Raffaello

 Mini Cooper

(Matchbox)

átalakítás

A Miniről sok bőrt le lehet húzni, megtették már mások is, megtettem már én is több esetben, a versenyváltozattól kezdve a sárgaangyalon át  kísérleti art verzióig bezárólag. Jó az alany, bár ahány gyártó ahány korszaka a méretek és az arányok azért szórnak egy kicsit. Mégsem tudtam otthagyni a használtkisautó soron ezt a közepesnél jobb állapotú, újkori, eredetileg piros járgányt. Majd csak lesz valami ötletem a dekorációjára. Merthogy az eredeti állapot visszaállítása abszolút nem volt cél, olyan már van bőven nekem is.

 

 

Viszont innen kezdve kezdődhetett a fejtörés: mi legyen rajta? Olyat dekorációt szerettem volna, ami az autó egészén mutat valamilyen egységes nagy promóciót. A neten keresgélve ezügyben akad néhány példa, amik eleve szűkítik a kört, hiszen olyat szeretnék létrehozni ami még nincs. A Coca Cola és a Red Bull már-már közhelyek. Cukorkadekor meg volt már, csakúgy mint az olasz, osztrák és magyar szeszek is valamint Pepsi- és a tonicreklám is. Bár több dohánytermék reklám is akadt a kisautóim sorában, azokat azért már annyira nem preferálnám, bármennyire mutatósak is. Az autózással és autószereléssel kapcsolatos márkák inkább részleges foltokban jelentek meg a kis karosszériákon eddig, azok vélhetően így lesznek a jövőben is többnyire.

Most akkor merre tovább a keresgélésben? Nézegettem a képernyőn a különböző egyéb ismert márkák dekoratív vagy éppen legkevésbé sem dekoratív megjelenését miközben a kezem a „rágcsát” tartalmazó kis dobozban kotorászott, és elkezdtem kibontani a kókuszreszelékes bonbongolyó csomagolását. Csakhogy oda kellett néznem eközben és akkor megvilágosodott a megoldás.

 Ilyenre nem emlékszem, hogy láttam volna, a neten keresve sem találtam ilyen fotót. Itt a megoldás. Most már csak ki kell találni a dekorációt, ami a Mini testére ráilleszthető és a Raffaello könnyed megjelenését is hozza. A fehér természetesen alapszín lett, a piros árnyalatai szerepelnek fő színfoltként. A bonbon logója mindenképpen legyen rajta, esetleg a termék is valamilyen módon. A színt meg adhatja az ünnepélyes hangulatot sugalló vörös szalag és a masni. És akkor ez lett belőle.

Rali nosztalgia

 Ford Escort RS2000

 (Hot Wheels)

bemutató, átalakítás

 

Az 1976 januárjában bemutatott RS2000 a kétajtós MKII Escort-ra épült. Kétliteres sornégyes SOHC motorját hosszirányban építették be, amihez csatlakozott hátrafelé a sebességváltó, majd a kardán után a hátsó kerekek hajtása.Röviden így lehetne leírni az autó építési elvét.

A 110 lóerős motor alaphelyzetben 170-es végsebességet produkált, mely erőforrást a versenyzők azért kicsit még csiszoltak tovább. Két iker-Weber karburátor adagolta az üzemanyagot. Az elülső felfüggesztés független MacPherson rugótagokból állt, hátul laprugók voltak benne. Érdekes, hogy hátul még dobfékek lassítottak.  

 A négyküllős Ronal könnyűfém keréktárcsák alapfelszereltségként tartoztak az autóhoz. Az Mk2 RS2000 legismertebb külső jellemzője az alapgép megoldásához képest  kissé "lelógó" orr. Ez egy poliuretán műanyagból készült pót orr elemként módosította meg a kocsi orrát, melybe négy Cibie kvarc halogén fényszórót szereltek. A kis hátsó légterelővel együtt 16%-kal csökkentette a légellenállást. A legnagyobb műszaki változás 1978 szeptemberében történt. Az eredeti Scheel üléseket Recaro-k váltották fel, az üvegek zöld helyett bronz árnyalatúak lettek. A rali sikerek nem maradtak el ( Björn Waldegård, Hannu Mikkola and Ari Vatanen révén), méltán folytatta a korábbi Escort versenysikereit. 1976-1980 között volt gyártásban.

A Hot Wheels ismét belenyúlt a jóba, amikor valóságos, és az európai szemnek is ismerős kocsit mintázott meg kicsiben 2023-as kiadásban. Talán folytatásaként a Mk1-es Escortnak, bár nem annyira versenykivitel sikerült ezúttal. A dekoráció mintha kicsit félbehagyott lenne és nem sikerült rátenni semmi olyan kiegészítőt, amit a korábbinál már megcselekedtek. A pótreflektorokra gondolok. A korábbin nagyon ütős volt. A hátsó részre jutott festék, előre nem. A festés maga is nagyon trehányul van felszórva, itt-ott hiányzik a festék, máshol elfolyt, mintha kezdők kezébe került volna az eszköz vagy éppen a gépbeállítás alatt készült darab került volna hozzám. A kerekek is elég megosztóak. Nem is hasonlítanak az eredeti Ronalokra és csúnya szürkék. Mindezeken felül felemásak elöl és hátul, ami elég furcsa mrgoldás. Kétségtelenül a fehér alapszínű a kisautó a legautentikusabb a Ford kékjeivel de van piros és fekete változata is.

 Mindezek indokolták, hogy hozzányúljak egy kicsit. Kicseréltem a kerekeit egy ide jobban illeszkedőre, a belteret is megfestettem illetve a dekorációját is "befejeztem". Így talán még stílusosabb, a kor raliautóira jellemzőbb lett az egyébként szép formájú kisautó megjelenése. A formáról annyit, hogy anno a Matchbox is kiadta, de nekik annyira nem sikerült a kocsi arányait eltalálni.

Munkagépek 13: Laing darus

 Scammel Crane Truck

(Matchbox)

felújítás

 

 A King Size méretű darusautó közepesen kopott volt amikor hozzám került és a darus része is külön életet élt. A felújítás során kicseréltem még a horgot tartó műanyagot egy drótkötél imitációra és a darusfülkét is "beüvegeztem". A modell szépen kidolgozott eredetileg is, még a hátsó rész szokásos elnagyolását sem lehet tetten érni: van valami kis lámpakezdemény rajta. Azért a valóságban valószínűleg volt a kocsin oldalsó kitámasztó, amit itt nagy ívben lehagytak. A King Size méret pedig adott volna rá lehetőséget, ahogyan azt más modelljeik esetében megtették. Minden valószínűség szerint a darus felépítmény a fantázia szülötte, bár nem nélkülöz némi valóságalapot. Ilyen rácsszerkezetű darugémek előfordultak a valóságban is, amíg meg nem jelentek a teleszkóposan nyújtható hidraulikus gémek. De konkrétan ilyen teherautó alvázon nem találtam fotót róla. 

A Matchbox kínálatában 1969-től volt megtalálható a kis munkagép. Létezett az itt bemutatott sárgán kívül lazacnarancs színben is, de már SF kerekeken, 1974-ig. A teljesen hivatalos neve ez lenne: Scammell Routeman MkII 8 Wheel Rigid Mobile Crane, ami természetesen még egy ekkora jármű aljára sem férne fel. Szép és értékes kisautó, hiszen az Ebayen több, mint 100 dollárt is elkérnek érte.

 

Az eredeti autó egy Scammell Routeman MkII 8×4. A Scammel teherautó gyártóról már volt szó a nehézvontatójuk kapcsán. Ez a típus jóval későbbi, modernebb kialakítású. Az 1970-es évjáratú Routeman az alap. Az 1960-as évek kezdetét a Routeman, Handyman és az új, ikerkormányzású, Michelotti által tervezett, üvegszál erősítésű műanyag fülkéjének bemutatása jellemezte. Nagy teljesítményű, Cummins 335-ös motorral, Lipe tengelykapcsolóval és Fuller sebességváltóval felszerelt hajtóművet 1964-ben kezdték el gyártani, és nagy sikert aratott tartályszállítóként és nehézfuvarozóként is.

 

 

A kisautó eredetijének másik történeti szála a brit Laing céghez kötődik. Arrafelé ez egy ismert szállítmányozó, teherautókezelő cég, igen kiterjedt profillal. Nem véletlenül került tehát a kis Matchboxokra több esetben is az ő nevük dekorációként.

 

 

Skoda

 Skoda Popular Monte Carlo 1937.

 (Abrex)

bemutató

 Az Art Deco stílusban megálmodott Skoda sportkocsi modellje nem Matchbox méret, inkább a King Size ligában játszik az 1/43-as méretarányával. Ennek megfelelően kezdtem el megvizsgálni a modellt és a történetét is. Bár a mellé rendelt VW Bogár néhány évvel későbbi azért érdemes összenézni, hogy akkoriban a haladó gondolkodású mérnökök miképpen gondoltak szinte ugyanarra, két különböző országban, két különböző tervező irodában. Az egyik sportosnak predesztinálta szinte azt a formát, amit a másik teljesen átlagautósnak álmodott meg. Műszakilag azért különböznek természetesen, így inkább csak a külsőben élvezkedjünk ezúttal. 

