Field Car
(Matchbox)
átalakítás
A mezei autó
Persze, hogy nem az. Az angol kifejezés persze mezőt is jelent, de kissé messzebbről tekintve a szó jelentéseit (pálya, csatatér, tevékenységi terület, táborozóhely, stb.), inkább egyfajta kisebb terepjáró képességet igénylő, személyautós jellegű kocsi megformálása lehetett a cél. Konkrét ötletadó modellként az International Harvester Scout van több helyen megjelölve, de legalább annyira hasonlít az 1968-as Ford Bronco-ra is. És mivel nem eredeti néven szerepel, nyilván a részletekkel sem foglalkoztak annyit. De a mindkét oldalon elhelyezett üzemanyagbetöltő kupakok - mivel nem mindennapos a dupla megoldás - elég jellemzőek. A hátsó lámpa is megfelelő, de a többi részletet inkább ugorjuk át.
Számos hasonló arányú jármű létezett már akkoriban is a világon, amely ezt a célt szolgálta: a szilárd burkolatról letérni kényszerülő dolgozót - agronómustól katonáig, geodétától halőrig - elvigye a munkája helyszínére. Itt nem a hardcore offroad helyszíneket és kihívásokat kell érteni, arra ott volt/van a Jeep meg a Land Rover. Ez inkább a Mehari Citroen és a Trabant Tramp kategóriába tartozhat. Már csak az igencsak személyautós hasmagassága miatt is.
A kisautó amúgy nagyon jól hozza az ilyen járművekre jellemző külsőségeket: átlagosnál nagyobb kerék, pótkerék kívülre szerelve az autó hátulján, keret nélküli oldalablakok, vászontető. Legelőször 1969-ben jelent meg még RW kerekeken (piros felnin külön fekete gumival), a leginkább elterjedt sárga kaszni+vöröses tető. Azóta rengeteg színvariációban megjelent és természetesen a kerek is a korral együtt változtak. A kasznit érdekes módon nem módosították a kerekekhez, csak az alvázat. Meg a pótkerék is maradt a régi, nem alkalmazkodott a változó kerékszélességhez. Mondjuk a mindenkori kerékhez soha nem is volt köze, tulajdonképpen a kaszniból kijövő csőcsonkra húzott műanyag gyűrűről beszélünk. De látványelemnek akkor is kitűnő. Többféle matrica dekort is viselt a modell az évek során.
Egy kis érdekesség még, hogy létezett kormányozható első kerekekkel is. Na nem nagyon csak egy kicsit lehetett elfordítani az első merev tengelyt a tengely közepe mögé helyezett stiften, egy műanyag rúgós idom ellenében. Érdekes egyszerű, de hatásos megoldás. És még a kerék is elfért kormányozva a kaszni alatt.
Az én példányom egy 1969-es kiadású, ritkább metálbordó színű változat, ami tető nélkül érkezett hozzám. Érdekes módon a pótkereke még megvolt, valószínűleg elég szorosan volt ráfeszítve a tartóhengerre ahhoz, hogy csak úgy le lehessen venni. Ez nagy pozitívum, mert szinte minden leharcolt példányról hiányzik. Nyilván nem azonos a kocsin levő szélesebb Superfast kerekekkel, de örültem neki. Hiányként fogható fel a kormánykerék meg nem léte is.
A felújítás kezdetekor persze, hogy nem a tetőt kezdtem el keresni hozzá, hiszen olyanja bárkinek lehet. Én a meglévő adottságokból adódó lehetőséget vizsgáltam meg. Ha nincs tető akkor viszont kell valami oda a helyére. Egy bukókeret az mindig jól mutat és hasznos is lehet alkalomadtán. Meg némileg a nem létező tető kontúrját is imitálja. Drótból hajlítottam meg a szerkezetet és a beltér panelhez rögzítettem.
A karosszériával is volt dolgom, hiszen az ablakkeret le volt törve. Eredetileg az első ablakkeret csatlakozik a tető alatti kereszttartóhoz, ami a C oszlopban a ponyva alatt elrejtve csatlakozik a karosszériához. Ennél a kisautónál a tetővel együtt ez a fém keret is eltűnt. A letört C oszlopok nyomán a két hátsó sarkában a kasznin hiány keletkezett, ezeket betapaszoltam és lecsiszoltam. A fémkeretre tulajdonképpen nem is volt szükségem, de az ablakkeretet meg kellet csinálnom a látvány eléréséhez. Ezt vékony sztirolból alakítottam ki, és egy szélvédőt is tettem bele, noha az eredetiben azt is kispórolták.
A futómű felfüggesztése teljesen rendben volt, így csak a kerekeket modernizáltam és így kerültek alá a terepgumi mintás újabb stílusú felnik. Mindjárt másabb összkép alakult így ki. Lett egy mai vonalú tető nélküli mezei terepjáróm.
