Angolzöldben

 Aston Martin DBR1

(Matchbox)

bemutató

 

A kisautó 2020-ban jelent meg a kínálatban, és azóta is a listán van. Ezüst, sötétzöld és bordó színekben létezik, modern ötküllős, furcsa fekete ötküllős+gyorcsavaros (Cut Tri Spoke) és sűrű küllős kerekeken. Ez utóbbi áll neki jól inkább, hiszen az eredeti autó időszakában az volt a trend (és a technika) ebben a kategóriában. A színek közül kizárólag a sötétzöldet kínálnám, hiszen akkortájt az angol versenyautókhoz a sötétzöld szín tartozott (fél)hivatalosan. Az első lámpái színezettek, a hátsók nem, némelyik verzión még versenyszám is van. A hűtőrácsok melletti ovális légbeömlők rácsozata viszont a homályba veszett, a kisautón csak egy púp maradt belőle. pedig a tamponra ez is ráférhetett volna még és nagyot dobott volna rajta. Így csak egy rejtély azok számára akik nem ismerik az eredeti autó elejét részletesen. A beltér – ami jól látszik ebben az esetben – szürke, fekete vagy piros színű, a kidolgozottsága megfelelő. Itt talán a szürke mellett a barna lett volna még szép, olyannal viszont nem találkoztam. Az 1:64 léptékű modell elérhető bliszteres és papírdobozos változatban is.

 

A kisautó szép formájú, jól hozza az eredeti, 1956-os autó megjelenését, bár annak a kecsessége valahogy elmarad számomra. A rámontírozott rajzokat nézve lehet tépelődni a kérdésen. Ennek talán az öntvény műszaki korlátai az oka, ez jól megfigyelhető az első hűtőrácson. De az is lehet, hogy a festés sikerült túl vastagra. Mindenesetre azok számára akik az eredetivel való összevetést értékelik, készítettem egy kis fotópáros összeállítást...

 

 A DBR1 az Aston Martin 1956-ban bemutatott versenyautója volt, melyet világbajnoki megmérettetésre szántak. Az Aston Martin megvásárlása óta, David Brown tulajdonos folytatni akarta a cég háború előtti vágyát, hogy megnyerje a hosszútávú autóversenyeket. A DB1-hez, a DB2-höz és a DB3-hoz hasonlóan az 1950-es évek elején készült autói is gyengék voltak egy ilyen feladathoz. 

 

Az ötvenes évek végén, úgy alakultak a versenyszabályok, hogy többé nem kellett közúti autókon alapuló modelleket használniuk kiindulásképpen, hanem szabadon épülhettek kimondottan versenycélra a gépek. Ezért 1956-ra az Aston Martin megalkotta a DBR1-et, Ted Cutting főtervezővel az élen. Új alváz terve került a rajzlapokra, megnövelt merevséggel és csökkentett tömeggel. Annak ellenére, hogy az új dizájnnak hosszabb volt a tengelytávja és szélesebb nyomtávja, 300 fonttal könnyebb volt magnéziumötvözet karosszériája, a jól megtervezett csővázas kialakítás miatt.  

 

 A karosszéria a DB3S formájából fejlődött ki, azt finomították, alakították. A legfigyelemreméltóbb talán az első sárvédő volt, aminek immáron zárt formája lett, a korábbi hátul nyitott megoldáshoz képest. Ezzel is az aerodinamikai javulást segítették. A csővázas karosszérián oldalt az első kerék mögött egy nagy, háromszög alakú szellőzőnyílást alakítottak ki, amely formai jellemzővé válik az összes jövőbeli Aston Martinon. A DBR1-et eredetileg egy kisebb, 2,5 literes új, teljesen könnyűfém versenymotorral szerelték (RB6.250 amely nagyon lazán származott a Lagonda Straight-6 motor versenyváltozatából), hogy megfeleljen az akkori Le Mans-i 24 órás előírásnak, míg a 250 lóerős teljesítményű RB6.300 Straight-6 az 1957-es szezonra lett kifejlesztve.

 

1958-ban Stirling Moss és Jack Brabham megnyerte a nürburgringi 1000 kilométert a kocsival, de Le Mans-ban abban az évben nem jártak szerencsével. Azonban az itt nyert tapasztalatok segítették az Aston Martint 1959-ben világbajnoki címhez jutni, mindössze négy autóval. Leghíresebb az 1959-es 24 órás Le Mans-i verseny győztese, az Aston Martin egyetlen egyértelmű győzelme az endurance-klasszikuson. Egyike annak a három autónak, amely az 1950-es években megnyerte a Sportautó Világbajnokságot és a Le Mans-i 24 órás versenyt is ugyanabban az évben (a többi a Ferrari 375 Plus 1954-ben és a Ferrari 250TR 1958-ban). Ráadásul a hat világbajnoki győzelem rekord volt az 1950-es években minden autó számára, és maradt is jóideig.  2017-ben világrekord áron adták el egy DBR1-et, 22 555 000 USD-ért.