A Škoda márka története két keréken kezdődött: a „Slavia” nevű kerékpárral. Az alapítók, Václav Laurin és Václav Klement 1895-ben építették meg első közös termékükként Csehországban, egy nagy ipari hagyományokkal rendelkező európai országban. A keresztnevük és a kerékpározás iránti szeretet mellett még egy közös vonásuk volt: az erős feltalálói szellem. A Laurin & Klement cég a globális ipari fejlődés időszakában indult, ami erősen illeszkedett a cég alapítóinak filozófiájához. A 20. század elején új közlekedési módok jelentek meg az emberek mindennapi életében, és kitágították a határokat, látókörüket, megnövekedtek a befogható távolságok is. 1905-ben már L&K Voiturette néven autókat kezd gyártani. Innentől pedig már megállíthatatlanok az autógyártásban, noha a politikai-gazdasági környezet nem minden időben volt ideális a cseh innováció számára. A Skoda autótörténetének egyik igen érdekes tagja a Popular.

 

 

A már létező Popular nevű modelljükre alapozva és a Monte-Carlo-rali népszerűsége okán hozták létre a Popular Monte Carlo változatát. A versenyeken elért sportsiker ösztönözte a gyárat, hogy kupéval és roadster karosszériával ellátott, limitált speciális kiadást dobjon piacra. 1936 októberében, a párizsi autószalonon leplezték le a kupé és roadster karosszériával kínált modellt. A 4,2 méter hosszú sportkupét 1,4 literes, 31 lóerős négyhengeres motor hajtotta, ami a Monte-Carlo-ralin is bizonyította megbízhatóságát és elérte a 110 km/órás sebességet. A merev, de könnyű központi csőváz elöl ketté ágazott, hogy közé elférjen a motor. A legmodernebb transaxle rendszer alapján a háromfokozatú sebességváltó a hajtott hátsó tengelyre került. Ilyen elrendezést találunk többek közt a Porsche 924-944-ben is – mintegy negyven évvel később. A független felfüggesztés, a precíz kormányzás és a modern hidraulikus fékek is hozzájárultak a 960 kilogrammos autó kiváló eredményeihez.

1937-ben igazítottak a karosszéria arculatán, süllyesztett fényszóróival áramvonalasabb, megnövelt tengelytávjával tágasabb lett a sport Škoda. A cég 1936-1939 között 72 darab roadster és coupé változatot gyártott. › A Monte Carlo egyesítette a műszaki és tervezési szakértelmet a motorsport sikerei során szerzett tapasztalatok gazdagságával.

A kisautót közelről megvizsgálva is csak a finom megoldásokat látjuk. Tisztában kell lenni azonban, hogy ez a modell már kimondottan gyűjtőknek készült, tehát kidolgozottságában, anyagaiban nem hasonlítható össze a Matchbox korai King Size autóival. Ezt a 12ezer forintos ára is jellemzi. Ebben a szegmensben a kerekek már egyediek. Az eredeti lukacsos felniket mintázták meg, króm dísztárcsával. Erre kerültek a gumiabroncsok, melyek szintén mintázott felületűek. Vastag merev tengelyen vannak a kerekek, így persze nincs rugózása a modellnek. A műanyag padlólemezt alulról igyekeztek részletesen kialakítani, azonban ez nyilván csak bizonyos főbb elemekre igaz, az apróbb részletek - természetesen - elhagyhatóak. A csillogó hűtőrács és az első lökhárító műanyag, csakúgy, mint a lámpa rácsa. Ami kamu rács, mert valójában ez alkotja a lámpát is, nincs mögötte valós búra. Ez a részlet viszont elnagyolt, mert a valóságban a rács egy üreget zárt le, aminek a mélyén volt csak a fényszóró.

Szép a megfestett díszléc és a króm motorház zsanérok, a kilincsek és az ablakkeretek. A hátsó lámpája is színezett. A beltér kidolgozása is nagyon esztétikusra sikerült. Stílusos bézs kárpitot tettek bele, az üléseket is megmintázták, ez jól látszik az ablakok szép vékony műanyagján keresztül is. Remekül kidolgozták a műszerfalat, a sebességváltókart, a kilincseket és a kormányt is. Igazi modellről beszélhetünk ebben az esetben. Nagyon mutatós kis darab, csak a színe lett autentikusan komor.