Fiesta

 Ford Fiesta Mk2 1983

(Matchbox)

bemutató

 

Egyből olyan ismerős volt, hiszen népszerű kisautóként gyakran lehet(ett) látni az utcákon. Jó ötlet egy ilyen "népautót" is megjeleníteni kicsiben, hiszen sokkal többeknek lehet kapcsolódása hozzá, mint például egy ilyen ikonhoz. 

 2024-től van kínálatban, világos metálzöld és piros színekben, nagyküllős felniken. Amik egyébként nem jellemzőek a típusra, de kétségtelenül emel a látvány minőségén. A beltér anyaga a padlólemez-lökhárító sötétszürkéjéből van, ami teljesen elfogadható hiszen a valóságban is ilyen színek voltak jellemzőek akkoriban. Maga a padlólemez teljesen sematikus kialakítású, de ez nem különösebben zavaró.

 

Nagy pozitívumként említhető a hátsó kalaptartó kialakítása. Nem csak egy sima lemez, hanem megformáztak rajta egy – hitelesen korabeli – hordozható sztereo rádiós magnót és néhány mellédobott magnókazettát is. Kétoldalt pedig a kocsi saját hangszóródobozait alakították ki. A nagy döntött hátsó vékony ablakon nagyon jól érvényesülnek ezek a szobrászmunkák és sokat dob ez is a megjelenésen. Aki élte már az életet abban az időben, az különösen tudja – némi nosztalgiával – értékelni.

 A lámpák, logok elöl-hátul nyomtatva vannak, hátul még reklámrendszámtáblát is kapott, sőt egy Fiesta feliratot is. Mindez nagyon dicséretes egy ilyen kiskategóriás viszonylag tömegmodell modellje esetében. Ajánlott darab!

 

A Fiestát eredetileg a „Bobcat”projekt csapata tervezte, Trevor Erskine vezetésével és Henry Ford II hagyta jóvá fejlesztésre 1972 szeptemberében, röviddel azután, hogy két hasonló autót – a Fiat 127-et és a Renault 5-öt – nem sokkal korábban bemutatták. Az 1973-as olajválság miatt növekvő kereslet a kisebb autók iránt, és a Fiat 127 és Renault 5 rohamos sikere volt az, ami végül meggyőzte a Fordot, hogy belépjen a B-szegmensbe. Európában a Ford ősi riválisa, a General Motors megpróbálta kielégíteni a piaci igényeket az 1975-ös Opel Kadett City néven megjelent kis ferdehátú kifejlesztésével, de hátsókerék-hajtás lévén ezek nem voltak igazi „szuperminik”, mivel nem tudták biztosítani azt a szükséges helyhatékonyságot, amit egy keresztirányú motorral lehetne elérni. A Fiesta teljesen új autó volt a szupermini szegmensben, és a Ford addigi legkisebb autója. A fejlesztési célok azt mutatták, hogy a gyártás 100 dollárral kevesebbe került, mint az akkori Escort. Az autó tengelytávja hosszabb volt, mint a hasonló kategóriás Fiat 127-é, de a teljes hossza rövidebb, mint a Ford Escorté.

 

Az első generáció sikere után eljött az ideje, hogy a Fiesta megkapja a jól megérdemelt frissítést, és 1983-ban bemutatták az Mk2-t. A különféle változtatásoknak köszönhetően a motorok szélesebb skálája, a modernebb és áramvonalasabb dizájnú karcsúbb test, a gömbölyített karosszériavonalak valamint az átdolgozott belső tér némileg igencsak eltérő megjelenést biztosított. A 957 -1597 köbcentis tartományban hatféle benzinmotor valamint egy dízel erőforrás közül lehetett választani amihez eleinte négy majd ötfokozatú váltót lehetett kérni illetve volt automata és CVT változat is.

 A szokásos 3 ajtós ferdehátú karosszéria megmaradt végig ugyanúgy mint a sportosított XR2 az adrenalinra vágyóknak. Amikor a második generáció gyártása 1989-ben véget ért, a Fiesta teljes eladási száma meghaladta a 4,5 millió darabot (angol, német és spanyol gyártást együttvéve). A legyártott számok ellenére az Mk2 Fiesták ma ritka látványt nyújtanak így keresettek a gyűjtők világában.

 

 

A "Fiesta" név (spanyolul "buli") a General Motors tulajdona volt, amikor az autót tervezték, felszereltségi szintként használták az Oldsmobile kombikon, és szabadon átadták a Fordnak, hogy új B-osztályú autójukon használja. A Ford marketingcsapata a „Bravo” nevet részesítette előnyben, de Henry Ford II a „Fiestát” választotta. A Ford végül a "Bravo" nevet használta a Fiesta Mark I limitált kiadásán az 1980-as évek elején.

 

 

Ízlésrendőrség

 Mercury

(Matchbox)

átalakítás

 

 Sokadik bőr egy igen jól sikerült, népszerű és meglehetősen nagy példányszámban futó kisautóról. Rendőr, tűzoltó, polgárőr vagy csak simán kutyával kiránduló változattal egyaránt találkozhatunk.

 

 Ebben az esetben egy kissé belakarcolunk a fantasy-virtuális világba. Többször belefutottam már abba, hogy az ízlésrendőrséget említi valaki. Értelmezve a dolgot valami olyasmire lehet gondolni, hogy bizonyos ízléstelenségek, giccsek, szokatlan dolgok felügyeletére, ellenőrzésére hivatott szervezetről lehet szó. Az említett dolgok, teljesen szubjektívek, így kontrollálni sem nagyon lehetséges. Ebből következően az egész dolog mindössze egy képzeletbeli, esetleg óhajtott dolog, mintsem realitással bíró valami.

 

 Sebaj, ettől függetlenül még elkészíthető a nem létező szervezet nem létező autója. Mi más lehetne ennek az alapmodellje, mint egy Mercury Commuter. Valójában csak a dekoráció utal a szervezetre. A dekoráció meg egy olyan témakör ismét, ami megosztó lehet. Valakinek tetszik, valakinek nem. Valaki szerint szép, míg mások az ízlésrendőrségért kiáltanak…

 

  

LR akkor és most

 A piros Defenderek

(Matchbox 1987 vs. Hot Wheels 2020)

összehasonlítás

Ismét egy összehasonlítás. Azt a két kisautót vizsgáltam amit igazából nem lehet összehasonlítani. Bár az eredeti járgány azonos, itt azért nagyok a különbségek. Térben, időben egészen más körülmények között született a két kisautó.

A MB a nyolcvanas években még nem helyezett akkora hangsúlyt a méretarányosságra, sokkal inkább a praktikus játszhatóságot tartotta szem előtt. Ennek megfelelően kissé módosított az arányokon, a kerekekhez, azok szabad futásához igazított mindent. Pár dolgot elnagyolt, amik önmagukban nem akkora tragédiának számítanak. Csak  akkor tűnnek föl, ha mellé teszünk egy mai, akár gyűjtőinek is betudható szintű hasonló modellt.

 

 

Mindenképpen mellette szól azonban, a tető kialakítása ami egy jellegzetes pontja az eredeti autónak is. A HW ezt igencsak leegyszerűsítette. Bár a fehér tető oldaláról meg hiányzik a kis keskeny ablak...

A kerekek mindkét esetben kissé talán nagyobbak, mint egy széria Defenderé volt, de ha tuningváltozatnak tekintjük akkor megfelelőek. Akkoriban a felni egyen dísztárcsát kapott, ez megfelel a korának. A mai felni szép, igényes és illeszkedik is a kocsi jellegéhez. A HW a pótkereket is a helyére tette, méghozzá ugyanolyan jellegűt, amilyen a másik négy. Mindkét kisautó szép darab a maga korában

 

Francia bikát szállító

Mercedes Benz Horsebox

(Majorette)

felújítás

 

Az alapvető különbözőségek mellett sok érdekes párhuzam is megtalálható volt a nagyobb európai kisautógyártók (Majorette-Matchbox-Corgi) között. Például a témaválasztás, például a kivitelezés. Ahogy ez a kis állatszállító modell is mutatja.

A Matchbox rajongók számára alapvető darab az AEC Horsebox. Ami bár alapvetően lovak számára van címezve de tehenet is tud szállítani. Meg bikákat. Nos, ennek az autónak a francia változatát vizsgáljuk meg most, Mercedes Benz Horsebox néven. A francia 1/100-as léptékű, az angol viszont nagyobb méretű, 1/92-es léptékű.

