RR SS Black Shadow

 Rolls Royce Silver Shadow

(Matchbox)

felújítás

 update

 

 

Lehet, hogy véletlen, lehet, hogy titkos oka van, de bizonyos Matchbox típusok nagyon ritkák a kisautó-kereskedelem virtuális pultján. Mások meg gyakran előfordulnak. Ilyenek például a Rolls-Royce Silver Shadow különböző változatai. Akik már gyakrabban olvassák ezt a blogot, találkozhattak a típussal és sejthetik, hogy engem inkább a karcos, leharcolt példányok ihletnek meg. Nekem ők jelentik a kihívást. Az ő restaurálásuk vagy éppen átalakításuk jelentik az örömet, a mennyiségi kihívásokkal szemben.

 

A kezdő képek jól mutatják, hogy a Rollsok amik hozzám kerültek messzemenően kielégítik a romos Matchbox definícióját. Viszont maga a kisautó nagyon jó alap. Talán mert ebben is – mint az igaziban – van anyag még bőven. Igaz, hogy törik, hajlik, lemorzsolódik egy idő és bizonyos bánásmód után, de javítható. Kellő türelemmel.

 

És azután újjászületik valamilyen új változatban: autószállítóként, kabrióként vagy iparosautó változatban. Netán versenyautóként. Vagy ahogyan itt  történt, az eredeti funkcióját kapta vissza.  

 

A kocsi az elődeihez képest egy hatalmas technikai ugrás volt. Minden, akkor elérhető luxus belekerült. Motoros mozgatású volt mindaz amit mozgatni lehetett. Fékrásegítő és - Citroën licences - automata szintbeállítós rugózás is belekerült. Nem véletlen talán, hogy a cég legnagyobb példányszámban gyártott modellje lett az idők során. Összesen 16717 db készült belőle a 12 éves gyártási időszak alatt. A márka első önhordó karosszériás modellje volt. A négyajtóson kívül kétajtós és nyitott változata is készült. Érdekesség, hogy a General Motors szállította az a négygangos Turbo Hydromatic automata váltót a motorokhoz, illetve gyári rendelhető extra volt a beltérben a sofőrt elválasztó üvegfal.

Ezek után nincs más teendő, mint kellő tisztelettel életet lehelni a roncsba. Miután a leginkább sérülékeny pontja az „A” oszlop valamint a mögötte levő ablakpanel ment tönkre, azokat kellett csak pótolnom. A színválasztás kérdésében pedig az eddigiektől eltérő, de autentikus fényezés kiválasztása volt a lényeg. Így lett fekete, ami reális és praktikus is. Kiemeli az autó formáját és a modellre jellemző sok krómot. Különösebbet nem lehet már hozzátenni a korábbi tesztekhez sem, így következhet a vizuális élmény. (A nyitóképen szereplő másik példány is hamarosan előkerül majd.)

Típushistória itt.

 

Ferdehátú

 Cadillac Seville

(Hot Wheels)

bemutató

 

 A Seville-t a General Motors Cadillac részlege gyártotta korlátozott számban speciális modellként az 1950-es és 60-as években. Hagyományosan a második volt a Cadillac-kínálatban az élvonalbeli Eldorado után. A Seville nevet először az 1956-os Cadillac Eldorado kabrió keménytetős változatán használták. Az 1975-ben bemutatott Seville volt a Cadillac válasza az Egyesült Államokban az Európából származó luxusimportok, például a Mercedes-Benz és a BMW növekvő népszerűségére, bár ezek az importált luxusautók olcsóbbak, kevésbé fényűzőek és lényegesen kisebbek voltak, mint a Cadillacek. Ahogy ezen importok piaci részesedése tovább emelkedett, nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyományos amerikai autóipari paradigma, a „nagyobb, ha jobb” már nem érvényesül teljes mértékben a piacon. A Seville lett a sorozat legkisebb és legdrágább modellje, felforgatva a Cadillac hagyományos marketing- és árstratégiáját.

Kezdetben a Chevrolet Nova alapját képező hátsókerék-hajtású X-karosszéria-platformon amit alaposan áttervezték. és továbbfejlesztették ettől a szerény eredettől, és elnyerte a "K-body" egyedi jelölést. Érdekes párosítás az USA autóipar két végletének ilyetén való kapcsolása, akkoriban. Ma már ez megszokottá vált. Az 1980-as modellévre a sevillai K-karosszéria platform elsőkerék-hajtásúvá vált A Cadillac stylistjai egy éles,szögletes karosszériát hoztak létre, amely megadta az alaphangot a következőévtizedben a GM stílusának, valamint egy széles nyomtávú kiállást, amely tartalmas, prémium megjelenést kölcsönzött az autónak. Széles króm hűtőrács, amelyet négyszögletes fényszórók szegélyeznek, keskeny parkoló- és jelzőlámpákkal közvetlenül alatta, kitöltötte a fejlécet, míg a hátsó szélső sarkokban elhelyezett kis, körbefutó négyszögletes hátsó lámpák alacsonyabb, karcsúbb és szélesebb autó megjelenését keltették. A borotvaélű, nyüzsgő hátsó kialakítás ihletet merített az angol Hooper & Co. karosszériagyártó cég 1950-es évek eleji "Empress Line" terveiből, amelyeket a 30-as évek közepén a csomagtartó/test integráció drámai, modern felfogásának tartottak. Ezenkívül a hosszú motorháztető/rövid fedélzet arányait az 1960-as évek luxusautói ihlették.

 

 

A Seville nem a – prognosztizált - fiatalabb vásárlókat nyerte meg leginkább, hanem az idősebb nők körében volt a legnépszerűbb, akik egy kisebb, manőverezhető méretű Cadillac-et szerettek volna. A Cadillac új, 5,7 illetve 6,0 literes V8-as digitális üzemanyag-befecskendezéses benzinese számított alapként, de az elsők között már dízelmotorral is rendelhető volt. Az 520 cm hosszú autót később V6-os motorral is rendelhették már. Minden változathoz kizárólag automata váltó tartozott. A Seville-ben megjelentek a memóriás ülések – ez a funkció az 1950-es évek végi Eldorado Broughams óta nem volt látható Cadillac-en - a digitális műszercsoport, a defekttűrő gumik, fűthető külső visszapillantó tükrök, elektronikus szintszabályozás. Érdekessége volt a fekete, fehér vagy sötétkék gyémántszemcsés vinil színben készült kamu kabriótető, ami végül is csak egy burkolat volt, de az opció egy kabrió szedán megjelenését kölcsönözte Seville-nek – legalábbis távolról. 198ezer darab készült belőle az öt éve alatt. További flancfaktorként a Guccival kötött megállapodás alapján egy limitált kiadású "Gucci Seville"-t hozott létre. A mindössze három színben – fehér, fekete és közepes barna – kapható, a külsején számos Gucci identitást mutatott. Kívül a híres Gucci összekapcsoló dupla "G" jellel díszítették, belül a fejtámlák kettős „G” mintát viseltek bőrborítással, a fejléc a mintát, a műszerfalon pedig a kesztyűtartó fölött az ikonikus Gucci felirat látható. A csomagtartóban egy teljes Gucci-poggyász volt. A csomag költsége a sevillai árcédulát körülbelül 23 000 USD-ra emelte.

 

A modellgyártó a második generációt (1980-85) modellezte le. Igen markánsan jön át a jellegzetes ferde csomagtartófedél a kisautón is. Ezért is vonta oda a figyelmemet, mert egyébként az amerikai nagyvasak kevéssé érdekelnek. A részletezettségére nem lehet panasz, a sok króm csillog az elején, itt csak az indexeket kellett beszíneznem. A hátsó lámpa trükkös, mivel a beltér bordó árnyalatú műanyagjából alakították ki. Itt minimális kiegészítés kellett csak. A hátulját is a hatalmas króm lökhárítók uralják, de a figyelmes szemlélő észreveheti a finoman odanyomott logot és a Cadillac feliratot is. Nagyon szép részletek.

 Az ablakok szűkek ahhoz, hogy a bordó - amúgy nagyon autentikus színű - beltér jól kivehető legyen. Amennyi látszik az rendben van - HW Mainline szinten értelmezve. A kormány egy bumfordi pizza, és tulajdonképpen ennyit lehet a részletekről elmondani. A kerekek illeszkednek a kocsi stílusához, ez rendben van. A köztük lévő csilivili küszöb viszont jó, merthogy ilyen volt az eredetin is.

 A színét tekintve - bár a kéttónusú festés klassz - talán lehetett volna kicsit elegánsabb is, pláne ha megkockáztatták volna valamilyen módon a kamukabriótetőt… A modell 1982-87 között volt előszőr forgalomban, majd kapott egy frissítést (műanyag alj, új kerekek) és 2012-től ismét a kínálatban van. Emiatt amúgy rengeteg színben és színkombinációban előfordulhat.

 

Shell Truck

 Ford C900 1965

(Matchbox)

bemutató

 

  A Ford C sorozat (C-900  1965) az első, motor feletti fülkés (bulldogfülkének is hívják a köznyelvben) teherautó, amelyet a Ford gyártott. Érdekes homlokfala meglehetősen felismerhetővé tette, az amúgy egyenfazonúra fésült amerikai teherautó kínálatban. A szemként figyelő karakteres lámpái és az alatta levő széles hűtőrács egy vicsorgó emberarcra emlékeztetnek. Az első lökhárító fölötti hűtőrács mindkét végén négyágú csillag emblémával, a szélvédő alatt az "F O R D" szóval, a fényszórók között pedig egy fogaskerék-villámló címerrel meglehetősen emblematikus megjelenéssel rendelkezett. 4,9 literes soros hathengerestől a 8.2 literes V8-ig terjedt a motorkínálat, ami szintén hozzájárult a népszerűségéhez. Kiváltképpen, ha hozzászámítjuk a sokféle felépítményt, a különböző kerékképleteket, belátható, hogy nagyon rugalmasan lehetett a célfeladathoz igazítani a kialakítást. A 33 éven át (1990-ben készültek el az utolsó C sorozatú teherautók) szinte változatlan formában gyártott C sorozat a kivonás idején a leghosszabb ideig gyártott kereskedelmi teherautó címet is viselhetné. 

 

 

A Matchboxnál nagyon ritka, mostanában pedig pláne, hogy egy nyergesvontató szerelvénynek csak a traktorját adják ki, vontatmány nélkül. Amúgy ez nem baj csak minél többféle vontatmány legyen hozzá kapható, ami még egyelőre várat magára. De egy szép vontatónk már van.

2022-ben jelent meg először az 1965-ös évjáratú C900 modellje, sárga színben, Shell dekorációval. Igen szépen sikerült darab lett, bár a metál burgundi színű felnik azért kevéssé életszerűek, de nem feltűnőek. Később jött a piros sötéteperhab színű karosszéria a sárga matricával, szürke kerékkel, majd a sötétkék és a metálzöld fülke. Reális bár kevésbé jó összeállítások a shelleshez képest. A forma a helyén van de a külső visszapillantók meglehetősen ormótlanra sikerültek. A jellegzetes hűtőrács is megformázva, bár korántsem olyan precízen, mint ahogyan azt lehetne a technológia által. A tamponnyomatok korrektek, szépek, de a lámpáknak csak egy része van ily módon jelölve. A vékony üvegezésen keresztül jól látszik a beltér, ami egyrészt szerencsés is lehetne, mert valamilyen berendezés azért van benne, de másfelől viszont elég kellemetlen, mert ott látszik benne a nagy oszlop!

 

De ami a lényeg: van belőle komplett szerelvény is, ami reményt ad arra, hogy a későbbiekben a szerelvény vagy csak a pótkocsi kínálat is bővül talán.