4Runner

 Toyota 4Runner

(Matchbox) 

 bemutató

  

 

 

Valóságban is tetszik, lássuk mit tud kicsiben! Hozza-e azt az érzést, amit a valódi? Legalább méretarányosan? Régóta kinéztem már, de most ez a zöld szín teljesen elcsábított. Kétlem, hogy a valóságban egy ilyen méretes terepjárónak ilyen színt adtak volna, de kicsiben mindenképpen ütős.  

 A Toyota Hilux terepjáró pickupjáról már volt szó itt korábban, így az alapmodell adatai ott olvashatóak. A 4Runner annak a kisteherautónak a zárt, polgáriasabb, sportosabb, luxus verziója. Annak minden jellemzőjével. Míg az ős egy szerszám, addig ez egy élvezhető autó, a megjelenése kori minden extrával fölszerelve akár. Több írás is szól róla, a Totalcar szakírójának kalandjairól az ő "Tehene" kapcsán. Sok apró jellemzőjét megismerhetjük ott. Amúgy a neve egy szójátékból jön. A "forerunner" előfutót, előfutárt, hírnököt jelent. Kiejtve pont úgy hangzik, mintha a négyes számot és futót mondanánk ki, tehát innen jön a 4Runner név, ami az összkerékhajtásra utal, ebben az értelmében "négyenfutót" is jelentve. (Persze a szójátékokkal az a baj, hogy elmagyarázva őket "kiszáradnak" és elvesztik eredeti mókásságukat, pedig állítjuk, hogy ez tulajdonképpen vicces.)

 Rövid ismertetőként azonban néhány adat had legyen ezen a helyen is. 1984-től kezdték gyártani és napjainkban is kapható immáron az ötödik generáció. A Matchbox az első generációt mintázta meg. Ez leginkább a kissé szögletes első kerékszélesítésekről ismerhető föl leginkább. Az én kedvencem a második generáció, a kissé gömbölyített vonalaival. Az első sorozatnál csak az első két ülés fölött volt valódi karosszéria, a hátsó traktust üvegszálas műanyag tetőrész fedte. A hátsó oldalsó üvegek teljesen egyedi módon kissé fölkúsznak az oldaléleken túl a tetőre is. Ez a kis fícsör egyedi részlet egyébként jellemző maradt még két további generációra is, mint egy védjegy.

2,4 literes karburátoros benzinmotorral szerelték elsőként. Később jöttek csak a nagyobb injektoros, majd dízel verziók is, egészen a V6 turbós változatig. Időközben a rugózás is finomodott és független kerékfelfüggesztést kapott a korábbi teherautós megoldások helyett. A kocsi Hilux Surf néven is megjelent egyes országokban. 

 Én az a fajta vagyok, aki szereti kézbe venni a dolgokat. Magamnak vannak, értem és nem az utókor potenciális befektetései. Ahhoz nagyobb és hosszabb távú önfegyelem (és tőke) szükségeltetik. Kigurítván a napvilágra első és sokadik ránézésre is tetszik. Egyetlen negatívuma a későbbiekben kiderül majd. A kerekei rendben vannak, a felni szép és még illik is a kaszni színéhez. Talán egy megjegyzés fűzhető ehhez az elemhez: a guminak csak a szélén van rece, belül teljesen sima. Mint amikor a túlfújt gumiabroncsok nullára kopnak. Ettől biztosan jobban gurul, de egy terepjárónál illúzióromboló lehet.

A felépítmény kellően magas. A kellően alatt értendő, hogy arányos a gép, kompromisszumot találtak a gyári  "lapulós" verzió és a tengerparti "gólyalábas" tuningőrület között. A lökhárítók szépen krómosak, ahogy illik, a kaszni is elég részletes. A dekorációról most nem merülök fejtegetésbe, de a nyilvánvalóan fantázia-szülte dizájn illik a kocsihoz és az ahhoz elképzelhető környezethez is. 

 Az ablakok szépek, vékonyak és kellő betekintést engednek a teljesen elfogadható belső térbe. Ahol a csomagtartó tájékán már viszont nem kicsit rugaszkodtak el a valóság lekicsinyítésekor az elfogadható színtől. Ezüstösen csillog a kárpit minden eleme. Megértem, hogy költséghatékonyság szükséges és a lökhárítókkal egy panelen készül a beltér is de ez szerintem már túlzás. (n)Agyon üti az egészet. Ennyire még a Lamborghini Marzal ülései sem csillogtak annak idején, viszont - kis képzavarral élve - a gyerekek szeme megcsillan rajta. Ott és akkor ez a lényeg. A jelenség amúgy sem új keletű, ez a gyakorlat már így fog maradni. 

 A beltéri szükséges(?), de rossz megoldásai közé tartozik még a hátsó rögzítőszegecs tömb bumfordi kiképzése is a csomagtartóban. Magyarul: oszlopot szállít ott. A padlólemezen alulról található valamilyen technikai imitáció, ami talán elég is. De hátul tettek egy pótkerék imitációt is a szegecselés eltakarására. Viszont elég vékony és jóval kisebb, mint a rendes kerekek. Ez is így sikerült. Ez pont olyan dolog, hogy nem került volna semmivel sem több tervezési vagy kivitelezési munkába, energiába, pénzbe ha a valósághoz hűebb méreteket alkalmaznak.

Bár 2010-2016 között több színben is kiadták, de ez az élénk zöld tűnik a legtetszetősebbnek. Talán a színes felni teszi, de kiemelkedik a többi közül. Amúgy a többi sem rossz ez esetben. Bár némi kiegészítő festés azért szükségeltetett a lámpák esetében. Esős időben íródó Matchbox tesztnél nem is lehetnek a képek sem ettől eltérő hangulatúak.