 

 

Első ránézésre teljesen hasonló a két kisautó, hogy melyik volt előbb, az hamar kiderül. Míg az angol gyártónál 1969-ben már megjelent, később több színben is, addig a franciák csak 1978-tól 1988-ig kínálják és csak egy színben: sárga fülke, barna doboz. Bár a valóságban is a felépítmény deszkaburkolatú volt, így mindkét gyártó ezt mintázta meg, meglehetősen szépen. Az állatszállító rész rámpája az angolnál balra nyílik, a franciánál jobbra, bizonyára a kormány helyzetétől függően. A Mercedes fülkéje fölött egy szabad tárolórekeszt alakítottak ki, ahová – gondolom – a szalma/szénabálákat lehetett elhelyezni. Hogy miként jutott fel a bála olyan magasságba azt nem tudom. A hátsó rész, vagyis a lámpák a Matchbox AEC esetében teljesen sematikusak, csak a bódérögzítő fülek szolgálnak lámpaimitációként. A Majorette Mercinél viszont odafigyeltek rá és kialakították a lámpatesteket is.

 

Az állatok már elkóboroltak belőle, így a sok szállítójárműre mindösszesen ez a két bika jutott dekorációnak. A felújítás a kopott festés miatt vált szükségessé. Mivel a barna deszkabódéhoz a sárga fülkeszín jól illik, megtartottam a színt a felújítás során.

 

Rothmans Escort

Ford Escort RS2000 Mk2

(Matchbox)

átalakítás 

 

 

Ideális versenyautó, ahogyan azt a korábbi (vagy későbbi? ez relatív) HW verzió bemutatásakor már olvasni lehetett. A kezeim közé került roncs új életet kapott a felújítás által és talán egy jó alkalom a két kisautó összehasonlítására. Ez amúgy nem valami sportszerű, mert  a 47 évvel ezelőtt kiadott RS2000 - "más idő, más galaktika", mint a mai elvárások szerinti modell.

 

 

 

A történetét tehát ott olvashatjuk ismét, így most nézzük a kisautót magát. A korának megfelelően masszív futóművön nyugszik, ennek megfelelően kissé magasabb, robosztusabb megjelenésű a kelleténél. A részletezettségével semmi probléma nincs, az ma is megállja a helyét. Az arányait tekintve is rendben van, bár a magasságnak jót tett volna egy ültetés - így utólag áttekintve. 

Marzal

 Lamborghini Marzal

(Sablon)

felújítás

 

Ferruccio Lamborghini az akkoriban gyártásban levő kétülésesek, a Miura és a 400GT mellé szeretett volna egy négyszemélyes, nagyobb, de elegáns modellt is felvenni a gyártásba. Ez az igénye vezette őt a Bertone Studiohoz, ahol is elkészítették neki ennek a korát megelőző, mégis hétköznapiban is teljesen elképzelhető kocsi terveit. 

 

A TP200 kódú kocsi, a Miura meghosszabbított padlólemezére készült. Ennek a hátsó tengelyvonala mögé helyezték el keresztben a Miura hosszában kettévágott V12-ét. A sorhatos, ötsebességes, kétliteres motor 175 lóerős volt. A súlyeloszlásnak nem tett jót ez a megoldás, bizonytalan lett az úttartása a hátsókerék hajtású kocsinak. A tank és némi csomagtartó előre került, míg a hűtőt hátra tették. A Bertone által épített kocsi megjelenése nem hozott egyértelmű sikert Lamborghininél. Túlzottnak találta többek közt a több, mint 4,5 négyzetméter üvegborítást a kocsin. Emiatt a légkondicionáló alapfelszerelés lett benne, viszont egy-egy kis elefántfülön kívül nem volt nyitható ablaka. A kocsit sorozatgyártásra tervezték, tehát a kaszni acél részei elég merevek voltak az üveg megtartásához. A kocsi belseje elég tágas volt négy személy részére akik a különálló, ezüstösen csillogó bőr ülésekben ülhettek. A fölfelé nyíló ajtónak köszönhetően könnyű volt a ki- és beszállás is. A talpig üveg oldalfal teljes betekintést engedett a bent ülők lábára (is). Ez sem tetszett a megrendelőnek. Az ajtók mechanikája a motortér hátuljában keresztben elhelyezett rúgókból és kormányműhöz használt kardántengelyekből készült bonyolult szerkezetre sikeredett. Ez sem igazán sorozat érett megoldás. Bertone abban az időben hatszögkorszakát élte, így ebben a kocsiban is – következetesen – megjelenik mindenhol a méhsejt szerkezet. A rácsoktól kezdve a dekoráción és kapcsolókon át egészen a műszerekig, minden hatszögalakú. A motorházfedélen levő feketére színezett alumínium hatszögprofilú rácsozat a motor hűtését hivatott segíteni, valamint, - mivel nem volt hátsó ablak, a hátratekintés is ezen keresztül történt(!), ami szintén nem egy szériagyártásra érett megoldás, ezt be kell látnunk.Kívülről a csinos és meglepő külső, míg belül számos probléma, ahogy az a bemutatókra készült autóknál lenni szokott.

