Tűzoltóautók 14.: A korszerű svéd

 Scania P360 tűzoltó fecskendő

(Matchbox)

bemutató

 Tűzoltóautós sorozatom következő tagja nem szorult felújításra, inkább csak apróbb kiegészítő festéseket eszközöltem rajta. A Matchbox 2018-19-es kínálatában szerepel piros, rózsaszín és világoszöld színekben, különböző dekorációkkal. A kisautó szép munka, jók és élethűek a dekorációk. A léptéke erősen teherautós, hiszen a  valóságban is elég hosszú a jármű. Vagyis nehéz léptékhelyes (tűzoltó)autós környezetbe illeszteni. Ez nem baj, csak egy jellemző.

Az eredeti autó egy valóban létező Scania P360 fecskendő, amit jól sikerült kicsibe is átültetni. Bár hozzá kell tenni ismét, hogy a tűzoltószereknél nagyon gyakori az egyedi megoldások alkalmazása, ami részleteiben jelenthet valamennyi eltérést a kocsi bármely részén.

Talán az egyik gyenge pontja a beltér hiányát jótékonyan elfedő sötétkék szélvédő és az ebből kinövő fényhíd. Ugyanis ez olyan sötétre sikerült, hogy inkább fekete mint kék. Így nem olyan hatásos, többet kell beleképzelni mint amilyen.

 

(Egy kicsit rá kellett segítenem a képernyőn a fényhíd kékjére...) 

 

 

 

Scania-történet:

 

A céget egy gépgyártó és egy vagongyártó vállalkozásból gyúrták össze:  a Maskinsfabriks Aktiebolaget Scania és a Vagnfabriksaktiebolaget i Södertälje közös utódja a Scania, egyelőre még Scania-Vabis néven, melyból a Vabis lekerült 1968-banViszont még ebben az évben fúzióra lépnek a Saab repülőgépgyártó vállalattal így most már Saab-Scania lett a cég neve. A fő profilnak a járműgyártást, leginkább a teherautógyártást tekinthetjük, de emellet számos más gépészeti, járműipari tevékenység is a profiljukba tartozott.

A racionális svéd gondolkodásmód alapján megpróbálták minél több azonos alkatrészből összeépíteni a különböző típusú teherautóikat, ezzel is csökkentve a költségeket. Bár a teherautóknál a csőrős és a sima homlokfalú fülkék is a palettán voltak még ebben az összefüggésben is számos közös karosszériaelemet találtak ki. A teherautóikat három kategóriában „M”, „H” vagy „E'” kóddal készítették,  attól függően, hogy közepes (medium), nehéz (heavy) vagy extra neház volt a kocsik teherbírása. Ezen felül a csőrösöket még egy „T” betűjelzéssel is megkülönböztették.

A 80-as években a teherautó iparban is egyre nagyobb szerepet kapott az elektronika, ennek megfelelően az ő autóikban is megjelentek az addig ismeretlen berendezések (elektromos sebességváltó, elektromos blokkolásgátló, elektromos üzemanyag befecskendező, stb.), amiket célszerűen hárombetűs rövidítésekkel jelöltek. 2005-ben – érdeklődés hiánya miatt - leállították a csőrös kamionok gyártását, így T jelzésűt nem készítettek többé.

A Scania név a dél svédországi Schonen tartomány latin nevéből származik. A griff madár a tartomány címerében is megjelenik, így a cég is magáévá tette.

 

 

 

 

Generációs különbségek

A Transitok egykoron, közben és ma

 

 A generációk bemutatása Matchboxokkal

 

A Ford Transit modelljei nem kevésszer szerepeltek már itt a blogomon. Hol csak bemutatva, hol átalakítva, hol pedig egyenesen világelsőként. Mindig szerepelt a leírásban, hogy hányadik generáció, de sokszor talán zavarosnak is tűnt mindez. Most pedig, ez a mai bejegyzés egy kiváló alkalom arra, hogy rendberakjuk a Ford Transitok különböző generációit a Matchbox kisautók segítségével.
Kezdjük mindjárt ott, hogy a Transit história első darabja sem egészen egyértelmű. Történt ugyanis, hogy a Ford 1953-ban elkészítette (talán a VW T1 furgon-busz és mindenes sikerének hatására) a saját furgonjukat FK1000 (Ford Köln 1000 kg teherbírás) kód alatt. Ezt Taunus Transitnak hívták már a kereskedésekben és nem nagyon tűnt ki formájával az akkori autódizájn trendből. Talán próbaként jelentették meg, bizonytalankodva a sikerben, ezt ma már nem tudjuk, de tény, hogy a kocsi kevéssé ismert és kevés is van belőle. Szemben például a Volkswagennel vagy a Mercedessel, de még akár az Opel Blitz-cel is. Az alábbi felsorolás tűnik a legbiztosabbnak, mivel léteznek más elvek szerinti sorbarendezések is, azonban ott  - eléggé furcsa módon - az alváltozatokkal is hizlalják a sort, így lehet például a mi 6. generációnk mások listájában a nyolcadik.

