Proto 9.: Az átlagproto

 Mazda RX-500

(Matchbox)

bemutató

 Nem egy feltűnő kisautó a társai között. Semmi extra forma, semmi különlegesség. Egy átlagosan áramvonalas autó. A nagy hátsó fedél még nyílik is. Sokáig nem is volt ingerküszöb fölötti a modell, de a "Sosemvolt autók, prototípusok" sorozathoz keresve a Verdabörze virtuális pultján a következő szereplő került a képbe.

 

 

 Kicsit utánajárva a történetének, fény derült a kocsi eredetijére is. Ugyanis létezett, nemcsak statikus prototípusként, hanem mozgásképesen is. Ha nem is egészen olyan formában, ahogy azt a Matchbox 1971-ben megjelentette. Az 1:59 léptékű kisautót leginkább narancs karosszériával, fehér alappal és lila üvegezéssel ismerhetjük, de létezett zöldben, pirosban és sötétebb narancsban is. Az alját tekintve a fehér mellett a festetlen fémszín játszott még és az üvegek között is volt sárgás árnyalat. A kerekei már a Superfast kort tükrözik. A nyitható rész - motorházfedél - kissé alaposan elcsalt megoldás, köszönőviszonyban sincs az eredeti megoldással. Ezért a hátsó lámpák is ennek megfelelően egészen másképpen festenek kicsiben. Ez egy nagy melléfogás a gyártó részéről.

 

A beltér konzekvensen ezüstösen csillog - ahogy egy jövőbeli autó belsejéhez illik. Persze, ez jól mutat a lila szélvédőn keresztül is. Az első lámpa kidolgozása valószínűleg a korai prototípust idézi, ahol valójában csak a helye volt megjelölve, később szereltek ide valós világítótestet. A kisautó jobbkormányos, ahogy a valóságban is volt. A modell aljának fölhozása az oldal közepéig ügyesen sikerült, bár itt egy kis vegyesség jön elő. Az egyenes lezárás már a későbbiekben volt jellemző (más színe is volt az aljának eredetileg is), a terveken és a korai példányon egy finom kis íven keresztül  hátrafelé megemelkedett a választóvonal. Visszatérve a hátsó traktusra. Az eredeti autónál a motorházfedél - hosszanti tengely mentén - kétoldalt nyílik fel. Ezt teljesen újragondolták a Matchbox mérnökei, vélhetően a gyártási technológia miatt. Az eredeti hátsó lámpát is leegyszerűsítették, keskenyebb lett a sáv ahol elhelyezhetők lettek volna, ezért olyan amilyen. A szellőzőrácsokat nagyjából elhelyezték, de a két nagy tetőablak a motor fölött elmaradt. Ez pedig nagyon érdekes lett volna, hiszen a motor meg már ott van alatta. Kár mindezekért.

Az eredeti autó története a hatvanas évek vége felé indult, amikor is a Mazda szakemberei komoly energiákat fektettek a Wankel-motoros technika fejlesztésébe és ezzel párhuzamosan a biztonságtechnikába is. Nem ez az első Wankel-motoros Mazda, hiszen a Nürnburgringeen már futott a Mazda Cosmo egy figyelemreméltót, de a technika megbízhatósága és tömeges elterjesztése még előttük volt. A cég ötvenedik születésnapján, 1970-ben mutatták be a Tokyo Motor-Show-n a kéttárcsás 982 köbcentis, 247 lóerős, középre szerelt motorral épült koncepciómodellt. Ez a műanyag karosszériás autót szürke színűre festették addigra és már voltak elöl valódi lámpái is. Voltaképpen utcára is mehetett volna, szemben a korai változattal, ami bizonyos részleteiben eltért még ettől. Érdekességeként említhető a hátsó lámpa is, ahol változó színű fények (zöld-sárga-piros) jelezték volna hátrafelé, hogy az autó gyorsul, halad vagy éppen fékez, mindazoknak akik nem rendelkeznek térlátással, de ennek ellenére autót vezetnek.

A felújításnál igyekeztem az eredeti prototípusnak megfelelően kialakítani a megjelenést.