MG 1100

MG (Austin) 1100

(Matchbox)

felújítás

 

  

1962-ben piacra dobták, 1963 és 1971 között Nagy-Britannia legkelendőbb autója volt. Ez volt az  ADO16. Polgári nevén Austin vagy Morris 1100 leginkább, de ettől eltérő neveken is találkozhatunk vele. A BMC ADO16 kódnév amúgy a British Motor Corporation (BMC) és később a British Leyland által gyártott kis családi autók sorozata. A Pininfarina által tervezett karosszériájú modellből legyártott 2,1 millió darab több mint felét hazai piacon értékesítették. A BMC akkori politikájával összhangban az Austinokat Longbridge-ben, míg a Morris és az MG változatait Cowley-ban szerelték össze, de készültek modellek Spanyolországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Belgiumban is. 

 

   Kezdetben csak négyajtós limuzinként volt elérhető,  1966 márciusában viszont már elérhetővé vált egy háromajtós kombi verzió is, Morris 1100 Traveller néven. A kétajtós limuzint kereső belföldi vásárlóknak meg kell várniuk a Mark II változat 1967-es érkezését Szinte minden versenytársától eltérően az AD016 a hátsókerék-hajtás helyett elsőkerék-hajtást tartalmazott. Az Automotive Products négyfokozatú automata sebességváltóját 1965 novemberében adták hozzá opcióként. A nagyobb, 1275 köbcentiméteres autók 100 kilométer/órás sebességre körülbelül 14 másodperc alatt voltak képesek felgyorsulni.

 A Minihez hasonlóan az ADO16-ot a BMC A-sorozatú motorja köré tervezték, keresztirányban építették be és az első kerekeket hajtja. Elöl már tárcsafékekkel szerelték. Egy Hydrolastic nevű kombinált folyadékfelfüggesztési rendszert is alkalmaztak benne. A Citroen 2CV rendszer előnyeit (menetkényelem, úttartás) fölhasználva, azt kiegészítve készítették el.  A lényege az volt, hogy az első és a hátsó kerekek közötti folyadékalapú kapcsolat révén simább futást kívántak elérni.

A korabeli marketinganyagok kiemelték a tágas utasteret a versenytárs modellekhez képest, amelyek anno a Ford Angliát, a Vauxhall Vivát és a BMC saját, még mindig népszerű Morris Minor-ját jelentették.. A Minihez hasonlóan az autó csinos formája szinte egyetemes dicséretet kapott akkoriban. 

 A kisautó 1966-tól volt a kínálatban, 1970-ben már SF kerekeken. Kék és zöld árnyalataiban létezett. A forma jól fölismerhető, a részletek is a helyükön vannak. Természetesen jobbkormányos változat az autentikus bár szép számmal futott az utakon balkormányos is. A beltere talán egy kicsit jobban megmintázódott az átlagnál, hiszen ül benne egy sofőr is, de ami a legérdekesebb, hogy egy kutya is utazik benne a hátsó ülésen. Mi több, a letekert ablakon bámul kifelé. Ez egy nagyon vonzó részlet benne nemcsak a gyerekszemek számára de így felnőtt fejjel is. Az első lámpa és az alatta levő index a modelevolúció adott pillanatának megfelelően a lökhárító és azon túl a padlólemez fényes fémjéből van kialakítva, a jellegzetes hűtőráccsal egyetemben. Ez a jellemző megoldás a VW 1600 esetében is megtalálható. 

Az elnevezése kicsit fura, az első szérián M.G. néven jegyzik, ami korántsem tekinthető igazán helyesnek, nyilván ezért módosították MG-re később. De talán a legtöbben mégis Austin néven ismernék föl. A felújítás során egy korabeli színárnyalatot adtam a kocsinak illetve egy kicsit a gombkerék feketeségén is enyhítettem némi ezüsttel.