Commer Ice Cream Canteen
(Matchbox)
felújítás update
A fagyisautó mifelénk nem volt jellemző még az elmúlt évtizedekben sem, gördülő fagyis alkalmatossága Bagamérinek volt utoljára. Ezért nem meglepő, hogy ez a kisautó csodálkozást vált ki. Mert bizony Nagy-Britanniában nem kis hagyománya van az ilyen-olyan többé vagy kevésbé a megfelelő célra átalakított kocsiból árult hot-dognak, fagyinak, pizzának. Érdekesség, hogy a XX. század elején jelentek meg az első motorizált fagyiskocsik Angliában fölváltva a korábbi lovaskocsi alapú, jéghűtésű egységeket. A mi Commer járgányunk eredetije - ahogy a video is bemutatja - azonban a hatvanas-hetvenes években vált az angol gyerekek kedvencévé és az angliai kisvárosok utcáinak tartozékává
A Matchbox a hősi kort idézi kis Regular Wheels kerekeivel, melyek meglepően jól bírták a kiképzést és egyáltalán nem tágultak ki az átvezető lukak. Sajnos a kocsi többi része már nem volt ilyen szerencsés. Az alkotóvágy hatalmaskodott a szülői intelem és a józan ész felett, aminek az eredménye a fullosan (tetőablakot is beleértve) átfestett kocsira filctollal felvitt fekete bevonat. Ezután – gondolom nem kis erőfeszítés és szerszámhasználat következtében – a fagyisember is kitörött a kocsi eladóteréből. Ezt mondjuk nem annyira bánom, mert a kutya még hagyjám, de egy mozdulatlan ember egy kocsiban, az már nekem sok egy kicsit. Attól nem lesz életszerűbb, viszont – tudom, hogy - a gyerekek meg esetleg ezt értékelik jobban. Amikor ez a kocsi terveződött valószínűleg nem gondol(hat)tak az ötven évvel későbbi felnőtt gyűjtők igényeire.
Az 1/85 léptékű kisautót 1963 és 1967 között forgalmazták többféle kék és krémszín árnyalatban. Érdekes, hogy kétféle dekorációt is tettek rá. A karosszéria – az eredetiről készült fotók alapján - pontos kivitelezésű a kaszni rácsainál, éleinél, a részleteknél. Érdekes viszont, hogy a vezetőfülke eléggé elnagyolt, mert bár hatalmas ablakokon lehet belátni, nem találni benne kormányt, csak egy ülésszerű bakot. A hátsó, kiszolgáló résznél némi pultszerűséget és a hozzá való eszközöket is kialakítottak.
A felújítás során a festésen túl új ablakok, tetőablak és dekoráció készítése volt a feladat. Az érdekes ebből csak a tetőablak, mivel úgy gondolom, hogy az eredetivel ellentétben ennek célszerű színesnek lennie, mivel a napfény (nyár van a fagylaltosztáskor) igencsak felfűtené a fagyis munkahelyét, meg napszúrást is kaphatna a nagy ablakok alatt. Ezért kerestem egy átlátszó de színes műanyagdarabot és abból alakítottam ki a színezett üveg imitációt. Szerintem így még hangulatosabb is lett az elárusító rész, mert a nagy fehérségbe belejátszik az átszűrődő halványzöld fény.
A gyár múltja szintén a század első éveire nyúlik vissza, amikor is egy Linley nevű tehetséges mérnök egy új, recsegésmentes és egyszerűen kezelhető négyfokozatú sebességváltót alkotott meg, amit sikeresen építettek be egy-egy teherautóba. A jól sikerült sebességváltó sikerén felbuzdulva egy üzletember, Julian Harford egy teherautót terveztetett köré, és megalakította Dél Londonban a Commercial Car Company-t. A történet innentől kezdve nem túl érdekes, gyártottak teherautókat, buszokat és megmaradtak a szigeteken belül, szerényen, kitartóan. A hatvanas évek közepén jelent meg a kínálatukban a BF sorozatú furgon, amit előszeretettel építettek át fagyiskocsivá, de használták számos egyéb célra is, a polgári védelmi mentőautótól kezdve kisbuszon át a pénzszállítóig. Később a céget megvette a Chrysler, majd a francia PSA konszern, végül ami megmaradt belőle, azt 1981-ben a Renault.
Máshol nemigen terjedt el a furgon és a márka de a szigetországban a mai napig ismert. Fórumjai vannak a neten és hiába vannak már modernebb fagyisfurgonok egy-egy szebben restaurált példány igencsak sok elismert von maga után. A hátulról Nysa mikrobuszra elölről Renault Estafette-re hasonlító furgon számos angol filmben feltűnik a jellegzetes formájával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése