Rotary Experiment Nr. 7.

 Mazda RX-7

(Matchbox)

felújítás

RX-7 mint Rotary Experiment Nr.7. A Mazdánál nem ez az első rotációs dugattyúmozgásos motorral szerelt modell. A Wankel motoros Mazdák története korábbra nyúlik vissza. (lásd Mazda Cosmo)

Az Rx-7, tehát már a hetedik a sorban. Érdekes, hogy más gyárak mennyire idegenkednek ettől a fajta technikától, ők meg csak hisznek benne továbbra is, bár már nem akkora lendülettel. A modell 1978-85 között volt gyártásban, ez idő alatt több, mint 470 ezer darab készült belőle, nagy mennyiségben az USA területén eladva. 1146 köbcentis motor hajtotta, manuális vagy automata váltón keresztül. A hengerek számáról itt nem beszélhetünk, itt forgótárcsa az értelmezhető szakkifejezés ahelyett. Az első generáció is több sorozatot ért meg, közöttük apróbb-nagyobb változtatásokkal, de az alapvető tulajdonságai, a megjelenése szinte változatlan maradt. Orrmotor elsőkerék hajtás, sportos megjelenés, a kornak megfelelő nagyméretű üvegezések. Alapvetően kétüléses szánták, de a második körben ez 2+2-re módosult. A harmadik változat már turbofeltöltőt kapott a jobb teljesítmény érdekében. A mélyre helyezett motor következtében a súlypontja is alacsonyra került, ezért igen stabilan viselkedett a fordulókban. Sport(os) kocsi létére érdekes, hogy csak a későbbiekben kapott hátulra is tárcsafékeket és komolyabb felfüggesztést, amikor a motor teljesítménye is megnövekedett.

Nem valami takarékos technika, hiszen átlagosan több mint 8 litert fogyasztott százon, míg városban ez a szám 12 fölé is elment. A Wankel technika jellemzője, hogy kényes a fordulatszám függő - káros - rezonanciákra (is), így a kocsiba beépítettek egy hangjelző rendszert, ami akkor szólalt meg, ha a motor fordulatszáma a 7000/perc-et elérte.

 

Az előírt károsanyag kibocsátási érték elérése érdekében trükkhöz folyamodtak a mérnökök.  A motor hosszú, vékony alakú égéstere, térfogatához képest nagy felülettel rendelkezik. Ezért az égés nem teljes, hideg, és kevés nitrogén-oxid keletkezik. Ezért nagy mennyiségű részben elégetett szénhidrogén és szén-monoxid található benne. A kipufogó viszont elég meleg ahhoz, hogy ez az égés a ott folytatódjon. A motor által hajtott szivattyú levegőt juttat a kipufogóba (a termikus kamrába), hogy befejezze ennek a félig elégetett elegynek az égését.

 

A Matchbox rendesen nekiugrott a feladatnak, amikor ezt a típust megmintázta kicsiben. Először egy egyszerű változat készült el 1979-ben, felismerhető a hátsó spoiler hiányáról. A következő, spoileres változat más szebbre sikerült, ez 1982-től volt elérhető. Végül kijött egy „verseny” változat is 1983-ban, erősen felspoilerezve, elöl-hátul-oldalt. Természetesen (?) ugyanazzal a ronda sárga üvegezéssel, mint a korábbi és amit semmi sem indokolt. Persze a valóságban is készült nem egy és nem kettő versenyautó belőle, de ilyen formájú kiegészítő karosszéria elemeket még véletlenül sem találunk egyiken sem. Mindegyik szebb ennél!

 Maga a – második szériájú - modell amúgy teljesen rendben van arányait tekintve, a kisautó egyből fölismerhető, jól hozza az eredeti autó jellemzőt. Fekete, fehér, szürke, sárga és kék színekben adták ki, helyenként elfogadható dekorációkkal. Az én kisautóm valamilyen oknál fogva egy elég speciális sérülést szenvedett: valaki az egyik ajtó alját szétfaragta és egyúttal a hátsó lámpákat is meggyűrte. ezeket kellett pótlással javítani. A megújulás során az autó karakteréhez illeszkedő, az eredetiben szépen mutató bronz színt még véletlenül sem keresve egy metálsárgás színt kapott, amihez jól illeszkednek a fekete kiegészítő elemek.