 

A kocsi igencsak lapos elejére, a fekete gumi lökhárító és az alumínium csomagtérfedél közé kétszer három quartz-jodid lámpát helyeztek. Akkoriban ez volt a legkisebb, de nagy fényerejű lámpa. A Gandini vezette formatervezésnél és a részletek kialakításánál a dinamikus és gyors autó hatás elérése volt a cél. Jóllehet a Marzal nem került sorozatgyártásra, de a két évvel később megjelenő Espada az alapkoncepció mellett, nagyon sok részletet hordoz magán belőle. Az eredeti kocsit nemrég adta el a Bertone Studio 1,3 millió euróért.

 

 Ferrucio Lamborghini 1916-ban született egy kis olasz faluban. A mechanikai érdeklődése révén a háborúban a gépeket javította. A háború után hazatérve előszőr maradék tartalék alkatrészekből majd saját tervezés alapján készített traktorokat. Az üzlet sikeres volt. Ezidő tájt kezdett érdeklődni a sportkocsik iránt. A tulajdonában levő sportkocsikkal elégedetlen volt. Még a Ferrarijának kuplungjával is sokproblémája akadt. Emiatt személyesen kereste föl Enzo Ferrarit, aki lekezelően elutasította. Tudta jól, hogy ő jobb autókat is tud készíteni, ezért 1963-ban megalakította a Lamborghini Automobil nevű céget. A csillagjegyét a Bikát tette autói jelképévé és a nevük is rendre utal erre. Az első autója a 350GT volt 1964-ben, amit a 400GT követett. Az alumíniumból készült motor 350 LE-s volt és a későbbi modellek motorjainak is ez lett az alapja. Ezek a modellek már ismertté tették a nevét a sportkocsikat kedvelők körében szerte a világon. A sikerek alapján megengedhette magának, hogy egy teljesen új kocsit találjon ki. Ez lett a Miura. A Miura megjelenése és sikere már legendává tette a céget. Az Espada és a Countach a sikeres eladások révén stabilizálta a cég helyzetét a szűkebb időkben is. Később eladta a cégét és borászattal kezdett foglalkozni egészen haláláig, 1993-ig.

 

 És most következzen az én nagy Marzalom története, merthogy már volt szó a típusról, de akkor egy kis átalakítás révén a Matchbox kisautója lett szebb, jobb. Most egy gyerekkori emlék éledt föl és újult meg. Volt róla szó egykoron, hogy a Sablon nevű kisautós cég kiadott egy pár kisautó modellt. Amik egyébként jók lettek volna, csakhogy a kerekeik anyaga megette egymást. Jópár darab megvolt, sőt megvan ebből a sorból nekem is. A gyerekkori lejátszás eredménye alapos restaurálást kíván meg. Így történt most is. 

 

Az 1/43 léptékű kisautó kecses oldalajtajai szendvedték meg leginkább a korabeli "törődést" így azokat mindenképpen pótolnom kellett. A motor - egyébként szépen kidolgozott blokkja is visszakerült a helyére. A hátsó lámpa már egy kicsit összetettebb dolog, mivel a teljes - bár apró - hátsó homlokfal önmagában is érdekes a rajta levő mintázat, logo és felirat miatt. Így ezt a panelt egyben készítettem el matricából, az eredeti alapján. Az első lámpasorból csak egyetlen letört elemet kellett pótolnom, így az nagyjából az eredeti.

 

A beltér itt is megkapta az eredetihez hasonló ezüst-fekete színösszeállítást. Míg a kerekek felni része teljesen elolvadt, csak a gumi maradt meg érdekes módon ezért a felnit a maradék Sablon kerekek közül kerestem össze. Ebből következik számomra, hogy az eredeti és igen jellemző Marzal kerekeket matricából, az eredeti felnik fényképével készítettem el.