0. generáció, 1953-1965: Taunus Transit, amiből a Matchbox nem készített modellautót

1. generáció, 1965-1978: az első csőrös változat, amiből volt hosszított orrú is

2. generáció, 1978-1986: az alapforma maradt, de egyszerűsítettek a részleteken, kissé szögletesebb lett a kocsi

3. generáció, 1986-2000: az áramvonalasság megjelenik, nagy első ferde homlokfelülettel

4. generáció, 2000-2006: a homlokfelület homogenitását élekkel, dudorokkal törik meg

5. generáció, 2006-2013: a függőleges lámpás, no comment

 

 

6. generáció, 2013- : modern megjelenés, nagy hűtőmaszk, magasra helyezett lámpák, finom élek mindenhol

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A költöztető

 Guy Pickford Removal Van

(Matchbox)

felújítás

 Bár egyszerűnek tűnik ránézésre a kisautó de mégis fölkeltette a figyelmemet. Nagyon megtetszett benne a funkcionalitás. Az eredeti autó  egy 1949-es kiadású Guy Wolf is egy nagyon egyszerű vonalakkal/síkokkal körülvett nagy mennyiségű belső légtér volt, tipikusan célorientált kivitel: minél nagyobb szállítási térfogat. Az eredeti kisautón levő felirat ugyan a Pickford teherautós cég feliratát viselte, de akár lehetett volna John Lewis bútorszállító cégé is.

 Egy kis GUY történelem, a régi - és többségében mára már el is feledett - angol autómárkáról:

Sydney S. Guy alapította wolverhampton-i gyár autókat, buszokat és tehergépkocsikat gyártott 1914-től egészen 1982-ig. Talán a megújuló képességének és a széles termékpalettának köszönhetően túlélt két világháborút és rengeteg járművet adott az ország(ok) gazdasági fellendüléseihez, a teherszállításhoz és a tömegközlekedés fejlődéséhez (elsősorban Nagy Britanniában). A modern anyagismeretnek és újító szemléletnek köszönhetően alkalmazni kezdték a préselt acélokat a korábbi hengereltek helyett, így könnyebbek és teherbíróbbak, szilárdabbak lettek a járműveik. 1924-től a cég jelvénye egy indián fej, az alábbi fölirattal: Feathers in our Cap ami körülbelül annyit tesz, hogy: tollas sapka. Időközben kifejlesztették az egyik első angol V8-as blokkot is, több kisebb autógyár sikeréhez hozzájárulva ezzel. Több sikeres modelljük is volt a háború után. Rengeteg féle karosszériaváltozatban készített városi, emeletes és távolsági buszokat, de a korabeli angol  teherautók között is nagyon sok Guy márkjú futott, a kis platóstól elkezdve a nagy tartálykocsikon át egészen a nehézteher szállító trailerekig.

 

Az egyik ilyen jól kitalált típus a Wolf alvázas teherautómodell 1933-ban jelent meg. Négyhengeres, 3,3 literes 50 lóerős benzinmotor hajtotta, négysebességes váltón keresztül. Rövid és hosszú tengelytávú változatban is készült a sokoldalú használhatóság érdekében. Az egyik sikeres modelljük lett hamarosan, és nemcsak a hazájában, hanem számos idegen ország területén is. Talán ez a flexibilitásásnak köszönhető, hiszen nagyon sokféle felépítményt lehetett rászerelni a gyári alvázra. A háború után is gyártották egészen 1955-ig. A gyártás vége felé már Perkins dízellel is lehetett rendelni.

 

A kisautó a maga nemes egyszerűségében is szép megjelenésű, bár a dobozformán mindenképpen segíteni kell egy szép színnel és egy jó fölirattal az oldalán. A modell 1960-1963-ig volt a kínálatban. Eredetileg sötétkék alapszínben, később megjelent egy zöld, majd egy világoszöld változat is, mind Pickford felirattal. Végül egy bézs színben is kiadták, egész más felirattal, de mégis Pickford néven. A kornak megfelelően fekete RW kerekeken, ami a hosszútávú stabilitást biztosította a vele játszó gyerekeknek, akik valamit beletömködve próbáltak játszani vele. A hátsó - eredetileg is redőnyimitációs - ajtó már nem volt ennyire strapabíró, el is veszett szinte mindegyikről. Ezt egy fix, hasonlóan redőnyimitációs hátfallal pótoltam.

 

 

  A hozzám került kis bútorszállító sem nézett ki másképpen. rozsdás is volt, hiányos is volt de látszott rajta, hogy érdemes hozzányúlni. A szétszedésnél már egy érdekességre is bukkantam, amit spiáterből készült modelleknél nagyon ritkán alkalmaznak csak: bepattintós volt az alváza padlólemeze. Ez egy ilyen rugalmatlan anyagnál nem a gyakori szétszedésre van kitalálva, így óvatosan kellet szétválasztani a két felet, hogy minél kisebb hajlítással ki tudjon akadni a kis pöcök.

 

Itt látszik, hogy csak egy kis bepattintós pöcök tartja a helyén az alját

A tervem az volt, hogy az eredeti színtől és dekorációtól nagyon eltérőt teszek rá, bár mindvégig megtartva az eredeti és korhű kinézetet. Így egy konkurens fantáziacég logoja (Easter Egg) került rá. Sajnos hosszában (66mm) és léptékében (1:112) csak a kortársaihoz tud illeszkedni, modernebb társai már jóval nagyobb méretűek.