Drott Excavator
(Matchbox)
felújítás
Ugyanis az elnevezés a modell dózer alján: Drott Excavator
Az exkavátorról én mindig úgy tudtam, hogy a közönséges markolónak az idegen - esetünkben angol - elnevezése. Nézzük akkor mi az igazság! A szó eredete az angol excavate= kiás szó.
Bár az excavator megnevezést helyenként földtolónak is írják magyarra ferdítve (nyilván nem szakemberek hanem csak egyszerű fordítók, akiknek mindegy, hogy egy gép a földet tolja, kiássa vagy simítja), valójában a helyes definíció: a talajt markolókanállal kiemelő gép. Ennek megfelelően az eredeti név is elég megtévesztő, kíváncsi lennék az okára: vajon miért írták rá ezt a megnevezést?
A kutatásaim alapján leginkább egy Drott TD9-re hasonlít a kis modellmunkagép, bár abból is volt többféle kivitel. A Drott céget Amerikában alapították 1916-ban és 1968-ig létezett. Számos (föld)munkagép gyártó cég történetét keresve az látszik leginkább, hogy ezek a cégek egymást vásárolták meg, vagy föl, egybeolvadtak és különváltak ismertebb és kevésbé ismert cégnevek egyesültek és ismét önállósodtak, specializálódtak, túléltek vagy tönkrementek. A Drott sem kivétel, de ezt a gazdaságtörténeti részt kihagyhatjuk. Talán annyi érdekesség fűzhető a cég nevéhez, hogy elsőként fejlesztette ki az négyfunkciós munkagépet: földgyalu+földtoló+markoló+rakodó. Ez újdonság volt akkoriban, hiszen még csak fejlődőben voltak az egyes földmunkákhoz kapcsolható speciális gépek. Az addig mechanikus (láncos, rudas) megoldásokat egyre inkább felváltotta a hidraulikus mozgatási mód. Módosították a munkalapokat, kanalakat a többfunkciós felhasználáshoz. Nagyobb erő, nagyobb teljesítmény, pontosabb és gyorsabb mozgás valamint egyre több funkció jellemezte ezeket. Később – a lánctalpas korszak kiteljesedésekor - már a meghajtás is hidrosztatikus rendszerekkel működött.
A Matchbox 1962-ben formázta meg először és piros színben adta ki a kis munkagépet. 1966-tól narancs árnyalatban került a polcokra. A forma nem változott: többé kevésbé részletes kimunkálás, jellemző alkatrészek hangsúlyozása, gumi lánctalp és egy föl-le mozgatható (merev szárú) tolólemez. Az 1:60 lépték arra enged következtetni, hogy az eredeti gép is inkább kompakt méretű volt, vagyis a ma megszokott bulldózerekhez képest kisebb megjelenéssel bírt. Strapabíró szerkezet, bár a gumi lánctalpak itt is hamar letekerednek és semmibe vesznek ha egy kisgyerek elkezd játszani vele.
A felújítás során semmi extra
megoldásra nem törekedtem, az egyetlen kihívás a lánctalp pótlása volt. Eredeti beszerzése nem kis feladat és nem is olcsó, de lehetséges. Legyártani szintén lehetséges, amennyiben egy eredeti legalább rendelkezésre áll. Én egy harmadik utat választottam. Megfelelő gumi bordásszíjat kell keresni és azt méretre szabni. Egy nyomtatóban leltem rá a megfelelő méretű gumiszíjra. Kivágtam a megfelelő méretet és a kerekekre való ráhajtogatás után a két végét egy toldóval összeragasztottam. Valamelyest működik is, de itt nem ez volt az igazi cél.
Az ilyen jellegű munkagépek arra
nagyon jók, hogy a lapos trélerek platóján szépen mutassanak, így történik ez
többször nálam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése