Mercedes darus

 Mercedes Benz V293 Kranwagen

(SIKU)

felújítás

 

 A Siku nem is olyan kis modellje a népszerű Mercedes teherautó kicsinyített mása. A cég többféle felépítménnyel is kiadta, tűzoltóként, teherautóként. Itt most a darus változat kerül bemutatásra. A kissé romos modell még ilyen köztes állapotában is olyan meggyőző volt, hogy azonnal felújításra került. Nem kis munka a szétszedése sem, mert rengeteg alkatrészből áll, amik szegecselve vannak.

A sérüléseket vizsgálva kiderült, hogy az egyik letalpaló láb vége hiányzik, ezt  pótolnom kellett. Nagyobb gond volt a kerekek pótlása, mivel a hátsók egy része hiányzott. Elképzelni sem tudom miként eshetett le a tengelyről. A festése megegyezik az eredeti színekkel, azonban tettem rá néhány autentikus matricát a komolyabb összhatás kedvéért. A drótkötelet és a kampót módosítottam, arányosabb kivitelre változtatva.

 

A Siku teherautók esetében eléggé nehéz kategorizálni a modellek egy részét: játék vagy modell. Mivel egyrészt szép a kidolgozás ezeknél a kis teherautóknál, minden részlet a helyén van ez az előny szemben áll azzal, hogy némiképpen működtethetőre alakították ki. Ehhez viszont az eredetin nem lévő kezelőszerveket kell rátenni, ami viszont a kezelhetőség érdekében meglehetősen nagy méretű. Itt erősen átbillen az addig szép kis gyűjtői darab, játékszerré.

Első Mercedes néven gyártott autókat 1901-ben a Daimler-Motoren-Gesellschaft és Emil Jellinek, egy európai autóipari vállalkozó hozta forgalomba, és az 1901-es 35 lóerős Mercedest lányáról, Mercedes Jellinekről nevezte el. A többi már az autóipar történelme. Kezdetben a személykocsikból származtatott platós autómobilok jelentették a motoros teherszállítást. Ám ez az iparág is komoly fejlődésnek indult, melynek egyik komoly tényezője a Mercedes-Benz lett. Sosem gyártottak gyenge dolgokat a történelmük során de talán az „L” sorozat az, ami a teherautó gyártásukban az igen hathatós sikert meghozta. 

 

A Mercedes-Benz "Kurzhauber" (rövid motorháztetős) teherautó, amelyet 1959-től (L 337) 1995-ig gyártottak. Az „L” sorozat koncepció alapja az volt, hogy a motor becsúszott a szélvédő alatt a kabinba így részben ott vett el teret, de maga az autó rövidebb lett. Mindezt azért, hogy megfeleljen a szigorú német előírásoknak. A rövid motorháztetős teherautó nagy exportsiker is lett a Mercedes-Benz számára, és nagyon népszerűvé vált a Közel-Keleten, Ázsia-csendes-óceáni térségben, Dél-Amerikában és Afrikában. Eredetileg a Daimler-Benz mannheimi üzemében készültek a rövidebb szállítási és építési munkákra szánt közepes súlyú 100 lóerős sorhatos dízelekkel hajtott teherautók. A gaggenaui üzemben készültek a nehezebb teherautók, akár 5,7 literes 180 lóerős ötfokozatú sebességváltóval szerelt erőforrással. A teherautó sorozat az 1960-as években az arab kutatási fellendülés szinonimájává vált. Arábiában sok út csak az 1980-as évek elejéig került felszínre, és nem volt súly- vagy hosszkorlátozás a közúti fuvarozásra. Ez azt jelentette, hogy a teherautók nehezebb terheket szállítottak, mint amelyekre tervezték őket – egyes esetekben a megengedett maximális tehersúly háromszorosát. E terhek szállításával a rövid motorháztetős teherautók szívósságuk és megbízhatóságuk révén jó hírnévre tettek szert. Szinte minden Arábiába szállított rövid motorháztetős teherautó narancssárga, míg az Észak-Afrikába szállított összes rövid motorháztetős teherautó zöld színű volt.

 A változatok portfóliója a billenőplatóstól és tartálykocsiktól egészen a nyerges vontatókig terjedt. A Mercedes-Benz összkerékhajtású változatokat valamint duplafülkés kivitelt is kínált. A rövid motorháztetős teherautókat a mai napig használják a tűzoltóságok és az önkormányzati szolgálatok, mivel a dízelmotorok és az alváz is legendásak a robusztusságukról. Később nagyobb és erősebb motorral szerelték fel a komolyabb változatokat, így az első túlnyúlást körülbelül 20 centiméterrel kellett meghosszabbítani. 1996 elején a gyártás 37 év után leállt. Összességében több mint 650 000 teljes járművet és körülbelül 300 000 darabot alkatrész(szett)ként adtak el.