Az eredeti sima X küllős kormánykereket egy kicsit szebb fajtával pótoltam. Az egész beltér így együtt a kiegészítőkkel kapott egy matt fekete festést.
Számos hasonló arányú jármű létezett már akkoriban is a világon, amely ezt a célt szolgálta: a szilárd burkolatról letérni kényszerülő dolgozót - agronómustól katonáig, geodétától halőrig - elvigye a munkája helyszínére. Itt nem a hardcore offroad helyszíneket és kihívásokat kell érteni, arra ott volt/van a Jeep meg a Land Rover. Ez inkább a Mehari Citroen és a Trabant Tramp kategóriába tartozhat. Már csak az igencsak személyautós hasmagassága miatt is.
Field Car Open Top
A kisautó amúgy nagyon jól hozza az ilyen járművekre jellemző külsőségeket: átlagosnál nagyobb kerék, pótkerék kívülre szerelve az autó hátulján, keret nélküli oldalablakok, vászontető. Legelőször 1969-ben jelent meg még RW kerekeken (piros felnin külön fekete gumival), a leginkább elterjedt sárga kaszni+vöröses tető. Azóta rengeteg színvariációban megjelent és természetesen a kerek is a korral együtt változtak. A kasznit érdekes módon nem módosították a kerekekhez, csak az alvázat. Meg a pótkerék is maradt a régi, nem alkalmazkodott a változó kerékszélességhez. Mondjuk a mindenkori kerékhez soha nem is volt köze, tulajdonképpen a kaszniból kijövő csőcsonkra húzott műanyag gyűrűről beszélünk. De látványelemnek akkor is kitűnő. Többféle matrica dekort is viselt a modell az évek során.
Egy kis érdekesség még, hogy létezett kormányozható első kerekekkel is. Na nem nagyon csak egy kicsit lehetett elfordítani az első merev tengelyt a tengely közepe mögé helyezett stiften, egy műanyag rúgós idom ellenében. Érdekes egyszerű, de hatásos megoldás. És még a kerék is elfért kormányozva a kaszni alatt.
Itt látszik a kormányozható változat doboza és az alvázkialakítása
Az én példányom egy 1969-es kiadású, ritkább metálbordó színű változat, ami tető nélkül érkezett hozzám. Érdekes módon a pótkereke még megvolt, valószínűleg elég szorosan volt ráfeszítve a tartóhengerre ahhoz, hogy csak úgy le lehessen venni. Ez nagy pozitívum, mert szinte minden leharcolt példányról hiányzik. Nyilván nem azonos a kocsin levő szélesebb Superfast kerekekkel, de örültem neki. Hiányként fogható fel a kormánykerék meg nem léte is.
A felújítás kezdetekor persze, hogy nem a tetőt kezdtem el keresni hozzá, hiszen olyanja bárkinek lehet. Én a meglévő adottságokból adódó lehetőséget vizsgáltam meg. Ha nincs tető akkor viszont kell valami oda a helyére. Egy bukókeret az mindig jól mutat és hasznos is lehet alkalomadtán. Meg némileg a nem létező tető kontúrját is imitálja. Drótból hajlítottam meg a szerkezetet és a beltér panelhez rögzítettem.
Se tető, se kormány, se szélvédőkeret, viszont a metálvörös szín még elég sok helyen rajta van
A hátsó karosszérialukak befoltozása belülről nézve
A karosszériával is volt dolgom, hiszen az ablakkeret le volt törve. Eredetileg az első ablakkeret csatlakozik a tető alatti kereszttartóhoz, ami a C oszlopban a ponyva alatt elrejtve csatlakozik a karosszériához. Ennél a kisautónál a tetővel együtt ez a fém keret is eltűnt. A letört C oszlopok nyomán a két hátsó sarkában a kasznin hiány keletkezett, ezeket betapaszoltam és lecsiszoltam. A fémkeretre tulajdonképpen nem is volt szükségem, de az ablakkeretet meg kellet csinálnom a látvány eléréséhez. Ezt vékony sztirolból alakítottam ki, és egy szélvédőt is tettem bele, noha az eredetiben azt is kispórolták.
Az alváz az új kerekekkel
A beltér az új kormánnyal és a beépítés közbeni bukókeret
A futómű felfüggesztése teljesen rendben volt, így csak a kerekeket modernizáltam és így kerültek alá a terepgumi mintás újabb stílusú felnik. Mindjárt másabb összkép alakult így ki. Lett egy mai vonalú tető nélküli mezei terepjáróm.
Az eredeti sima X küllős kormánykereket egy kicsit szebb fajtával pótoltam. Az egész beltér így együtt a kiegészítőkkel kapott egy matt fekete festést.
