BMW 507 és BMW Z8
(Hot Wheels+Majorette)
dualteszt
507
Az autóipar történeti érdekességei
közé tartoznak azok a lelkes kereskedők, autóversenyzők vagy az autókkal
foglalkozó egyéb – olykor már szinte névtelen - szakemberek akiknek a révén
egy-egy típus, olykor igen szép karriert befutó típus születése kötődik.
Példaként ilyen volt a Volkswagen T1 ötletadó gazdája a holland kereskedő Ben Pon, vagy egy amerikai BMW importőr, Max
Hoffman is. Hoffman rá tudta venni a tekintélyes európai autógyártókat, hogy
készítsenek különleges autókat az amerikaiaknak. Az ügyesen kialakított kapcsolatai
révén a keleti parton az európai autók forgalmazási jogait birtokolta. Európa
kilábalt a háborúból és Amerika volt messze a legnagyobb, legtehetősebb piac
az összes autótípus számára. Úgy tűnt, Hoffmannak megvannak a megfelelő ötletei
az olyan autókhoz, amelyek vonzóak a jómódú amerikaiak számára. Így aztán 1954-ben rávette valahogyan
a BMW meglehetősen sznob vezetőségét, hogy készítsék el a BMW 501 és BMW 502
limuzinok roadster változatát, hogy kitöltsék az űrt a drága Mercedes-Benz
300SL és az olcsó és gyenge teljesítményű angol Triumph és MG sportautók között.
Nagy ugrás a „barokk angyaltól” a roadsterig, ez tény.
A cég Fritz Fiedlert bízta meg az 503
és kisebb testvére az 507 tervezésével, fő szempontként a meglévő alkatrészek
felhasználását szem előtt tartva. A formatervvel Ernst Loof kezdett el küzdeni, de a korai
karosszériaterveit Hoffman elutasította, amerikai szemmel nézve nem találta
vonzónak. Így a BMW Albrecht von Goertz tervezőt szerződtette dizájnerként. Ő
viszont beletalált az 507-tel az elvárt stílusba. Még ha ez akkor nem is tűnt
úgy.
1956-ban járunk, amikor elkészül az
első 30 darab, jó pár tervezési és kivitelezési hibát felvonultatva. Egy
rövidített 503-as alvázra tették a szinte teljesen alumíniumból készült alapból
vászontetős karosszériát, így az autó tömege 1300 kilogramm körül alakult. A
kézi gyártás miatt számos méretbeli eltérés volt az egyes példányok között. Ez
leginkább a levehető keménytető esetében volt szembetűnő, ugyanis csak az adott
karosszériához tartozó tető illeszkedett arra az autóra…
Az első felfüggesztést párhuzamos
kettős lengőkarok, torziós rugók alkották, hátul torziós felfüggesztést kapott.
Dobfékek lassították, csak később jelent meg elöl a tárcsafék és a
rásegítő. A motort a BMW OHV V8-as
alumíniumötvözetű, 3168 köbcentiméteres blokkja alkotta, tolórudas felső szelepekkel. Két Zenith 32NDIX ikerkarburátorral,
lánchajtású olajszivattyúval, polírozott égéstér-felületekkel 150 lóerőt tudott
produkálni, melyhez négyfokozatú kézi sebességváltót párosítottak. A
végsebessége, 225 km/h, akkoriban is igen jó értéknek számított.
Hoffman az 507-est körülbelül 5000 dollárért
tervezte eladni, ami szerinte évi 5000 darabos gyártást tesz lehetővé. A BMW az 507-et
szánta a cég sportos imázsának újraélesztésére. Ehelyett a magas gyártási
költségek ennek mintegy ötszörösére emelték az árat, így eleve veszteséggel
lehetett csak eladni 9-10ezer dollárért (körülbelül két Cadillac ára). A kiváló
anyaghasználat és a kézi összeszerelés indikálta magas gyártási költség miatt a
modell a csőd szélére sodorta a céget. A híres tulajdonosok (Elvis, Ursula
Andress, Fred Astaire, Hans Stuck és John Surtees Forma-1-es pilóták, II.
Konstantin király, Alain Delon, Bernie Ecclestone) ellenére az 507-es soha nem
érte el a Mercedes-Benz 300SL eladási volumenének 10%-át sem. Csak 252 plusz
két prototípus készült a gyártás 1959-es leállítása előtt. Az 507-es stílusa később hatással volt
a Z3-ra Z4-re, és a legszembetűnőbb a Z8 a krómozott oldalsó
szellőzőnyílásaival és vízszintes elülső rácsával. Az 507 továbbra is
mérföldkőnek számít vonzó stílusának köszönhetően.
