbell munkáját dicséri. Tavaly óta van kínálatban, piros és fehér színekben, mi másban.  Az én piros változatom tekintetében ki kell térnem egy kis megjegyzésre. A kocsi alja fehér műanyag, ami egyben az első homlokfal alját is adja (lökhárító hiányában, mivel versenyváltozatról van szó). Biztosan volt olyan verziója a piros Alfáknak ahol elől fehérre volt festve a homlokfal alja, de én úgy éreztem, hogy szebb a megjelenés, ha az egész eleje piros. Ezért  festettem be pirosra a homloklemez alját is. 

 Egyféle fazonú mindkét szín esetében az AeroDisc kerék, azonban a fehér változatnál szürke a felni. Szerintem nem autentikus, viszont változatos. Az ablakai nagyon szép, halvány kék árnyalatúak, így jól látszik a beltér is. Ami króm! Persze, egy darabból kellet kialakítani a hűtőráccsal, aminél szép ez a megoldás, de a belteret hazavágja. Pedig dolgoztak azon is rendesen. A pizzakormányt most hagyjuk, de utána már jól látszik a szépen strukturált műszerfal, középkonzol, a remekbeszabott kagylóülések és a ritkaságként megjelenő bukókeret acélcsöveinek imitációi (amennyire a gyártási technológia engedi). A krómpanel folytatásaként elől megjelenő hűtőrács is részletes. Itt kicsit tudtam javítani a túlzott csillogáson a rácsozat feketítésével.

 

 

A homlokfalon az indexlámpákat is kifestettem, ha már piros lett ez az elem is. A dekorációja szép, nincsenek eltúlozva a motívumok, sőt még autentikusak is. Külön kiemelnék egy olyan megoldást ami talán nem is létezik mostanában ilyen kategóriájú kisautón. A ráfordított szobrász modellező munka minőségét erősen dicséri, hogy a króm kipufogóvég a beltér paneljából van kidugva kialakítva. Ezért csillog úgy, mint az igazinál. Pirospont érte. A kis Alfa mindenképpen beszerzendő, mert nagyon kiemelkedő minőséget képvisel, mindenféle tekintetben.