Minek az ilyen?

 Lamborghini Miura

(Hot Wheels - Matchbox)

dualteszt

Ez a kis írás annak kapcsán született, hogy kezembe került a HW 2019-ben megjelent Miura kiadása. És igencsak elcsodálkoztam, hogy miként és miért kell lerontani valamit ami egyszer már szépen megalkotódott - igaz a cégen belül, de a másik irodában. Ő követte el. Persze létezik olyan, hogy egy autót "hotrodosítunk" vagy "átértelmezzük", de ez nem az, ez ahhoz kevés.

 

Az eredeti és a (MB) kisautó is nagyon szép, arányos, kecses formájú. Itt meg olyan szinten hatotta át az igyekezet a tervezőt, hogy valamit hozzátegyen a széphez, hogy a HW felemás kerekű ideológiáját a polcról levéve, idepasszintotta. Kár volt a munkáért. Ugyan jól látszik, hogy az alap karosszéria ugyanaz csak a hátsó kerékkivágást kellett megnövelni, de ez éppen elég volt. Mintha egy kis levezető csuklógyakorlat lenne.

 

  

 A MB kerekei is jobban utaltak az eredetire (ballonosabbak a kerekek) mint ezek a modern küllősök. Amúgy érdemes részleteiben is megvizsgálni a két spiáterdarabot, a további - nem bántó - különbségek felfedezésére. Elölről indulva nem lehet találni változásokat, ám a motorháztetőn fölfelé haladva látszik, hogy az ablaktörlő lapátokat már lespórolták. Pedig azok az eredetin is jól látszanak. Oldalt haladva hátrafelé a küszöb ezüstös burkolata stimmell mindkettőnél. A HW itt egy kicsit többet tampozott mert az ajtó mögött a logot és a föliratot is odatette, ami a MB sorozatán nincs. Aztán itt jön a nagyobb kerékív....

Hátulról nézve kicsit vegyesebb a kép. Az eredetin a hátsó fekete betétpanel a lapított méhsejtmintás formájával a korabeli Lambok jellemzője. Ez a MB esetében a helyén van, míg a HW lehagyta, legalábbis a színezés - mint fontos elem - tekintetében. A kipufogókat alig érezhetően, de egyformán "jelezték", ami viszont a régin igencsak hangsúlyos volt. A HW esetében a hátsó rendszám belekerült ebbe a - náluk virtuális - fekete sávba, ami a valóságban jóval fölötte volt. És ebbe a sávba tettek egy pár fényvisszaverő csíkot, ami nem volt ott eredetileg. A lámpákat viszont valósághűebben színezték. A föliratok mindkettőn jók.

 

A fentieket figyelembe véve nem javasolnám a kisautót azoknak akik az eredeti autók modelljeinek gyűjteményét tartják hangsúlyosnak, viszont ajánlható a gyerekeknek akiknek mindegy a kerékméret és aztán irány a homokozó. Had fogyjanak mihamarabb a körforgásból...

A típustörténet alább és egy link a targatetős példányhoz:

A Lamborghini a Miurát 1966 és 1972 között gyártotta. A kocsi terveit Marcello Gandini készítette akinek már történt említése ezen blogon is. Maga a kocsi az európai kétüléses, csúcsminőségű középmotoros sportkocsi kategória vezető darabja hivatott lenni a gyáriak elgondolása szerint. Megjelenésekor a leggyorsabb kapható közúti autó volt, a V12-es négyliteres, középen keresztben elhelyezett motorjával. Érdekesség, hogy a gyár mérnökei szinte stikában, a szabadidejükben csiszolgatták a terveket, mert a cégtulajdonos Ferruccio Lamborghini egy nagykategóriás luxusautót kívánt gyártani inkább. A sportkocsikat a szomszédban már gyártották őszerinte, és itt a nagy konkurensére a Ferrarira gondolt. De mint az már történelemként ismert, valahogy mégis csak sikerült megnyerni a főnököt az ügynek, hogy bízzon a három mérnöke tudásában, és így elkészült a bemutató darab P400 néven. Sok vesztenivalója végül is nem volt, mert a motor a korábbi modellekből jött, így „csak” a többi alkatrészt kellett kitalálni és összeilleszteni.

A kocsinak előző évben csak az önhordó alvázát a beépített impozáns látványú motorral együtt villantották meg. Apránként méricskélték tehát a fogadtatást. Az 1966-os Genfi Autoshow szakmai közönsége elismerően nyilatkozott immár a Bertone iroda által tervezett alumínium és acél kombinációjából készült karosszériával kompletten megjelenő kocsiról. A kecses megjelenésről, a pillekönnyű karosszériáról és az ígért hatalmas teljesítményről beszéltek leginkább. Tulajdonképpen ez alkotja a sportkocsit magát - ha szűken vesszük. Meg a jóvágású belső tér. Tehát – a következő évtől - elkezdték gyártani Miura néven és a Countach megjelenéséig a legsikeresebb Lamborghini volt. Ekkor újult meg a Lamborghinik jelvénye is. A Miura szó egyébként bikát jelent. Filmes karrierje többek között az Olasz meló című filmben tárgyiasult. 

Érdekesség, hogy készült gyárilag egy targatetős változat is ami egy alumínium cég bemutató autója ZN75 néven. A többi tető nélküli modell csak egyedi átalakítás. Az autó egyébként biztosan nagyon vonzó még mindig gazdagabb körökben, hiszen az egykori sah féltve őrzött példányát Nicolas Cage vette meg nemrég 490.000 dollárért. A modell története során több fejlesztés is történt, motorikusan, technikailag és külsőleg is egyaránt -ahogy ez lenni szokott – így különböző kódú modellekkel találkozhatunk. Érdekes megemlíteni a kocsi első és hátsó nyíló elemeit, nagyon tetszetős megjelenésűek.

A formája teljesen keresztülhatol a történelmen, mert néhány éve egy retrováltozat is megjelent belőle. És láss csodát: addig reszelték a mai modern formákat és szélcsatornás szappanalakú cad-es dizájnokat, míg a végén kijött ugyanaz a kocsi. Biztos, hogy már modern technika van a még modernebb anyagú karosszéria alatt, de a forma időtállónak bizonyult. Ha egy Miurát elkezdenek megváltoztatni, az már nem Miura lesz. És ezt így tartom helyesnek, őrizz(ü/é)k meg ami szép és jó volt régen és ne akarjunk mai stílusokat sablonosan ráerőltetni.

 

Racing 11: F1 a Sehonnani

 

F1

(??????)

felújítás

   Valójában minden(v)evő vagyok, vagyis ami szép számomra, ami megtetszik, amiben fantáziát látok, amit nagyon élethűnek gondolok azt megszerzem. Így történik az is, hogy sok Matchbox nem lesz meg a gyűjteményemben, mert nem ütik meg azt a mértéket. Nem a teljes sorra törekszem tehát. A fentiek alapján tehát az is megesik, hogy valami noname fantasy dolgot is megveszek, mert meglátok benne valamit.

 

 

 

Megtörtént egy ilyen beszerzés ezzel a kisautóval is. Arányos, szép formájú versenyautónak láttam. Bár a lépték ismerete híján nem igazán lehet kategóriába sorolni, az aerodinamikai kialakítások okán bármelyik kategóriában is indulhatna, nemcsak a Formula 1-ben. Az alján csak a gyártó ország felirata látszik.

 

A felújítás során egy egyszerű dizájn járt a fejemben: fehér szín kevés dekorral, valóság és fantasy egyben. Kapott egy rendesebb és hozzáillőbb kerékgarnitúrát és ezzel késszé nyilvánítottam. 

DB 7

 Aston Martin DB7

(Matchbox)

felújítás

Amikor az amerikai Ford megvásárolta a Jaguart és az Aston Martint is, az új vezetés a félbehagyott Jaguar XJ41/42 projektben meglátta a lehetőséget, Megbízták Ian Callumot, hogy tervezze meg elképzelt karosszériáját az XJ41 köré. Az elkészült autót bemutatta a Jaguar vezetőségének, akik elutasították azt. A Jaguar XJ220 fejlesztése miatt a Ford a magas fejlesztési költségek és az 1990-es évek gazdasági visszaesése miatt nem volt túl lelkes az új Aston Martin modellek fejlesztése iránt. Ian Callum ismét azt a feladatot kapta, hogy alakítsa át az autót, hogy úgy nézzen ki, mint egy Aston Martin.  A "belépő szintű" modellként pozícionált DB7 hajtástechnikája a hathengeres Jaguar AJ6 motoron alapult, a platformja is Jaguar, az XJS platform továbbfejlesztése, bár sok változtatással.  Az akkori korlátozott pénzügyi támogatás miatt a végtermék számos alkatrészt megosztott a Ford tulajdonában lévő más márkákból is, ami aztán valahogy a kocsin érződött is. A hátsó lámpák a Mazda 323 F-től, a Chrome kilincsek a Mazda 323 Estate-től, az irányjelzők a Mazda MX-5-től, a belső külső tükör kapcsolói pedig a Ford Scorpio-tól származtak. Az egyetlen idegen alkatrész a külső visszapillantó tükrök lennének, amelyeket a Citroën CX-szel közösen használtak. A teljes projekt 30 millió dollárba került. Ezért aztán egy elég jellegtelen modellje lett az Astonnak a DB7. Tény, hogy egy luxus GT, de inkább csak bizonyos társadalmi rétegeket lehet vele megcélozni, akik tehetősek, de nem foglalkoznak egy autó technikai kérdéseivel, a kocsi műszaki összetételével, de még talán az esztétikát is figyelmen kívül hagyják. A brand és az árcédula számít csak. 1994-2004 között árulták, kupé és kabrió változatokban.

A DB7 és változatai voltak az egyedüli Aston Martin autók, amelyeket Bloxhamben gyártottak, és az egyetlenek, amelyek a Jaguartól örökölt acél konstrukcióval rendelkeztek (az Aston Martin hagyományosan alumíniumot használt autói karosszériájának felépítéséhez) A kompresszoros, sorhatos alap motor teljesítménye 340 lóerő volt. de 1999-ben a Genfi Autószalonon bemutatták az erősebb DB7 V12 Vantage-t, melynek 5,9 literes, 48 ​​szelepes, V12-es motorjának teljesítménye 426 lóerő lett. A TREMEC T-56 hatfokozatú kézi vagy a ZF 5HP30 ötfokozatú automata váltón keresztül hajtott az autó és így elérte a 299 km/h végsebességet is. 

Gyors volt a Matchbox, hiszen az eredeti modell megjelenésével egyidőben már ki is jött a hatvanad méretű modellváltozat. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 2010-ig volt kínálatban. Ezalatt többféle szürke, fehér, kék és zöld színekben volt kapható. Érdekessége, hogy nem spóroltak a kerekekkel, többféle keréktípussal is szerelték, sőt a legtöbbet egy szép és ritka változattal (pc20-bksv-GYEwh) feliratos gumikkal. Ezeknél a példányoknál a kifestések is gazdagabbak voltak megjelentek több változatban is már a lámpáknál, hűtőrácsoknál és a szélvédőkereten is. A beltér viszont nem változott, az maradt a nem túl bonyolult alapváltozat. Ami érdekesség még az ablakok esetében, hogy volt egy ezüstös felületű, átlátszatlan verzió is, ami azért elég ritka a márka történetében.

  Maga a forma és a kialakítás az adott Matchbox érának megfelelő: nem túlbonyolított, de azért a fontosabb részletek megtalálhatóak rajta. Messze nem hozza az eredeti autó lapulását, sportosságát. A kifestések, kiváltképpen a teljes körű kifestések hangsúlyozzák ki igazán ezeket a finomságokat vagy éppen azok hiányát. Az alapváltozatnál ezek szinte elsikkadnak. Egyes sorozatoknál még matricákkal is megpróbálkoztak a még előkelőbb hatás érdekében.  

A felújítás során semmi extrára nem törekedtem, igyekeztem az eredeti állapothoz közeli, azt fölülről közelítő szintet elérni. A ronda sárga ablak módosíthatatlan és ez nagyon rányomja a bélyegét a kisautóra.