A kisautót a HW adta ki 2023-ban, nagyon jó döntésük alapján. Szokásukhoz híven igen szépen megformázták a modellt (Fraser Campbell munkája), könnyű azonnal ráismerni. A részletek is a helyükön vannak. Fehérben és egy kevésbé szerencsés sötétebb pirosban kapható. A kerekei - miután kifestettem őket már korhűnek is mondhatók akár, kár, hogy gyárilag ezt nem tették meg. Ugyancsak kellett némi festés az ablakkeretnek is, bár ezt gyárilag nagyon kevesek csinálták meg eddig. Viszont egyből karakteresebbé teszi az ablakot és ezáltal a kocsit is. A napellenzőt is színeztem. Meg a lámpáját meg az indexét meg a hátsó lámpáit. Meg az ablaktörlőket, meg a sárvédőn levő tükröt is, meg a rendszámtábla világítást is. Ergo a gyárban ez kifestős dolog nagyon-nagyon elmaradt. Azért lett helyette más. A matricázása viszont elég jó lett, bár nagyítóval megnézve azért látszik némi maszatolás. DE! A BMW logo mintegy 1,5 mm átmérőjű, ezen belül van a kék-fehér rész és a kettő közti - 0,6 mm-es - fekete sávon a három fehérrel nyomott még kisebb méretű betű még olvasható! Természetesen nagyító alatt. A króm padlólemez a lökhárítókkal együtt van, így ez teljesen
elfogadható megoldás. A beltér barnás-vörös árnyalata megint csak korhű,
hiszen akkortályt ez a szín egészen megszokott és menő volt a
roadstereknél, kabrióknál.A részletezettsége elfogadható, igyekeztek
egyedivé tenni, többé-kevésbé sikerült is. Összességében nagyon ajánlott, BMW-seknek meg kötelező darab.
A modell eredetijét a BMW 1999-től gyártotta E52 kódszámmal. A kocsi amelyik
– nem is tagadottan - az ötvenes évek végi bajor sztárjának az
507-nek a méltó reinkarnációja. Bár csak tanulmányautóként
(Z07) került bemutatásra, mégis nagy sikere lett és ezért elkezdték a
sorozatgyártását is- némi karosszériafinomítás után. 2003-ig
mindössze 5703 darabot gyártottak belőle, melyek jelentős része
a tengerentúlra került. Érdekessége, hogy kézzel gyártották és
ez lehetővé tette a nagyfokú minőség elérését mind az
alkatrészek mind az összeállítás tekintetében. Olyannyira, hogy
a gyártásról folyamatosan tájékozódhatott a vevő és az autó
mellé a gyártási képes dokumentációt is megkapta. Az utakon és a gazdagabbak parkolóhelyein méltó
ellenfele volt a Porschéknak és Ferrariknak. Remekül illeszkedik a
cég kétüléses sportautóinak csapatába, ez tisztán látszik. Az
arányok, a hosszú első rész, a rövid far mind a BMW kétülésesek
jellemzője mindmáig.
A
technikai innovációval több területen is találkozhatunk az
autónál. Érdekesség például, hogy a külső lámpáknál
fénycsövet használtak izzók helyett, a gyorsabb felvillanási reakcióidő
érdekében. Nem beszélve a teljes élettartamú garanciáról.
Másik érdekesség, hogy egy csomó kapcsolót és kezelőszervet
egyetlen központi irányítókar helyettesített, a
multifunkcionális kijelzőn keresztüli kommunikáció használatával. Az, hogy ez jó megoldás-e vagy sem, majd az utókor eldönti.
Bár
keménytetővel is készült, de ez az az autó a Morgan mellett, amelyik csak nyitottban mutat. Ha a tetőt felcsukják, elveszti a
formáját. Kis példányszáma ellenére meglehetősen ismert lett
ami talán A világ nem elég című James Bond filmben való
megjelenése is elősegített. Úgy gondolom, hogy a világ egyik
legjobban átgondolt és összerakott autójáról van szó amit
egyedül az angol Jeremy Clarkson autós szakíró nem talált jónak.
A
Majorette kis fehér autóját tüzetesen megvizsgálva az alábbi észrevételeim
vannak. Nagyon takarékoskodtak a tamponnyomással, mert csak a két
emblémát és a hátsó lámpák egy részét nyomtatták rá.
Szerencsére két csavar rögzíti össze a karosszériát a
padlólemezzel és a beltérrel így hamar szétszedtem az autót és
pótoltam amit tudtam. Az első lámpák üvegje alá kis
krómfestéket tettem, ettől máris élőbbé vált az egész kocsi.
Nem beszélve az első hűtőrács feketéjéről és a rácsok két
szélén levő ködlámpák ezüstjéről. Ugyanígy oldalt a két
szellőzőrostély is színt kapott. Hátul csak a két pótlámpa
pirosát kellett pótolnom a kipufogó ezüstjén túl. De ha már
szétszedtem akkor a belteret is kissé élőbbre varázsoltam, ahogy
az az eredeti autók vegyes színű kárpitozásánál
is láthatjuk. A beltér kialakítása nagyon precíz.
Mindenképpen dicséretet érdemel, hogy a szélvédőkeret a fényezett
karosszéria része, és nem az ablak anyagából alakították ki. A kerekek
finomsága is megfelelő, de viszont egy nagy sorja volt az egyik felnin,
amitől én szabadítottam meg.
Eredeti+rajz
Modell+rajz
Eredeti+modell
A
fenti kiegészítésekkel együtt teljes értékű kisautó lett, a
részletek a helyükön vannak és pontosan megformálták őket. Még
az autó alatti szerkezetet is kialakították a padlólemezen. A kocsi
arányaival sincs probléma, azonnal felismerhető a típus. Az egymásra
vetített képeken is látszik, hogy minimális eltérések találhatók csak.
Összességében egy tisztességesen és pontosan elkészített modellről van
szó, ezt is ajánlom mindenkinek. A kettő egymás mellet mutat igazán a vitrinben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése