Arisztokratikusan megoldva

 Aston Martin DBS Volante

(Matchbox)

bemutató update

 

Az Aston Martinokról sok mindent lehet tudni, de – talán az exkluzivitása révén - azért mégis csak egy távoli és elérhetetlen luxust jelent a szemünkben. Cirka 285.000 angol fontért máris 007-esnek érezhetjük magunkat. Ezt a modellt láthattuk a James Bond sorozat Casino Royale és Quantum of Solace epizódjaiban is. Még törve is! Igaz nem kabrióként. A DBS Volante hatliteres, V12-es, kézi összeszerelésű – Kölnben (!) készülő - motorja a maga 510 lóerejével nem csekélység még ebben a kategóriában sem. A luxusfelszereléseket, karbonokat, könnyűfém ötvözetű alkatrészeket, marhabőrös belsőket nem is érdemes már említeni, itt ez természetes.

A cég tizenhatodik kabriója a legfejlettebb tetőmozgató mechanizmussal rendelkezik. Gondolom, az elsőét sem nagyolták el, tehát ebben a műfajban aztán jobbról nem is beszélhetünk. Szerintem csak erről a részéről is már lehetne egy-két önálló írást összehozni, a kocsi többi érdekességén kívül. Az izmos kinézetű, 2+2 üléses GT formaterve sem utolsó de szinte minden részletnél megállhat a hozzáértő szem és elcsodálkozhat a finom megoldásokon. Amik mellesleg nagyon elegánsak és nagyon angolosak is. Itt már olyan magasságokban beszélhetünk az arisztokratikus előkelőségről és szőrszálhasogatóan mesterkélt módon kimondott követelményekről, amik a józan műszaki ésszel éppenséggel még igazolhatók, viszont mivel lehetséges a kivitelezésük, ezért – jó pénzért – azt is kitalálják, megvalósítják, legyártják és beleteszik. Aztán meg megemlítik. Sokszor. És ez így van jól ezekben a körökben, mert egyébként unatkoznának a klubban. 

 

 

 

Abszolút csúcs dolgokról beszélhetünk minden porcikája esetében, és ami a lényeg, hogy ennek ellenére - némely kortársával ellentétben - még szép is az autó. Mi több, szemet vonzó. Ilyet érdemes megmintázni kicsiben. Viszont elnagyolni nem szabad. A Matchbox sem tett ilyet ezúttal.

A Matchbox változatra egy jó szót találtam: tökéletes. Akik olvasták már írásaimat, azok talán emlékeznek, hogy itt-ott bizony eléggé negatív színben állítottam be – főképpen a régebbi - Matchbox kisautók léptékarányos megjelenítését. Ilyenkor elsősorban az eredeti és a kisautó arányait boncolgattam, hogy miért is nem lehet egyből felismerni némelyiket a polcon. Nos, az Aston esetében ez a véleményem pont az ellenkezőjére változott. Akár egymás mellett nézzük, akár egymásra téve az azonos nézeteket, rá kell döbbenjünk a pontosságra, aránykövetésre. 

Külön-külön is látszik a hasonlóság

 

Egymásra montírozva pedig  bebizonyosodik a tökéletesség

 

A részletek, a színek, a formák kicsiben is olyanok mint az eredetinél

És ez nem csak a külsőre, de a belsejére és annak részletgazdagságára is igaz. A belseje nem csak valamilyen belső rész, hanem a valósághoz igencsak közelítő kialakítású. Ha jól megnézzük még a kárpit színárnyalata is teljesen hasonló igyekszik lenni, a kaszni színéről meg nem is beszélve. Talán az első lámpák grafikája nem érthető egészen, de ha ezt betudjuk a bura ködös dél-angliai tengerparti naplemente fényjátékát visszatükröző csillogásának, akkor elfogadható. Egyetlen gyengéje a dolognak, a szélvédő fémkeret nélkülisége, amire nyilván lehet gyártástechnológiai okokat is találni - találtak is. Lépjünk tovább! A hátsó lámpák festetlensége nem feltűnő ebben a karosszériaszínben, akárcsak eredetileg. Jó, hogy - legalább - egy ilyen kis angol arisztokrata - és filmsztár - gyöngyszem állhatott be a garázsomba.