Renault 18
(Majorette)
felújítás
A Renault ezzel a modelljével egy
fapados családi autót kívánt létrehozni. A tervezésbe és a gyártásba sem
akartak túl sokat belefeccölni, így mindössze 18 hónap kellett az ötlettől a
gyártásig. Ehhez azonban szükség volt a jól bevált R12-es – mifelénk Dacia
1300-ként ismert – autó technikájára. Erre húztak rá egy modernebb, kornak
megfelelő kasznit. A szedán kialakítás mellett a későbbiekben kombi változat is
született. Érdekes kapcsolat a cég egyetlen sportosabb Fuego modelljével, mivel
igen sok elemük azonos. Az 1978 és 1989 között gyártott járgány motorválasztéka 1,4 és 1,6 literre korlátozódott, de az 1980-as évek elején
az erősebb Turbo és 2,0 literes Douvrin motoros modellek is bekerültek a
kínálatba, hogy növeljék a vonzerejét. alapvetően kéziváltóval szerelték de az
automata is rendelhető volt. Mindez eléggé ellentétben áll magának a kocsink a
puritánságával. Olcsó modell, olcsó megoldásokkal, közepesen jó technikával a
semmitmondó külcsín alatt. A rásegítés nélküli kormányzás és a fordulatszámmérő
hiánya a minimalizmus tárgyi leckéje. A csúcsváltozat kivételével még
háromcsavaros kerekeken gurult.
A kisautó kerék nélkül került hozzám egy óvodai selejtezés hulladéka kapcsán. A korának megfelelő Majorette-tömzsi kialakítású kisautó amúgy nem rossz, tehát az én olvasatomban ha egy autót fölismerek egyből, első látásra, akkor az rendben van. A valóságban persze nyúlánkabbnak tűnik, de ezzel sincs túl nagy baj és a magas építés is korjellemzőként elfogadható. Mivel ez az autó nagyon francia, nem is akartam alá tenni más, szebb kereket, így a készletemben levő Majo kerekeket tettem alá. Eredetileg is taxi volt, így kipótoltam a hiányzó tetőjelzőt, tettem rá párizsias feliratokat és már be is állhatott a német társa mellé.
