Kadett GSi

 Opel Kadett GSi

(Matchbox)

átalakítás updated

 

Az Opel, és ezen belül is a Kadett többször szerepelt már itt. Akkor a jelen szériát megelőző ("D") illetve az azt megelőző széria ("C") került terítékre. (A redneck példányt most ne keverjük ide.) Itt az ideje az "E" széria komoly megjelenésének a blogon. Kiváltképpen indokolt, hiszen a Matchbox elég szépen prezentálta nekünk, anno.

 Az 1990-es évek elején vagy az Opel vagy a Volkswagen táborában volt a nyugat európai fiatal autóvásárló. A 16 szelepes motorok korszaka divatos volt, és jelentős előrelépést jelentett az elődeikhez képest. Mind a GSi, mind a VW GTI nómenklatúra szenvedélyt és rivalizálást váltott ki az Opel és a Volkswagen rajongóiban, amelyről 30 évvel később is szívesen beszélnek.

 Az Opel Kadett hatodik generációja az E, 1984 augusztusában mutatkozott be, és a következő évben az Év Autójának választották Európában. Az autó fejlett aerodinamikájáról és jellegzetes „könnycsepp” alakjáról volt híres – tükrözve az 1980-as évek közepén a lendületes aerodinamikai stílust – az elülső stílust közvetlenül az 1981-es Opel Tech 1 koncepcióautóból vették át, bár néhány stílusjegyben a Kadett D-t megtartották a folytonosság érdekében, mint például a „Kamm-farok” és a túlméretezett C-oszlop elszívónyílása. Három- és ötajtós valamint három- és ötajtós kombi változata is volt a szedán és a kabrió mellett. A sportos vonal csúcsát a kétliteres sornégyes 16 szelepes GSi változat képviselte, 156 lóerővel. Külsőre az iker téglalap alakú kipufogócsövekről is meg lehetett különböztetni.

   A 0,30-as légellenállási együtthatójával aerodinamikai szempontból a világ legjobb szériajárművévé választották. Ez valószínűleg leginkább a ferdehátúra vonatkozott, amely először GSi formátumban jelent meg. A futómű is inkább a sportosságra helyezte a hangsúlyt, mint a kényelemre, amit inkább egy GSi-nél kell dicsérni. Továbbá ki kell emelni a hátsó dobfékeket és azt a tényt, hogy egy egyszerű Ford Escortban már akkoriban volt ABS. Viszont a digitális kijelző híressé tette, amely csak a GSI-ben volt. Aki tehát mutatós sportos kisautót szeretett volna, annak az Opel Kadett E GSi jó választás volt.

 A Matchbox eléggé nagy példányszámban jelentette meg ezt a kisautót. Sajnos nem Opel Kadett E hanem Vauxhall Astra néven… Kétféle verziója képezte az alapot: egyrészt a sima polgári változat, másrészt a villogós változat, értelemszerűen rendőrautónak matricázva. 1986-ban az első példányok szép piros színt kaptak, egy fekete GSi tamponnyomattal az oldalukon. Innentől kezdve viszont nem volt megállás, a legkülönbözőbb versenydekorációkkal jelent meg a kisautó, így a dekor nélküli példányok elég ritkák. A rendőrautós változatnál is számtalan dekoráció létezett, főképpen az angolszász rendőrségi autók aktuális mintázatát alapul véve, de akadt német, „Polizei” feliratos is köztük. A polgári változat ablakai víztiszták voltak, míg a villogós változatoké kék (bár elkövettek egyszer egy piros árnyalatot is!). A polgári változat ajtajai nyíltak, a villogósé nem. A kerekek 8dot típusúak voltak. 

   Kékfénytelenítettem és civilizáltam egy angol festéses rendőrautó maradványt. A másnál már lejátszott példány hamar megszabadult a sérült ablakoktól és a szinte teljesen lekopott festéstől. Itt jött be az átalakítási inger. Ilyen verzió még nem volt, de biztosan van, akinek hiányzik. Nosza legyen. Lefaragtam a fényhíd fém középső maradványát és betapaszoltam a helyét. Az ablaknál kombinált megoldást alkalmaztam, mivel nem volt törött vagy hiányos az alkatrész, csak nagyon karcos. Így csak az első szélvédőt pótoltam mással, míg a többi rész fényes fekete festést kapott, mintegy nagyon-nagyon erős ablaksötétítést imitálva.  

 Nagyjából ennyi karosszériamunkára volt szükség. Kapott egy enyhén subarus utóízű élénk kék színt, valamint arany felnifestést és máris gurulhatott a városszéli Opelesek esti találkájára.  

A másik, most elkészült változat eredetileg is civil volt de erősen gyerektuningos, mint az a képeken is látható. Innen üdvözlöm a filctoll gyártóját, mert úgy megfogta az ablakok műanyagját a tinta, hogy semmilyen kemikáliával nem lehetett eltávolítani onnan. Baromi nagy kár, mert az ablak egyébként tökéletes állapotban volt és simán visszarakható lett volna.

 A Kadett GSi egy sportos jószág, amint ezt a házi tuningosok is felismerték. Nyilván mire kis hazánkban a fiatalság hozzájuthatott kis pénzekért az ilyen kaliberű autókhoz, azok már régen nem az eredeti fényükben tündököltek. Vagy széthajtották, vagy agyontuningolták őket, vagy mindkettő. Tehát ilyenkor jön nagy ritkán a felújítás, amikor is igyekeznek a gyári színt és állapotot visszaállítani – nagyobb pénzösszegekért – vagy pedig egy elfogadható minőségű de egyéni ízlésvilágú kocsi kerül ki az ifjú barkácsoló tuner garázsából – valamivel kisebb összegért. Én egy ilyen változatot mintáztam meg. Ezért is került rá egy élénk narancs szín. Ami poén benne az a natúr fémszínű és csak lakkozást kapott tetősáv. 

 A motorházfedél matt fekete színe inkább divatjelenség mostanában, mintsem hasznos praktika de mindenesetre ebbe a kocsiba így az is belefért még mint dekorációs tényező. Az ablakokat itt is iratborítóból készítettem el, mint a kék társánál, így lehetőség volt a sötétített üvegek megjelenítésére is. Amennyire elterjedt és népautó jelleget viselt magán a Kadett még Magyarországon is, ennek arányában talán nem volt túlzás ismét elővenni a típust és még egy bőrt lehúzni róla ezeken az oldalakon. Valójában nincs is mit hozzátenni a jól ismert autóhoz, beszéljenek a képek az esti „csapatás”-ra készülő Kadettesekről.