BMW Formel 2
(Schuco)
frissítés
Nagyon
régóta birtoklom ezt a kis versenyautót. Olyan kis törékeny,
arányosan kecses formája van, hogy tulajdonképpen játszani nem is
igen lehetett vele. Én sem tettem oly sokszor, így többé-kevésbé
jó állapotban megmaradt. A korabeli Matchbox F1 masszív
versenyszivarral összevetve tulajdonképpen még inkább a finom
kidolgozás, a törékenység a jellemző rá.
BMW Racing
A
BMW mindig is ismert és elismert volt az autóversenyzés világában
mind autóépítő mind motorbeszállítói minőségében egyaránt.
Nem meglepő tehát, hogy az F2-es motorjainak és később a Forma
1-es turbo motornak is az őse egy hatvanas évekbeli utcai kocsiból
vett másfél literes blokk, a híres M10. Ezt az utcai Neue Klasse 1500-as modellekből hozták a versenyszférába, egészen a Forma 1-es BMW-ig bezárólag. A cég első F2-es kalandja 1967-ben
volt. Jóllehet egy Lola kasznit használtak, de már ez az átalakított 1,6 literes
248 lóerős BMW M10 erőforrás volt benne. Ez egy tizenkettedik
helyre volt elég akkor. A következő évben már BMW T102 néven
gurult rajtvonalhoz a cég két versenyautója, egyre több sikeres
helyezéssel. Igazán nem volt megbízható a gép, a kaszni nem
tudta azt a minőséget produkálni, amit az erős motor elvárt
volna. A kaszni problémákat kiküszöbölendő a cég úgy döntött,
hogy saját konstrukcióval áll elő.
Az 1970-es év hozza meg tehát
az átütő sikert a bajor autógyárnak a Formula 2-ben. Olyan nevek
voltak ekkor a csapatnál mint Jacky Ickx és Dieter Quester. Később
a motorok már kétliteresek voltak és egyre több versenyen értek
el jó pozíciókat, győzelmeket. A cégvezetés mégis úgy döntött,
hogy inkább csak a motorokat biztosítják a versenygépekhez. Az autóépítést másra
hagyják. Így a rövid életű BMW Formel 2 sikerei ellenére inkább
csak történelmi momentum lett, a harsogó siker helyett.
Törékeny lendület
A
fenti rövid történeti áttekintés is olyan kis szerény mint maga
az autó vagy maga a modellautó. A Schuco mindezek ellenére kitett
magáért és jól megmintázta a versenygépet. Jóllehet az
eredeti autó is többféle módosításon ment keresztül, a
lemodellezett verzió is valahol ott áll a sorban. Finom kis részlet például a kocsi elején fölül kialakított kis légbeszívó nyílások. A kocsi
kecsességét inkább sikerült visszaadni a fehér (majd később metálkék!? színben) kisautóban, mint
a motor komoly teljesítményét. Ahogy az a Schuco modelleknél
szokásos az autó alján feltüntetnek néhány műszaki adatot is.
Innen kiderülhet, hogy a 295 lóerős változatot mintázták meg.
Adattábla a hasán kidomborítva (és természetesen megkopva)
A
Schuco kisautóknál a tengely a gyenge pont véleményem szerint,
mert az mindig elhajlik, bármilyen óvatos kezelést is kapjon. Ez
az autó alig játszott, így jobbára a műanyag doboz által a
tartószivacsba nyomva töltötte ideje nagy részét. Mivel maga a
kocsi súlya jelentéktelen, valószínűleg a hosszas dobozos
előfeszítés hatott a tengelyek egyenességére. Nem feltűnő, de
látszik egy kicsit, hogy a kerekek „trapézosan” állnak.
Mindazonáltal jól gurulnak. A kerekek kidolgozása is részletes,
bár nem áttört a felni. Ennek nyilván technológiai okai is
vannak, hiszen akkoriban ebben a léptékben áttört felnit még
senki sem készített.
A kaszni fém része két részből tevődik
össze. Ez elég határozottan látszódik, ami nem tesz jót az
összképnek. Nagyok az illesztési hézagok, ami messze nem az
eredeti szivar simaságát hozza vissza. Az első és hátsó
stabilizátor szárnyak a helyükön vannak, csakúgy mint a rajtszám
körül levő különböző szellőzőnyílások.
A mini szélvédő
pontosnak tűnik, bár léptékhelyesen nyilván vékonyabbnak kellene lennie. A tükrök a helyükön vannak méretben, formában
kialakításban egyaránt. Érdekes, hogy erre – egy versenyautónál
- hangsúlyt fektettek, holott sokszor utcai autóknál is lemarad. A
tükröket a küllősre kiképzett kormány köti össze, egy panelt alkotva. Belegondolva, nem is lehetne más módon megoldani ezt a
helyzetet ennél az autónál.
Űrhajós vagy pilóta a sofőr?
A versenyző figura nagyon merev és
egy betuszkolt űrhajós látszatát kelti a nézőben. Szögben sem
áll jól és túl sokat is mutat. Emellett feltűnő ezüst színű,
ami aztán végképp nem egy színes overálba bújt versenyzőt
juttat az eszünkbe, sokkal inkább valamilyen ég(felett)i járműkormányost. A motor és a vele együtt levő hátsó futómű
kidolgozása inkább sematikus, mint pontos, de nem is zavaró.
Nyilván ma már ennél pontosabban is meg lehet jelentetni egy ilyen
versenyautó erőforrást de ez a kisautó már több, mint negyven
évvel ezelőtt készült. Jobban megnézve valószínűsíthető,
hogy csillogó alkatrészek egyetlen panelból vannak kialakítva.
Ennek megfelelően nem csak a motor és a kormány-tükör kombó
tartozik egybe, hanem az első futómű egyes részei illetve a hátsó
kerékmerevítő rudak is. Nem zavaró, mégis jó ötlet. 
(A kaszni fényezésén pirosból
rózsaszínné fakult dekoráció ifjúkorom tuningolási alkalmainak
eredménye. Ismét dicséret a filctollgyártónak, mert annyira
beleitta magát a fehér festékbe a szín, hogy semmivel sem tudtam
eltávolítani onnan. Összességében egy szép kis modellautóról
beszélhetünk, finomságával ma is megállja a helyét. Csak a játszás tilos vele.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése