G-k

 Mercedes G

(Matchbox, Siku, Welly)

bemutató

Sok verzióban megjelent a Matchbox kiadásában is ez a terepjáró, de mindannyiszor valamilyen hivatalos köntösben: mentő, rendőr, tűzoltó, katona. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy az egyszerű polgárok is használták. Jó, nem a legegyszerűbbek, inkább a tehetősebb réteg. Az egyszerűbbekhez akkor került, amikor a nyugaton már kiszolgált járgány - némi sufnituning után - off roadozni kezdett a nagy magyar posványban. De a gyárilag szabadidős terepi tevékenységekre készített verzió is igen jól nézett ki világéletében. A G jelzés a németek számára jelenti a terepjárót (Gelandewagen),  azonban a világ egyes részein a G betűhöz a gengszter szó csatolódott a tudatban... Vajon miért lehet ez?

A Mercedes az 1970-es évek elején kezdett bele a G modell kifejlesztésébe. Akkor még nem a divat diktálta a fejlesztéseket, hanem az igények. Bár az ötletet állítólag az egykori iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi adta (aki akkoriban a cég főrészvényese volt), minden bizonnyal a hadsereg, az erdészet, a rendőrség, a katasztrófavédelem és egyéb, terepen gyakorta megforduló cégek és testületek fogalmazták meg a valódi célt. Legyen már a németeknek is saját terepjárója. Ne kelljen mindig Land Rovert venni az angoloktól ha le kell menniük a susnyába valami okból. Az Iltis nem igazán volt már korszerű, ezért eljött a Mercedes ideje itt is. Az osztrák Steyr-Daimler-Puch segítségével belefogtak és egy elég maradandót alkottak. Aztán változtak a körülmények és a szerszámból státuszszimbólum lett. 1979-től készülnek polgári változatok, de talán csak a XXI-ik század hozta meg a luxuskategóriába a belépőt.

Anno a funkciót alárendelték a dizájn igényeknek a tervezésekor (valahol titkon biztosan a Defender volt a szemük előtt a maga egyszerű vonalaival) és a későbbi környezetében pedig már ez a dobozforma vált sikkessé. Belül persze immáron csúcstechnika rejtőzik. V8-as 469 lóerős 5,4 literes motor hajtja a hétsebességes váltón keresztül a minden luxussal ellátott autót. A pápától kezdve az amerikai hadseregig igen sokfelé használják. Kétféle tengelytávval, három vagy ötajtós karosszériával, és akár vászontetővel is lehet(ett) rendelni az ausztriai Magna Steyr-nél készülő kocsikat. Itt javarészt kézzel szerelik össze az évi 4-5000 példányt.

 A Matchbox 1984-ben jelentette meg az ötajtós változatot 280GE néven. A tetőkiképzésénél a bármire is jó szellőzőbúbokon túl három villogónak is helyet adtak, és ezzel befejezettnek tekintették a kisautót. Az rendben van, hogy kéklámpás esetleg narancs színű villogós autót lehet belőle cysinálni, de a polgári változatok más tetőt igényeltek volna. Mivel egy külön műanyag elem a tető ezért ezt igazán egyszerű lett volna megtenni, de a Lesneynél nem gondolkodtak ezen. A polgáriságot mindenféle matricázással próbálták kifejezni. Így is sok bőrt lehúztak róla. Én azért elkészítettem, a képeken fekete színben.

 Aztán 2018-ban újramintázták, immáron a való világnak megfelelő kinézettel. Villogó nélkül, dísz gallytörő ráccsal az elején, szép felnikkel. Vagy anélkül. Még egy hatkerekű változat is fölbukkant, ami valójában létezik csak nem túl gyakori, de a Matchboxnál a gyerekek tekintetének megragadása mindennél fontosabb. 

Én csak egy szerény összehasonlítást állítottam össze a különböző időben és különböző módon megvalósított G Mercikből.