2022. január 18., kedd

MG B

 MGB GT Coupe

(Matchbox)

(bemutató)

  1962 szeptemberében került a közönség elé az első MGB. Négyhengeres (1798 cm3/95LE) motorja volt alapból, de olyan idők jártak akkoriban, hogy ezekbe a kis fém kasznikba beleerőltették a sorhatos, sőt - Ken Costello mérnöksége alatt - egy V8-as erőforrást is. (Remélhetőleg a fékeket is utánméretezték a teljesítmény függvényében.) Így változatos teljesítményű, angolos kinézésű kétüléses vagy 2+2 üléses sportkocsija is lehetett a vásárlónak. Főképpen vászontetővel gyártották, de - mint a modell is mutatja - keménytetős GT is készült belőle a fázósabbaknak.  A GT csúcsmodellje 7,7 másodperc alatt gyorsította 200km/h sebességre a pehelykönnyű karosszériát. Belsejét is az elegancia, sportosság és kényelem jellemezte. Sikeres formája elsősorban a közreműködő Pininfarina studiónak köszönhető.

Önhordós karosszériája volt, ami már igen előremutató volt akkoriban is abban a környezetben. Az angol tradíciókat próbálta ötvözni a luxusmegoldásokkal. Alapból fém lökhárítói voltak, de a fokozódó biztonsági előírások miatt (elsősorban az USA-ban, mint fő piacon), kénytelenek voltak hatalmas, energiaelnyelő műanyag burkolatokat tenni az autó két végére, ami aztán agyon is ütötte a bájos kisautó megjelenését. De biztonságosnak volt mondható ezek után és az amerikaiak nyugodt szívvel használták nem kis számban. Évi 20-25ezer darabot gyártottak belőle, elsősorban a tengeren túlra. 1980-ban ért véget a gyártása.



 
A gyártója az MG (Morris Garages) - a múlt század forrongó brit autóipari összefonódások és szétválások részeként - 1923-ban vált le a Morrisról és egészen 1994-ig tevékenykedett több-kevesebb sikerrel, (több nagy angol autóipari egyesülés neve alatt is) mígnem a BMW fölvásárolta. 

 

 
A Matchbox jó érzéssel az 1971-es kiadású GT változatot mintázta meg, annak is a BCT   változatát. A 2020-ban kiadott kisautó két színben jelent meg: az autentikus angol zöldben és ebben a szép pirosban. Az előbbi hűebb az angol hagyományokhoz, ez utóbbi viszont kétségkívül mutatósabb. Bár nem csúnyák a kerekek, de nem annyira stílusosak és talán egy kicsit szélesek is a kisautóhoz. A beltér fekete, ami teljesen jó, viszont a kissé füstszínű üvegezésen át semmi nem látszik belőle, csak amit a letekert oldalablakok lehetősége megenged.
Nagy dicséret illeti a dekorosokat. Nagyon szép és pontos a tamponnyomás, különösen a logók sikerültek precízen. Összehasonlításként itt egy fotó az eredetiről. Az első lámpák kifestését én végeztem a gyártó helyett.



 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése